Ó,te jó ég, az elmúlt napokban nem vigyáztam pocakra!Annyi sok finom falat kínálta magát, nem lehetett ellenállni.
Idén nem készítettem ki magam,voltunk vendégségben, voltak nálunk is.
Szerencsére ennek is a vége felé járunk már,lassan visszazökkenünk a szürke hétköznapokba!
Kicsi kincseimet jó volt nézni,ahogy bontogatták az ajándékokat, Emmus már a gesztust is értékeli,ami külön jó.
A múltkori kirohanásom nem biztos, hogy jó fényt vet rám, de akkor fortyogott bennem az indulat, és a felháborodás.
Ez van, ez is én vagyok...
2012. december 26., szerda
2012. december 23., vasárnap
Büszkeség?-balítélet
A naaagy Karácsony előtt egy héttel,pár nappal, nincs olyan média, ahol ne találkoznék hatalmas adománygyűjtő felhívásokkal.
A tv-ben a vacsihoz tálalt híradó utáni műsorokban bemutatják ezt a családot, aki ilyen szegény, majd azt a családot, akinek más szívet facsaró problémája van, aztán hipp-hopp két nappal később beszámolnak arról, hogy összefogott az ország, és eztaztamazt gyűjtöttek szegény rászorulóknak, akiknek enélkül nem lehetne Karácsonyuk!
Ne gondoljátok, hogy szívtelen vagyok, mert én is tudom, milyen az a nincs, és igen, ahogy a címben is írtam, a fenenagy büszkeségem megakadályoz abban, hogy bármilyen irányból is segítséget kérjek, mert nálunk, akármilyen nehezen is megy a szekér,összeszorítjuk a fogunkat, szorosabbra húzzuk a nadrágszíjat, és húzzuk tovább azt a nevezetes igát.Ameddig csak tudjuk....
Ahogy nézem ezeket a riportokat, ahol például szegény anyukának összesen 30.000ft-ja marad, miután kifizette a számlákat, és nem lesz karácsonyfájuk, azt is kiszúrom, hogy a legdrágább pelus fityeg a pelenkázón, az egyik legdrágább tápszer vigyorog a szekrényen,tanulókutyus a kiságyban!!!!-nem tehetek róla, de felhördülök, hogy mi mindenre telik szegényeknek.
De igenis fogjunk össze!Tegyünk ajándékot a cipősdobozba,hadd vigyék a rászorulóknak, hadd csaljon mosolyt a szegények arcára.
A minap hallottam egy ilyen ajándék osztós buliról.A dobozokra ráírják, hogy nagyjából kinek és milyen korosztálynak szánják.
Közös ajándékbontás, mindenki izgatottan várja, mi bukkan elő a dobozból.Egyik "humoros" ajándékozó egy vibrátort és egy tubus síkosítót tett a dobozba!!!(A kretén!!)Szegény leányzó sírva szaladt a szobájába.
Erre nincs mit mondanom, nagy a Zisten állatkertje!
De visszatérve a címre,igen, a büszkeség balítélet, de vajon hol van az a vonal ameddig el szabad, el kell mennie az embernek, hogy jobb, szebb, boldogabb élete legyen?
A tv-ben a vacsihoz tálalt híradó utáni műsorokban bemutatják ezt a családot, aki ilyen szegény, majd azt a családot, akinek más szívet facsaró problémája van, aztán hipp-hopp két nappal később beszámolnak arról, hogy összefogott az ország, és eztaztamazt gyűjtöttek szegény rászorulóknak, akiknek enélkül nem lehetne Karácsonyuk!
Ne gondoljátok, hogy szívtelen vagyok, mert én is tudom, milyen az a nincs, és igen, ahogy a címben is írtam, a fenenagy büszkeségem megakadályoz abban, hogy bármilyen irányból is segítséget kérjek, mert nálunk, akármilyen nehezen is megy a szekér,összeszorítjuk a fogunkat, szorosabbra húzzuk a nadrágszíjat, és húzzuk tovább azt a nevezetes igát.Ameddig csak tudjuk....
Ahogy nézem ezeket a riportokat, ahol például szegény anyukának összesen 30.000ft-ja marad, miután kifizette a számlákat, és nem lesz karácsonyfájuk, azt is kiszúrom, hogy a legdrágább pelus fityeg a pelenkázón, az egyik legdrágább tápszer vigyorog a szekrényen,tanulókutyus a kiságyban!!!!-nem tehetek róla, de felhördülök, hogy mi mindenre telik szegényeknek.
De igenis fogjunk össze!Tegyünk ajándékot a cipősdobozba,hadd vigyék a rászorulóknak, hadd csaljon mosolyt a szegények arcára.
A minap hallottam egy ilyen ajándék osztós buliról.A dobozokra ráírják, hogy nagyjából kinek és milyen korosztálynak szánják.
Közös ajándékbontás, mindenki izgatottan várja, mi bukkan elő a dobozból.Egyik "humoros" ajándékozó egy vibrátort és egy tubus síkosítót tett a dobozba!!!(A kretén!!)Szegény leányzó sírva szaladt a szobájába.
Erre nincs mit mondanom, nagy a Zisten állatkertje!
De visszatérve a címre,igen, a büszkeség balítélet, de vajon hol van az a vonal ameddig el szabad, el kell mennie az embernek, hogy jobb, szebb, boldogabb élete legyen?
2012. december 14., péntek
Dóri szülinapja
Elszaladt velünk egy teljes év, Dóra lányom 9-én betöltötte az első évét.
Ilyen alkalmakkor mindig nosztalgikus hangulatba kerülök. Aznap is egészen máshol járt az eszem. Folyton az órát lestem, és mindig az jutott eszembe, hogy egy évvel ezelőtt mi volt, hogy volt, mit csináltam..
Ma már az is csak emlék.
Ma itt van velünk egy csodás kis lény, aki beragyogja az életemet, szebbé teszi a napjaimat, és őszebbé a hajamat, mélyebbé a ráncaimat, de semmi a világon nem ér annyit, mint a csibészes kis mosolya, ragyogó kis szeme, párnás kezecskéje.
Hosszan sorolhatnám, mi mindent imádok benne, de ezt csak az érti meg, aki édesanya.
Emma lányommal ugyanígy vagyok. Nap mint nap rácsodálkozom, hogy mennyit nőtt ez a kis fruska! Milyen magas, milyen kecses kis hölgyemény!Már komoly segítséget jelent itthon, lehet számítani rá.
De jó mindez.
Tini koromban nem tudtam elképzelni, hogy egyszer anya leszek, és ez még boldoggá is tesz, de így van. Imádok anya lenni, és szívből remélem, jó anyja vagyok a lányaimnak!
A nagy Napot itthon ünnepeltük családi körben.Akik számítottak, itt voltak, akik nem, hát, azok talán nem is számítanak.
Már nem is sértődöm meg azon, ha családom egy része távol marad....
Ettől függetlenül jól éreztük magunkat, Dóri imádta a tortáját, két kézzel tömte a szájába, kente a hajára, ruhájára, de ez senkit nem zavart.Én annak örültem, hogy ő mennyire örül a tortájának!
Azt hittem, Emmában feltámad a féltékenység, hogy most a hugi van a középpontban, de igazi nagytesóként viselkedett, boldogan asszisztált a torta szeletelésénél.
Apa itt ül most mögöttem, meózza a születő soraimat, és morgolódva konstatálta, hogy bizony róla sosem írok, és hogy ő mindig csak a háttérben bújik meg. Nos akkor:
Halló Mindenki, ne feledjétek, apa is itt van ám a sorok között!
Nélküle mindez nem jöhetne létre....
NA tessék, most meg azon morog,hogy ő nem ezt akarta magáról olvasni!
Így igazodjon ki az ember lánya a pasikon, legfőképpen az apákon.
Arra azért jó volt, hogy kizökkentsen a gondolataimból.
Aztán ma is tartottunk egy bulit, amolyan baba-mama randit, de arról csak legközelebb fogok beszámolni.
Ilyen alkalmakkor mindig nosztalgikus hangulatba kerülök. Aznap is egészen máshol járt az eszem. Folyton az órát lestem, és mindig az jutott eszembe, hogy egy évvel ezelőtt mi volt, hogy volt, mit csináltam..
Ma már az is csak emlék.
Ma itt van velünk egy csodás kis lény, aki beragyogja az életemet, szebbé teszi a napjaimat, és őszebbé a hajamat, mélyebbé a ráncaimat, de semmi a világon nem ér annyit, mint a csibészes kis mosolya, ragyogó kis szeme, párnás kezecskéje.
Hosszan sorolhatnám, mi mindent imádok benne, de ezt csak az érti meg, aki édesanya.
Emma lányommal ugyanígy vagyok. Nap mint nap rácsodálkozom, hogy mennyit nőtt ez a kis fruska! Milyen magas, milyen kecses kis hölgyemény!Már komoly segítséget jelent itthon, lehet számítani rá.
De jó mindez.
Tini koromban nem tudtam elképzelni, hogy egyszer anya leszek, és ez még boldoggá is tesz, de így van. Imádok anya lenni, és szívből remélem, jó anyja vagyok a lányaimnak!
A nagy Napot itthon ünnepeltük családi körben.Akik számítottak, itt voltak, akik nem, hát, azok talán nem is számítanak.
Már nem is sértődöm meg azon, ha családom egy része távol marad....
Ettől függetlenül jól éreztük magunkat, Dóri imádta a tortáját, két kézzel tömte a szájába, kente a hajára, ruhájára, de ez senkit nem zavart.Én annak örültem, hogy ő mennyire örül a tortájának!
Azt hittem, Emmában feltámad a féltékenység, hogy most a hugi van a középpontban, de igazi nagytesóként viselkedett, boldogan asszisztált a torta szeletelésénél.
Apa itt ül most mögöttem, meózza a születő soraimat, és morgolódva konstatálta, hogy bizony róla sosem írok, és hogy ő mindig csak a háttérben bújik meg. Nos akkor:
Halló Mindenki, ne feledjétek, apa is itt van ám a sorok között!
Nélküle mindez nem jöhetne létre....
NA tessék, most meg azon morog,hogy ő nem ezt akarta magáról olvasni!
Így igazodjon ki az ember lánya a pasikon, legfőképpen az apákon.
Arra azért jó volt, hogy kizökkentsen a gondolataimból.
Aztán ma is tartottunk egy bulit, amolyan baba-mama randit, de arról csak legközelebb fogok beszámolni.
2012. december 3., hétfő
Helló Világ!
Megint itt vagyok, hosszó idő után. Bár időnyerőt nem sikerült szereznem,igyekszem úgy kalkulálni, hogy jusson idő az írásra is.
Az idő rohan, nem lehet megállítani. Dóri lányom hétvégén egy éves lesz!
Kissé ég a képem, amiért neki nem tudtam megadni azt, ami Emmusnál evidens volt:
Hű krónikásként jegyeztem fel kis életének mindennapjait.
Vajon mikor fogja hozzám vágni ezt?Azért emlékeket így is gyűjtöttem neki.Videók,képek,apró tárgyak formájában!
Készítek is gyorsan egy videót!
Az idő rohan, nem lehet megállítani. Dóri lányom hétvégén egy éves lesz!
Kissé ég a képem, amiért neki nem tudtam megadni azt, ami Emmusnál evidens volt:
Hű krónikásként jegyeztem fel kis életének mindennapjait.
Vajon mikor fogja hozzám vágni ezt?Azért emlékeket így is gyűjtöttem neki.Videók,képek,apró tárgyak formájában!
Készítek is gyorsan egy videót!
2012. november 10., szombat
őszi megújulás
Kedves hűséges és hűtlen olvasók, idetévedők!
Itt az ideje egy kis újításnak,hiszen írni még mindig szeretek, épp csak ez a babablogos dolog merült ki bennem.
Ezentúl én jövök!
Továbbra is krónikázom a gyerekek mindennapjait, velünk történteket, csak egy kicsit frissebben, újabban!
Kicsit előveszem a szarkasztikus énemet, rátok zúdítom a Mariann szerint a világot, meg ilyesmi.
Na majd meglátjátok!
Itt az ideje egy kis újításnak,hiszen írni még mindig szeretek, épp csak ez a babablogos dolog merült ki bennem.
Ezentúl én jövök!
Továbbra is krónikázom a gyerekek mindennapjait, velünk történteket, csak egy kicsit frissebben, újabban!
Kicsit előveszem a szarkasztikus énemet, rátok zúdítom a Mariann szerint a világot, meg ilyesmi.
Na majd meglátjátok!
2012. október 16., kedd
Néhány perc
Most rámszakadt pár perc,amit a mai krónika létrehozására tudok fordítani.
Tegnap édes Emmám szomorúan jött haza.Nagy nehezen kiszedtem belőle,mi a bú tárgya:Összeveszett szívszerelme Janóval.
Olyan édes volt, majd megettem.Szerencsére sikerült megvigasztalnom, hogy holnap biztosan kibékülnek, és újra jó pajtások lesznek.
Minden áldott nap szakítok időt arra, hogy megkérdezzem Emmust, mi történt aznap az oviban.
Fontosnak tartom ezeket a beszélgetéseket.Egyrészt, mert így nagyjából képet kapok arról, mi volt aznap vele, másrészt kibeszélheti magából az aznapi örömöket, sérelmeket, és együtt találunk gyógyírt a kis bajaira.
Másik nagyon fontos rituálé, ami nélkül nincs lefekvés, hogy megkérdezem, mi volt a legjobb és mi volt a legrosszabb azon a napon.
Jó lenne ezeket is leírni, hogy később láthassa, ennyi idősen milyen dolgokat tartott fontosnak.
Egy kis bejegyzés Dórikának is:
Kicsi Baba, egyre szebb és ügyesebb vagy.A napokban elkezdtél járni!Igaz csak egy-két kacsázó lépést, de azt teljesen egyedül.Egyre gyakrabban állsz kétlábon, elengedett kézzel, egyre hosszabb ideig.
Változatlanul megeszel mindent, és ha eléred, még a Berni kutyus fülét is megrágcsálnád.
Emmát nagyon szereted, de azt már kevésbé, mikor ő is szeretne velem lenni, az ölembe ülni.
Irigyen nézed, mikor őt babusgatom helyetted, pedig!!!!!!Jobb, ha tudod, második gyermekként, neked bizony osztozkodnod kell mindenen.
Hát ennyi fért e néhány percbe.!
Tegnap édes Emmám szomorúan jött haza.Nagy nehezen kiszedtem belőle,mi a bú tárgya:Összeveszett szívszerelme Janóval.
Olyan édes volt, majd megettem.Szerencsére sikerült megvigasztalnom, hogy holnap biztosan kibékülnek, és újra jó pajtások lesznek.
Minden áldott nap szakítok időt arra, hogy megkérdezzem Emmust, mi történt aznap az oviban.
Fontosnak tartom ezeket a beszélgetéseket.Egyrészt, mert így nagyjából képet kapok arról, mi volt aznap vele, másrészt kibeszélheti magából az aznapi örömöket, sérelmeket, és együtt találunk gyógyírt a kis bajaira.
Másik nagyon fontos rituálé, ami nélkül nincs lefekvés, hogy megkérdezem, mi volt a legjobb és mi volt a legrosszabb azon a napon.
Jó lenne ezeket is leírni, hogy később láthassa, ennyi idősen milyen dolgokat tartott fontosnak.
Egy kis bejegyzés Dórikának is:
Kicsi Baba, egyre szebb és ügyesebb vagy.A napokban elkezdtél járni!Igaz csak egy-két kacsázó lépést, de azt teljesen egyedül.Egyre gyakrabban állsz kétlábon, elengedett kézzel, egyre hosszabb ideig.
Változatlanul megeszel mindent, és ha eléred, még a Berni kutyus fülét is megrágcsálnád.
Emmát nagyon szereted, de azt már kevésbé, mikor ő is szeretne velem lenni, az ölembe ülni.
Irigyen nézed, mikor őt babusgatom helyetted, pedig!!!!!!Jobb, ha tudod, második gyermekként, neked bizony osztozkodnod kell mindenen.
Hát ennyi fért e néhány percbe.!
2012. október 8., hétfő
Kipuffogtam magam, itt vagyok!
Az elmúlt hónap során sokt filóztam, de azt hiszem a blog nélkül szegényebb lennék,és ha már anyagilag nem, hát lelkiekben leszek gazdag.Köszönöm nektek a kedves hozzászólásokat, nagyon igaz, hogy blogot olvasni nem kötelező, akinek nem tetszik, lépjen tovább, pá-pá!!!
Aki meg marad egy kis betekintésre, annak meg helló!
Repülnek a napok és a hetek, Emmácska oviba jár,ahol sajnos-vagy nem, de kicserélődött a nevelő személyzet.Nem volt rossz csere, szeretjük a Kata nénit is.
Szerencsére Emma nem válogatós, no és persze mi sem preferáljuk a kivételezést.
Emmát leginkább az zavarta volna, ha szív-szerelme, a Janó nem maradt volna a csoportban, hiszen a kislányom nagyon össze van nőve ezzel a kislegénnyel.
Nem mondom, nem rossz kisfiú, csak néha már sok ez a Janóóóóóó.
Ez lenne az ovis szerelem?
Oh, de széééép.
Emma másik nagy pajtása egy Martin nevű kisfiú, vele is sokat játszik. Ő a kettes számú lovag.
Emmácska csak akkor esik kétségbe, ha a két kisfiú éppen harcol.
Nem tudom miért, de a lányokkal nem nagyon barátkozik.Hm..
Dórikám, drága kicsinyem igazi kincs:
10 hónaposan 9480gr, 74cm, 8foga van.
Egyedül áll, tegnap kettőt lépett.
Kezd beszélni.Kedvence a cica, és nagyon szuperül megy neki, hogy anya gyere!
Ajaaa, gyejeee!
Ez nagyon megy neki, imádom, ahogy mondja!
A kutyus is nagy zsánere, először persze az is cszica volt, most tudja mondani, bau-va.
Ez a vau-vau.
Mostanában rákaptam a horgolásra, lendületből összehoztam egy sapit Emmusnak, most készül a Dóráé.
Hamarosan át kell alakítanom a blogot, hiszen Dórika is helyet követel benne.
Igyekszem....
Aki meg marad egy kis betekintésre, annak meg helló!
Repülnek a napok és a hetek, Emmácska oviba jár,ahol sajnos-vagy nem, de kicserélődött a nevelő személyzet.Nem volt rossz csere, szeretjük a Kata nénit is.
Szerencsére Emma nem válogatós, no és persze mi sem preferáljuk a kivételezést.
Emmát leginkább az zavarta volna, ha szív-szerelme, a Janó nem maradt volna a csoportban, hiszen a kislányom nagyon össze van nőve ezzel a kislegénnyel.
Nem mondom, nem rossz kisfiú, csak néha már sok ez a Janóóóóóó.
Ez lenne az ovis szerelem?
Oh, de széééép.
Emma másik nagy pajtása egy Martin nevű kisfiú, vele is sokat játszik. Ő a kettes számú lovag.
Emmácska csak akkor esik kétségbe, ha a két kisfiú éppen harcol.
Nem tudom miért, de a lányokkal nem nagyon barátkozik.Hm..
10 hónaposan 9480gr, 74cm, 8foga van.
Egyedül áll, tegnap kettőt lépett.
Kezd beszélni.Kedvence a cica, és nagyon szuperül megy neki, hogy anya gyere!
Ajaaa, gyejeee!
Ez nagyon megy neki, imádom, ahogy mondja!
A kutyus is nagy zsánere, először persze az is cszica volt, most tudja mondani, bau-va.
Ez a vau-vau.
Mostanában rákaptam a horgolásra, lendületből összehoztam egy sapit Emmusnak, most készül a Dóráé.
Hamarosan át kell alakítanom a blogot, hiszen Dórika is helyet követel benne.
Igyekszem....
2012. augusztus 25., szombat
De most tényleg?
A minap olyan megjegyzést kaptam, hogy a blogolás ama formája, melyet én is művelek, nem biztos, hogy olyan jó dolog, hiszen nagyon személyes dolgokról írok, és osztok meg a nagyvilággal.
Szerintetek is így van?
A blogolás nem erről szól? Kicsit elbizonytalanodtam..
Mindig szerettem írni.Naplót is írtam sokáig, de ez a blog a szívem csücske.Ettől érzem magam teljesnek,és nem elhanyagolható tényező, hogy a gyermekeim is betekintést nyerhetnek majd gyermekkoruk mindennapjaiba.
Másrészt én sok okosat láttam, hallottam, olvastam mások blogjában, és nagyon örültem, ha választ kaptam az engem is foglalkoztató kérdésre, élethelyzetre.
És igen, néha azt is érzem, hogy talán ez túl személyes, de......ezek is az életem részei, és aki nem kiváncsi rá, hát ne olvassa.
Kérem a kommenteket!
Szerintetek is így van?
A blogolás nem erről szól? Kicsit elbizonytalanodtam..
Mindig szerettem írni.Naplót is írtam sokáig, de ez a blog a szívem csücske.Ettől érzem magam teljesnek,és nem elhanyagolható tényező, hogy a gyermekeim is betekintést nyerhetnek majd gyermekkoruk mindennapjaiba.
Másrészt én sok okosat láttam, hallottam, olvastam mások blogjában, és nagyon örültem, ha választ kaptam az engem is foglalkoztató kérdésre, élethelyzetre.
És igen, néha azt is érzem, hogy talán ez túl személyes, de......ezek is az életem részei, és aki nem kiváncsi rá, hát ne olvassa.
Kérem a kommenteket!
2012. augusztus 22., szerda
Nomen est omen
Vagyis:a név végzet, nevében a végzete.
A napokban sokat gondolkodtam elsősorban a gyermekeim nevén,de úgy általánosságban is.
Amikor Emmát vártam, nem volt kétséges, milyen nevet válaszotok.Tini korom óta nagyon tetszett az Emma,hála az angol irodalom gyöngyszemeinek, el sem tudtam volna képzelni mást a leánykámnak.
(Micsoda szerencse, hogy nem valamely brazil szappanopera volt rajongásom tárgya.Milyen remek lenne egy MilagrosEsmeraldaRosalinda-akármita.____hihihihi)
Milyennek képzelek el egy Emmát?
Komoly, intelligens, talpraesett, találékony, ééééés rendkívül makacs,kitartó.
Tipikusan olyan, mint Austen Emmája.
Bummm Marianna, beletrafáltál!
Az én nagyobbik kislányom pontosan ilyen.Nomen est omen..
Aztán itt van a kisebbik kislányom. Vele már bajban voltam, nehezen találtam nevet neki.Nagyon tetszett a Teodóra, de sosem büntettem volna meg a gyermekem egy ilyen hosszú névvel, elég vesződség az enyémet leírni.
Fontos szempontok voltak: rövid legyen, egyszerű, nemzetközi,ne legyen belőle 5 a játszótéren és persze passzoljon a vezetéknévhez.
Végül Emma választotta a Dórát.
De milyen nekem egy Dóra?
Okos, vidám, kiegyensúlyozott, kreatív személyiség.
Dóri babám ugyan még elég kicsi, csak azt tudom, hogy egy gömbölyű kis gyönyörűség, akinek folyton mosolyra áll a szája.
Elég ránéznem, és én is mosolygok.
A legfurább helyzetekben jegyzik meg, mennyire kiegyensúlyozott, vidám baba.Jó ezt hallani.
Persze játszottam én már más nevekkel is.Képzeljétek csak el, milyen mondjuk egy Jolán?Vagy milyen lehet egy Valéria, esetleg egy Mónika?Most bármilyen nevet feldobhatnék, de vajon észre veszitek, a hasonlóságot?Vagy csak az én fantáziám túl élénk?
A napokban sokat gondolkodtam elsősorban a gyermekeim nevén,de úgy általánosságban is.
Amikor Emmát vártam, nem volt kétséges, milyen nevet válaszotok.Tini korom óta nagyon tetszett az Emma,hála az angol irodalom gyöngyszemeinek, el sem tudtam volna képzelni mást a leánykámnak.
(Micsoda szerencse, hogy nem valamely brazil szappanopera volt rajongásom tárgya.Milyen remek lenne egy MilagrosEsmeraldaRosalinda-akármita.____hihihihi)
Milyennek képzelek el egy Emmát?
Komoly, intelligens, talpraesett, találékony, ééééés rendkívül makacs,kitartó.
Tipikusan olyan, mint Austen Emmája.
Bummm Marianna, beletrafáltál!
Az én nagyobbik kislányom pontosan ilyen.Nomen est omen..
Aztán itt van a kisebbik kislányom. Vele már bajban voltam, nehezen találtam nevet neki.Nagyon tetszett a Teodóra, de sosem büntettem volna meg a gyermekem egy ilyen hosszú névvel, elég vesződség az enyémet leírni.
Fontos szempontok voltak: rövid legyen, egyszerű, nemzetközi,ne legyen belőle 5 a játszótéren és persze passzoljon a vezetéknévhez.
Végül Emma választotta a Dórát.
De milyen nekem egy Dóra?
Okos, vidám, kiegyensúlyozott, kreatív személyiség.
Dóri babám ugyan még elég kicsi, csak azt tudom, hogy egy gömbölyű kis gyönyörűség, akinek folyton mosolyra áll a szája.
Elég ránéznem, és én is mosolygok.
A legfurább helyzetekben jegyzik meg, mennyire kiegyensúlyozott, vidám baba.Jó ezt hallani.
Persze játszottam én már más nevekkel is.Képzeljétek csak el, milyen mondjuk egy Jolán?Vagy milyen lehet egy Valéria, esetleg egy Mónika?Most bármilyen nevet feldobhatnék, de vajon észre veszitek, a hasonlóságot?Vagy csak az én fantáziám túl élénk?
2012. augusztus 15., szerda
Töredékek
Kész, totál kimerültem, mozdulni sincs erőm. Hetek óta vívom a rend-rendetlenség csatát, de vesztésre állok. Nincs annyi kezem, amennyi ide kellene.Most fogtam magam, hanyatt vágódtam, és úgy döntöttem, ma pihenek.
Az a furi, hogy ha az embernek/pasinak munkahelye van, végig dolgozza a 8 óráját(jó esetben), hazamegy és csá!
Pár napra elmentünk balatonozni is, nekünk ez volt a nyaralás.Ditte barátnémat és kedves kis családját látogattuk meg, jó volt kicsit kikapcsolni, elmenekülni az otthoni gondok elől.Bevallom, nem gondoltam a problémákra.
A hónap elején baba-mama talit is tartottunk.Három baba-mama párral találkoztam, akiket a kórházban ismertem meg, és szerencsére most is tartjuk a kapcsolatot.Hát igen, a barátság próbája az idő, és lám, a felszínes kapcsolatok mellett három gyöngyszemet is találtam:
Az a furi, hogy ha az embernek/pasinak munkahelye van, végig dolgozza a 8 óráját(jó esetben), hazamegy és csá!
Egy anya pedig felveszi az otthoni műszakot, robotol tovább, és még fizut sem kap érte.naa bummmm.elszáll tőle az agyam. Én, a kis maximalista, persze sosem vagyok elégedett, mindig találok vmit.Jó esetben a dolgok humoros oldalát...
De hogy is vagyunk?
Dóra édes kisbabám már 8 hónapos, 9 kg, 7 foga van, szépen mászik, feláll, rendületlenül szopizik, frankón tud csípni, harapni, és teli szájjal vigyorogni.
Hihetetlen kis tündér, mindig mosolyog, keveset sír.A terhességem alatt én sokat sírtam, és azzal fenyegettek, a baba is sírós lesz. Dóra erre alaposan rácáfolt, szinte nincs is olyan kép, ahol ne ragyogna a mosolya. Ő az én kis Buddha babám:kövér, mosolygós, békés kisbaba.
Emma hozza a formáját, nyúzza a kicsit, felbosszant, kiakaszt, de okos, türelmes kiscsaj, és az aranyköpéseitől gömbölyűre kacagom magam.
Újabban sokat foglalkozik magával, illeg-billeg a tükör előtt. Zsenge kora ellenére rá is hatással van a a média, gondterhelt sóhaj:
Jó lenne egy kicsit fiatalabbnak és vékonyabbnak lenni....
Máskor:
Anya, én nem eszem sokat, mert vékonynak kell maradnom...
Te jó ég, mi lesz később?
Pár napra elmentünk balatonozni is, nekünk ez volt a nyaralás.Ditte barátnémat és kedves kis családját látogattuk meg, jó volt kicsit kikapcsolni, elmenekülni az otthoni gondok elől.Bevallom, nem gondoltam a problémákra. |
| Kitti, Dóri, Liliána |
Kriszti-Lillus
Dóra-Kitti
Zita-Nelly
és meg kell említenem a Csillát is, bár vele még nem találkoztam azóta, e-mailben tartjuk a kapcsolatot.
Jó szívvel gondolok rájuk, remélem a gyerkőcök 10 éves szülinapját együtt ünnepeljük!:))), és remélem addigra lesz egy csomó.csomó kisbabájuk.....
Zitával és a babájával Lellén rapidrandiztunk, és sokat ugyan nem beszéltünk, de jó volt látni őket.
Most egy szuszra ennyi, lustálkodom tovább......2012. július 20., péntek
Hisztis, de imádnivaló
Mai bejegyzésem főszereplője nem más, mint Emmadívaprimadonnanaivakomika!
Mint az közismer, rendkívül türelmes vagyok(csak sorba állni ne kelljen), de néha azért elszakad a cérna.
Leginkább akkor, mikor Emma jelentéktlen dolog miatt végigordítja a délelőttöt.Annyira bele tudja élni magát, hogy már nem is tudja, mi váltotta ki a hisztit, csak épp nem tudja hogyan hagyja abba.
Legtöbb esetben tudom kezelni a helyzetet-Tipikus vízöntő gyerek, csak a türelem,a megértés, halk szó tudja kizökkenteni.
De amikor anya is hisztis, akkor bizony nincs halk szó és türelem!
A minap azon kezdte, hogy villanyt akart kapcsolni ragyogó napsütéses időben.Nemet merészeltem mondani.
Több se kellett neki, volt ott minden.Próbáltam nem tudomást venni róla, de egyre jobban belendült.
Elkövettem az első hibát,engedtem neki.Ez sem volt jó, ment a hiszti tovább.
Arra gondoltam, elviszem, megfürdetem, hátha kizökken, és helyre áll a rend.
Helyette, kiugrott a kádból, elzárta a csapot, és ordított tovább.
Erre már apa is besokallt, azt mondta, nem kényeztetés kell neki, hanem egy kis hideg víz.Eredmény?
Még mindig ordít, csak most már azt is, hogy megfagy, és hogy most biztos beteg lesz.
Arra is volt esze, hogy két-három áltüsszentést is produkáljon!
Kivettem, megtöröltem, próbáltam hatni rá:semmi.
Aztán elfogyott a türelmem, és bizony odasóztam a fenekére.(hiba, nem hiba?).
Láss csodát, a hiszti tovaszáll, hüppögéssé szelidül.
Nem hiszem,hogy fájt neki, hiszen az én köntösömbe volt becsavarva, de az én lelkem darabokra hullt.
Legszívesebben én is sírva fakadtam volna.
Talán az is hiba, hogy utána ölbe vettem, és szépen megnyugodtunk, de az egész napom odalett.
Nagyon szeretem, de néha megőrülök tőle.
Természetesen kikértem a nálam tapasztaltabbak véleményét is. Dédi azt mondta, inkább ő sírjon most, mint később én, másrészt még a kutya is megrázza a kölykét, ha rosszat tesz.
Anyám egyet értett, csak az én hülye, érzékeny lelkem......
Előre félek, mi lesz később, hogyan fogom megregulázni, hiszem már most visszabeszél, szájal, másra nem hallgat, mindig azt mondja, csak anyának fogadok szót,makacs a végtelenségig, mégis imádom, mégis levesz a lábamról, mikor körém fonja a vékony kis karjait, megszeretget. Ha tudja, hogy rosszat tett, csücsörít a szájával, és akkor is odanyomja a pusziját, ha akarom, ha nem, virágot hoz nekem.
Elképesztő, hogyan dolgozik a figyelmemért.
Minden rendetlensége mellett is imádom, mert okos és jó kislány(az esetek többségében).
Próbálom megérteni, hogy mit és miért csinál, és aszerint megítélni a cselekedeteit.Tudom, nem könnyű neki, hogy tesója született, és nem csak rá figyelek, de igyekszem kompenzálni.
Azt szeretném, ha szép gyermekkort adhatnék neki, amire szívesen emlékszik majd vissza, de azt is szeretném, ha sikerülne egy olyan biztos alapot adni neki, amelyre majd bátran építhet, már ami a jellemét illeti.
Összefoglalva, és nagyon képletesen:
Nyesegetem, formálgatom,a kis csemetémet, hogy az élet viharai ne tudják majd megtépni.Ez néha fáj, de erősebbé tesz.Ez a lényeg!
Mint az közismer, rendkívül türelmes vagyok(csak sorba állni ne kelljen), de néha azért elszakad a cérna.
Leginkább akkor, mikor Emma jelentéktlen dolog miatt végigordítja a délelőttöt.Annyira bele tudja élni magát, hogy már nem is tudja, mi váltotta ki a hisztit, csak épp nem tudja hogyan hagyja abba.
Legtöbb esetben tudom kezelni a helyzetet-Tipikus vízöntő gyerek, csak a türelem,a megértés, halk szó tudja kizökkenteni.
De amikor anya is hisztis, akkor bizony nincs halk szó és türelem!
A minap azon kezdte, hogy villanyt akart kapcsolni ragyogó napsütéses időben.Nemet merészeltem mondani.
Több se kellett neki, volt ott minden.Próbáltam nem tudomást venni róla, de egyre jobban belendült.
Elkövettem az első hibát,engedtem neki.Ez sem volt jó, ment a hiszti tovább.
Arra gondoltam, elviszem, megfürdetem, hátha kizökken, és helyre áll a rend.
Helyette, kiugrott a kádból, elzárta a csapot, és ordított tovább.
Erre már apa is besokallt, azt mondta, nem kényeztetés kell neki, hanem egy kis hideg víz.Eredmény?
Még mindig ordít, csak most már azt is, hogy megfagy, és hogy most biztos beteg lesz.
Arra is volt esze, hogy két-három áltüsszentést is produkáljon!
Kivettem, megtöröltem, próbáltam hatni rá:semmi.
Aztán elfogyott a türelmem, és bizony odasóztam a fenekére.(hiba, nem hiba?).
Láss csodát, a hiszti tovaszáll, hüppögéssé szelidül.
Nem hiszem,hogy fájt neki, hiszen az én köntösömbe volt becsavarva, de az én lelkem darabokra hullt.
Legszívesebben én is sírva fakadtam volna.
Talán az is hiba, hogy utána ölbe vettem, és szépen megnyugodtunk, de az egész napom odalett.
Nagyon szeretem, de néha megőrülök tőle.
Természetesen kikértem a nálam tapasztaltabbak véleményét is. Dédi azt mondta, inkább ő sírjon most, mint később én, másrészt még a kutya is megrázza a kölykét, ha rosszat tesz.
Anyám egyet értett, csak az én hülye, érzékeny lelkem......
Előre félek, mi lesz később, hogyan fogom megregulázni, hiszem már most visszabeszél, szájal, másra nem hallgat, mindig azt mondja, csak anyának fogadok szót,makacs a végtelenségig, mégis imádom, mégis levesz a lábamról, mikor körém fonja a vékony kis karjait, megszeretget. Ha tudja, hogy rosszat tett, csücsörít a szájával, és akkor is odanyomja a pusziját, ha akarom, ha nem, virágot hoz nekem.
Elképesztő, hogyan dolgozik a figyelmemért.
Minden rendetlensége mellett is imádom, mert okos és jó kislány(az esetek többségében).
Próbálom megérteni, hogy mit és miért csinál, és aszerint megítélni a cselekedeteit.Tudom, nem könnyű neki, hogy tesója született, és nem csak rá figyelek, de igyekszem kompenzálni.
Azt szeretném, ha szép gyermekkort adhatnék neki, amire szívesen emlékszik majd vissza, de azt is szeretném, ha sikerülne egy olyan biztos alapot adni neki, amelyre majd bátran építhet, már ami a jellemét illeti.
Összefoglalva, és nagyon képletesen:
Nyesegetem, formálgatom,a kis csemetémet, hogy az élet viharai ne tudják majd megtépni.Ez néha fáj, de erősebbé tesz.Ez a lényeg!
2012. július 13., péntek
Este van, este van...
Nyári napnak alkonyulatánál...leülök és írok pár sort....
Gyermekeim alszanak, apa nincs,enyém a billentyűzet!
Idén először voltunk strandolni, a gyerkőcök nagyon élvezték. Emma olyan volt, mint egy kis vizicsibe, fél percre sem tudtam kicsalni a medencéből.
Én, a tipikus tyúkanyó, eleinte nem mertem elengedni, hiszen nem ért le a lába, de voltak nálam bátrabb szülők: Ditte barétném és férje segítségével elengedtem a leányomat, aki vígan lubickolt, ugrándozott, és úgy kacagott, hogy zengett az uszoda.
Nem is értem, miért nem mentünk ki eddig.
Azért megint látnom kellett olyat, amit nem szívesen vettem tudomásul.
Kicsiny városunkban van egy családok átmeneti otthona, és, hónap eleje lévén, ottani családok is megjelentek, tetemes gyerekszámmal. Nem is lenne ezzel olyan nagy baj, csak, azok a kölykök miért nem tudnak viselkedni?Ugrálnak, kiabálnak, veszekednek, verekednek, és nagggyon nehezen álltam meg, hogy ne ugassak be.(létszámfölény???)
Leginkább azt viseltem nehezen, hogy miután távoztak, helyüket szétszórt pelenkák, és egyéb hulladék jelezte.....három lépésnyire volt a szemetes......elszomorító.
Aztán miről is számolhatok még be?
Talán arról hogy Dóri baba megkezdte kommandós küldetését, legalábbis ami a mászást, pontosabban kúszást illeti.
.....folyt.köv.....
Gyermekeim alszanak, apa nincs,enyém a billentyűzet!
Idén először voltunk strandolni, a gyerkőcök nagyon élvezték. Emma olyan volt, mint egy kis vizicsibe, fél percre sem tudtam kicsalni a medencéből.
Én, a tipikus tyúkanyó, eleinte nem mertem elengedni, hiszen nem ért le a lába, de voltak nálam bátrabb szülők: Ditte barétném és férje segítségével elengedtem a leányomat, aki vígan lubickolt, ugrándozott, és úgy kacagott, hogy zengett az uszoda.
Nem is értem, miért nem mentünk ki eddig.
Azért megint látnom kellett olyat, amit nem szívesen vettem tudomásul.
Kicsiny városunkban van egy családok átmeneti otthona, és, hónap eleje lévén, ottani családok is megjelentek, tetemes gyerekszámmal. Nem is lenne ezzel olyan nagy baj, csak, azok a kölykök miért nem tudnak viselkedni?Ugrálnak, kiabálnak, veszekednek, verekednek, és nagggyon nehezen álltam meg, hogy ne ugassak be.(létszámfölény???)
Leginkább azt viseltem nehezen, hogy miután távoztak, helyüket szétszórt pelenkák, és egyéb hulladék jelezte.....három lépésnyire volt a szemetes......elszomorító.
Aztán miről is számolhatok még be?
Talán arról hogy Dóri baba megkezdte kommandós küldetését, legalábbis ami a mászást, pontosabban kúszást illeti.
.....folyt.köv.....
2012. július 3., kedd
Szájpenész, Emmaszáj
A fenébe is!
Dóri szájában fehér kis szigeteket fedeztem fel, kiderült, hogy szájpenész.Világossá vált, hogy miért nyűgös, miért nem alszik jól, és miért nem akar szopizni...
Megint jön az önostorozás, hogy miért, hogyan, mit, miként és miért?
Emmánál ilyen nem volt, igaz nem is hordtam túl sokat gyerektársaságba.
Boraxos glicerinnel kenegetem a száját napi 3-4 alkalommal,mellette ferőtlenítő oldatot is fújok a szájába(octenisept), de egy hét alatt nem múlt el, így vettem azt a gyönyörűséges lila ecsetelőt is, ma fogom először bekenni neki, csak előtte lemeózom milyen íze van.
Patikában javasolták, hogy betadinnel kenjem be neki, az a legegyszerűbb és leghatásosabb módszer.
Neten olvastam a citromleves ecsetelést is, de ezt inkább kihagynám, viszont a savas közeg miatt az italába teszek pár cseppet.Hátha.remélem hamarosan elmúlik.
Addig viszont fertőtlenítem a játékait, a mellemet,és minden egyebet....:Emmát, apát és kutyát....:-))))
Dorcicánk mindent a szájába vesz,engem pedig harap is.Senki mást, csak engem.A legváratlanabb pillanatkban, a legváratlanabb helyeken.Tiszta mintás a karom, vállam, mellkasom, győzöm kimagyarázni, hogy harap a gyerek...:-)
Írnom kell az időjárásról is. Emma érdekes megjegzést tett a minap.
Ugye már nem jár oviba(miután egy ovis játszóterezés után napszúrást kapott!!!), így velem tart a bevásárlások,ügyintézések során.Lépten-nyomon hallja, milyen meleg va, mennyire szörnyű ez az időjárás.
Egyik helyyről kijövünk, amikor megjegyzi:
Anya, miért mondja mindenki,hogy milyen meleg van, mikor mi is tudjuk!(tényleg, miért is?)
Másik benyögése:
-Anya mi hányasok vagyunk?
-Hogy érted?
-Hát az előbb mondtad, hogy egyesek hogy tehetik ezt, mi hányasok vagyunk?
-hát őőőőőőőőőő
Másik:
Öcsém könyorog neki egy kis pusziért, ölelésért, mire Emma elunja:
Tamás, ha fejre állsz, akkor sem kapsz semmit!
Apa csalja Emmát valahová, mire a kis fruska:
Apa, nagyon sajnálom, de ezt egyedül kell megoldanod...Látni kellett volna apa arcát mekkorára nyúlt:)))
Egy szuszra ennyit, hamarosan jövök megint.
Dóri szájában fehér kis szigeteket fedeztem fel, kiderült, hogy szájpenész.Világossá vált, hogy miért nyűgös, miért nem alszik jól, és miért nem akar szopizni...
Megint jön az önostorozás, hogy miért, hogyan, mit, miként és miért?
Emmánál ilyen nem volt, igaz nem is hordtam túl sokat gyerektársaságba.
Boraxos glicerinnel kenegetem a száját napi 3-4 alkalommal,mellette ferőtlenítő oldatot is fújok a szájába(octenisept), de egy hét alatt nem múlt el, így vettem azt a gyönyörűséges lila ecsetelőt is, ma fogom először bekenni neki, csak előtte lemeózom milyen íze van.
Patikában javasolták, hogy betadinnel kenjem be neki, az a legegyszerűbb és leghatásosabb módszer.
Neten olvastam a citromleves ecsetelést is, de ezt inkább kihagynám, viszont a savas közeg miatt az italába teszek pár cseppet.Hátha.remélem hamarosan elmúlik.
Addig viszont fertőtlenítem a játékait, a mellemet,és minden egyebet....:Emmát, apát és kutyát....:-))))
Dorcicánk mindent a szájába vesz,engem pedig harap is.Senki mást, csak engem.A legváratlanabb pillanatkban, a legváratlanabb helyeken.Tiszta mintás a karom, vállam, mellkasom, győzöm kimagyarázni, hogy harap a gyerek...:-)
Írnom kell az időjárásról is. Emma érdekes megjegzést tett a minap.
Ugye már nem jár oviba(miután egy ovis játszóterezés után napszúrást kapott!!!), így velem tart a bevásárlások,ügyintézések során.Lépten-nyomon hallja, milyen meleg va, mennyire szörnyű ez az időjárás.
Egyik helyyről kijövünk, amikor megjegyzi:
Anya, miért mondja mindenki,hogy milyen meleg van, mikor mi is tudjuk!(tényleg, miért is?)
Másik benyögése:
-Anya mi hányasok vagyunk?
-Hogy érted?
-Hát az előbb mondtad, hogy egyesek hogy tehetik ezt, mi hányasok vagyunk?
-hát őőőőőőőőőő
Másik:
Öcsém könyorog neki egy kis pusziért, ölelésért, mire Emma elunja:
Tamás, ha fejre állsz, akkor sem kapsz semmit!
Apa csalja Emmát valahová, mire a kis fruska:
Apa, nagyon sajnálom, de ezt egyedül kell megoldanod...Látni kellett volna apa arcát mekkorára nyúlt:)))
Egy szuszra ennyit, hamarosan jövök megint.
Boldog szülinapot Anya!
ÉS lám, felvirradt júniusnak 23.napja, és én 31 éves lettem.Nem szégyen, sőt, még büszke is vagyok rá, hiszen idén tényleg nagyon boldog volt e nap.
Kezdjük csak azzal,hogy milyen nehezen viselem az ünnepeket, pláne ha annak én állok a középpontjában, de tegnap boldogan ébredtem, boldogan jártam-keltem a világban, és az engem körülvevő emberek nem feledkeztek meg rólam.
Apa hatalmas tortával köszöntött, Emmának akármi akadt a kezébe, rögtön adta nekem, és boldog szülinapot kívánt.Hatalmas adni vágyás volt benne,és én tényleg örültem, hogy ennyire szeret.Bár amikor már sokadjára mondta....
NEm hívtam vendékeket, nem rendeztem bulit, mégis volt nyüzsgés,mindig betoppant valaki, aki megköszöntött.
Annyira örültem ennek, jó érzés volt, hogy vannak, akinek fontos vagyok.
No és persze én is átértékeltem magamban a világot, sokkal jobban becsülöm az életet, mióta két kisgyereket kell felnevelnem.
Nincs is ennél szebb, fontosabb, és nehezebb feladat, de nem panaszkodom.Élvezem az anyaságot.
Itt van pár kép is, mert anélkül üres lenne a blog:)))
Ez volt a torta(talán jövőre is kapok)
Kezdjük csak azzal,hogy milyen nehezen viselem az ünnepeket, pláne ha annak én állok a középpontjában, de tegnap boldogan ébredtem, boldogan jártam-keltem a világban, és az engem körülvevő emberek nem feledkeztek meg rólam.
Apa hatalmas tortával köszöntött, Emmának akármi akadt a kezébe, rögtön adta nekem, és boldog szülinapot kívánt.Hatalmas adni vágyás volt benne,és én tényleg örültem, hogy ennyire szeret.Bár amikor már sokadjára mondta....
NEm hívtam vendékeket, nem rendeztem bulit, mégis volt nyüzsgés,mindig betoppant valaki, aki megköszöntött.
Annyira örültem ennek, jó érzés volt, hogy vannak, akinek fontos vagyok.
No és persze én is átértékeltem magamban a világot, sokkal jobban becsülöm az életet, mióta két kisgyereket kell felnevelnem.
Nincs is ennél szebb, fontosabb, és nehezebb feladat, de nem panaszkodom.Élvezem az anyaságot.
Itt van pár kép is, mert anélkül üres lenne a blog:)))
Ez volt a torta(talán jövőre is kapok)
Ez az újabb kutyusunk, a Bernát, meg a Dóri baba
És ennyi foga van az én édes babámnak 6 hónaposan
Ez pedig a családi akármi:Apa, Emma, Bernát
2012. június 11., hétfő
Max születése
Épp most ébresztett a telefon, Anett tündérkeresztanyánk a műtőben, ma segítik világra a kisfiúkat.
Ez alapjában véve csodálatos dolog, és nagyon szerettem volna mellette lenni, de nem akartam rájuk törni, ha nem kértek, nem zavarok.
Csodás,csakhogy az én hasam és görcsbe rándult, hatalmas gombóc van a torkomban, és ama 6 hónappal ezelőtti események képsorai peregnek előttem.
Lelki szemeim előtt látom, hogy Anett min megy keresztül.Remeg a kezem,torkom kiszáradva alig találom meg a billenyűket.Annyira izgulok.Kívánom neki, hogy ne legyen semmi baj, nagyon simán menjen minden, és tényleg "csak" fél órát tartson.
Nekem egyik gyermekem születése utáán sem adatott sem a "sima"sem a"csak". Terézanyu lényem dolgozik bennem most.........óvni, védeni, támogatni.....de majd csak holnap!
Ah, hogy fogok én visszamenni oda, ahol annyit "raboskodtam" ? Még ha csak látogatóba is.
Fura élmény lesz, az biztos.
Na most akkor várom a híreket nagyonnagyonnagyonnagyon!!!!!!!!!!!!
Akkor:8.45kor kaptam a hírt,a baba és az anya is jól vannak.
Gratulálunk Anett,ügyes voltál!
Ez alapjában véve csodálatos dolog, és nagyon szerettem volna mellette lenni, de nem akartam rájuk törni, ha nem kértek, nem zavarok.
Csodás,csakhogy az én hasam és görcsbe rándult, hatalmas gombóc van a torkomban, és ama 6 hónappal ezelőtti események képsorai peregnek előttem.
Lelki szemeim előtt látom, hogy Anett min megy keresztül.Remeg a kezem,torkom kiszáradva alig találom meg a billenyűket.Annyira izgulok.Kívánom neki, hogy ne legyen semmi baj, nagyon simán menjen minden, és tényleg "csak" fél órát tartson.
Nekem egyik gyermekem születése utáán sem adatott sem a "sima"sem a"csak". Terézanyu lényem dolgozik bennem most.........óvni, védeni, támogatni.....de majd csak holnap!
Ah, hogy fogok én visszamenni oda, ahol annyit "raboskodtam" ? Még ha csak látogatóba is.
Fura élmény lesz, az biztos.
Na most akkor várom a híreket nagyonnagyonnagyonnagyon!!!!!!!!!!!!
Akkor:8.45kor kaptam a hírt,a baba és az anya is jól vannak.
Gratulálunk Anett,ügyes voltál!
2012. június 10., vasárnap
Édes élet Dóra módra
A mai napon legifjabb gyermekem fél éves lett.Illő, hogy írjak róla egy villámgyors helyzetjelentést.
A hat hónap alatt 6 fogacskát növesztett.Négyet felül, kettőt alul.A popója közel nyolc kiló, hossza 65 és 68 cm között van valahol.Pontosabb adatokat csak a védőnőnél tett látogatás után szolgálhatok.
Ügyesen forgolódik, ha kell körbe is, de kúszni vagy mászni nem akar a kis lustaság.
Tudom jól, hogy a gyerekeket nem szabad összehasonlítani, mégis megteszem:Emma 4 hónaposan kúszott, 6 hónaposan mászott.
Mielőtt elöntött volna a kétségbeesés, jóanyám elmesélte, hogy én is hasonlóan lusta voltam.
No sebaj, addig sem kell szaladni utána:))
Még mindig legfőbb elesége a cici, bár mellette igyekszem minél több új ízzel megismertetni.Vicces, mert az első kanálnál mindig fancsali képet vág, utána meg (jó esetben) szépen nyitogatja a száját.Rossz esetben kifelé fújja , győzök takarítani utána.
Az éjszakákat szépen végigalussza, igaz, hogy mellettem alszik, de ha gusztusa támad pár korty fröccsre, mindig ott van, anélkül, hogy a igazán felébredne ő, vagy a család, bár nem sűrűn ébred.
Általában 6kor kel fel a reggelihez, de utána rögtön alszik tovább úgy fél 8-8-ig.Szerencsére Emmával együtt kelnek.Reggeli séta az oviig és vissza.
Délelőtt leginkább gyümikkel próbálkozom nála, délután zöldségekkel.11-felé jön egy hosszabb szunya,kb két óra.Ez idő alatt szeretnék mindent megcsinálni,de van az a születési rendellenességem,hogy csak két kezem van(milyen fura,szinte minden anyuka ilyen fogyatékkal él),így annyi melót sűritek bele amennyit tudok.
Délután alszik még egyet, általában a babakocsiban, mikor megyünk Emmusért az oviba.
Este 7, fél 8 felé van a fürdetés, 8kor irány az ágy. Ha elaludt, én még szeretek összepakolgatni kicsit,hogy reggelre kevesebb maradjon.Bevallom, ilyenkor jut leginkább időm az én édes nagylányomra.Ilyenkor mászik az ölembe, beszélgetünk a napjáról.Szokásom, hogy értékeljük a napot,mi volt benne a legjobb, legrosszabb, mit kéne máshogy csinálni.
Emma mostanában úgy alszik el, hogy énekelek neki.Legikább a könnyű álmot hozzon---című nótát szeretni.(Nem véletlen hogy nem indulok a Megasztárban, de Emma számára még az a legszebb ének, amit én adok elő neki.Remélem megtalálom majd azt a pillanatot, mikor elege lesz az én "bár"hangomból,és időben abbahagyom, mielőtt még ő kér meg erre...)
Olyan szerencsés vagyok, hogy Emma ennyire toleráns és megértő kislány.Sokat segít a kistesó ellátásában, és ha én éppen kitérek a béketűrésből, és tündérmamiból házisárkánnyá vedlek át, szó nélkül veszi át a helyem Dóra mellett.ringatja,tologatja, énekel neki,és sok esetben el is alszik rá a kis betyár.
LEGEK:
A legemlékezetesebb pillanat persze hogy az volt, amikor először felsírt,aztán meg azok a pillanatok, amikor rámnevet, amikor könyörgőn néz rám, amikor kinyújtja felém a karjait,és még hosszan tudnám sorolni, mert élvezet vele az élet.
Akármikor a karomba veszem, mindig ott motoszkál a gondolataimban, hogy nekem már nem lesz több kisbabám, többé már nem lesznek ilyen és ilyen pillanatok, ezért igyekszem minden törétnést nagyon meg-és átélni.
A leviccesebb talán az volt, amikor egy fürdetés után kiemeltem a kádból, és rögtön lef...tt, vagy amikor repülőset játszottam vele(én marha, persze etetés után), és visszaböfizte a kaját a hajamba és a nyakamba:)))
A legmeghatóbb pillanatért is versenyben van a születése,az első találkozásunk,az, ahogy Emmával összebújva alszanak.
A legdühítőbb,mikor anyuci ivott egy pohár kólát, és Dórika után végigbulizta az éjszakát(én bűnöménbűnöm,miért nem tudtam ellenállni neki)
Na most egy szuszra ennyi, mert időből mindig kevés van....
A hat hónap alatt 6 fogacskát növesztett.Négyet felül, kettőt alul.A popója közel nyolc kiló, hossza 65 és 68 cm között van valahol.Pontosabb adatokat csak a védőnőnél tett látogatás után szolgálhatok.
Ügyesen forgolódik, ha kell körbe is, de kúszni vagy mászni nem akar a kis lustaság.
Tudom jól, hogy a gyerekeket nem szabad összehasonlítani, mégis megteszem:Emma 4 hónaposan kúszott, 6 hónaposan mászott.
Mielőtt elöntött volna a kétségbeesés, jóanyám elmesélte, hogy én is hasonlóan lusta voltam.
No sebaj, addig sem kell szaladni utána:))
Még mindig legfőbb elesége a cici, bár mellette igyekszem minél több új ízzel megismertetni.Vicces, mert az első kanálnál mindig fancsali képet vág, utána meg (jó esetben) szépen nyitogatja a száját.Rossz esetben kifelé fújja , győzök takarítani utána.
Az éjszakákat szépen végigalussza, igaz, hogy mellettem alszik, de ha gusztusa támad pár korty fröccsre, mindig ott van, anélkül, hogy a igazán felébredne ő, vagy a család, bár nem sűrűn ébred.
Általában 6kor kel fel a reggelihez, de utána rögtön alszik tovább úgy fél 8-8-ig.Szerencsére Emmával együtt kelnek.Reggeli séta az oviig és vissza.
Délelőtt leginkább gyümikkel próbálkozom nála, délután zöldségekkel.11-felé jön egy hosszabb szunya,kb két óra.Ez idő alatt szeretnék mindent megcsinálni,de van az a születési rendellenességem,hogy csak két kezem van(milyen fura,szinte minden anyuka ilyen fogyatékkal él),így annyi melót sűritek bele amennyit tudok.
Délután alszik még egyet, általában a babakocsiban, mikor megyünk Emmusért az oviba.
Este 7, fél 8 felé van a fürdetés, 8kor irány az ágy. Ha elaludt, én még szeretek összepakolgatni kicsit,hogy reggelre kevesebb maradjon.Bevallom, ilyenkor jut leginkább időm az én édes nagylányomra.Ilyenkor mászik az ölembe, beszélgetünk a napjáról.Szokásom, hogy értékeljük a napot,mi volt benne a legjobb, legrosszabb, mit kéne máshogy csinálni.
Emma mostanában úgy alszik el, hogy énekelek neki.Legikább a könnyű álmot hozzon---című nótát szeretni.(Nem véletlen hogy nem indulok a Megasztárban, de Emma számára még az a legszebb ének, amit én adok elő neki.Remélem megtalálom majd azt a pillanatot, mikor elege lesz az én "bár"hangomból,és időben abbahagyom, mielőtt még ő kér meg erre...)
Olyan szerencsés vagyok, hogy Emma ennyire toleráns és megértő kislány.Sokat segít a kistesó ellátásában, és ha én éppen kitérek a béketűrésből, és tündérmamiból házisárkánnyá vedlek át, szó nélkül veszi át a helyem Dóra mellett.ringatja,tologatja, énekel neki,és sok esetben el is alszik rá a kis betyár.
LEGEK:
A legemlékezetesebb pillanat persze hogy az volt, amikor először felsírt,aztán meg azok a pillanatok, amikor rámnevet, amikor könyörgőn néz rám, amikor kinyújtja felém a karjait,és még hosszan tudnám sorolni, mert élvezet vele az élet.
Akármikor a karomba veszem, mindig ott motoszkál a gondolataimban, hogy nekem már nem lesz több kisbabám, többé már nem lesznek ilyen és ilyen pillanatok, ezért igyekszem minden törétnést nagyon meg-és átélni.
A leviccesebb talán az volt, amikor egy fürdetés után kiemeltem a kádból, és rögtön lef...tt, vagy amikor repülőset játszottam vele(én marha, persze etetés után), és visszaböfizte a kaját a hajamba és a nyakamba:)))
A legmeghatóbb pillanatért is versenyben van a születése,az első találkozásunk,az, ahogy Emmával összebújva alszanak.
A legdühítőbb,mikor anyuci ivott egy pohár kólát, és Dórika után végigbulizta az éjszakát(én bűnöménbűnöm,miért nem tudtam ellenállni neki)
Na most egy szuszra ennyi, mert időből mindig kevés van....
2012. május 28., hétfő
Fogadom
Fogadom, hogy ezentúl nem hagyagolom el ennyire az írást.Azért, mert annyi minden történik velünk a hetek alatt, és agyam, mint a szita, pillanatok alatt kihullanak belőle fontos történések.
Így megragadva az alkalmat, megosztom veletek, hogy Dórikának már hat fogacskája van. Pár nap alatt bújt elő a felső négy fogacska.Olyan aranyos, de olyan nagynak tűnnek a fogak a pici szájában!Emmánál ez nem volt ilyen feltűnő, hiszen később bújtak ki.Fogadom, hogy nagyon-nagyon figyelni fogok rájuk, nehogy megismétlődjön Emma esete. Bármikor meglátom Emma "foghíjas" mosolyát, előnt a lelkiismeretfurdalás annak ellenére, hogy számtalanszor hallottam, nem az én hibám, nem én mulasztottam.Egyszerűen a sors, esetleg genetika fricskája.
Hoztam pár képet is, hiszen régen töltöttem fel ide képet, inkább csak a "fészbukon"frissítek.Fogadom, ezt sem hanyagolom el.
Így megragadva az alkalmat, megosztom veletek, hogy Dórikának már hat fogacskája van. Pár nap alatt bújt elő a felső négy fogacska.Olyan aranyos, de olyan nagynak tűnnek a fogak a pici szájában!Emmánál ez nem volt ilyen feltűnő, hiszen később bújtak ki.Fogadom, hogy nagyon-nagyon figyelni fogok rájuk, nehogy megismétlődjön Emma esete. Bármikor meglátom Emma "foghíjas" mosolyát, előnt a lelkiismeretfurdalás annak ellenére, hogy számtalanszor hallottam, nem az én hibám, nem én mulasztottam.Egyszerűen a sors, esetleg genetika fricskája.
Hoztam pár képet is, hiszen régen töltöttem fel ide képet, inkább csak a "fészbukon"frissítek.Fogadom, ezt sem hanyagolom el.
Nos,megint csak kevés idő jutott a blogra, Dóra igényt tart rám.Hamarosan folytatom...
2012. május 10., csütörtök
csak úgy
Nagyon gyorsan szaladnak a hetek, Dóra baba lassan 5 hónapos gombóc, Emmácska kis langaléta.
Tegnap a kis Pupákom először fordult meg segítség nélkül. Emma babám kicsit korábban tudta ezt, de az is igaz, nem volt olyan kis husi, mint a tesó.
Itt még nem is írtam, de van egy új családtagunk, Bernátnak hívják.Ő az új kutyusunk. Kis szőrgombóc, rakoncátlan, de okos.Nagyon gyorsan tanul, és imád kertészkedni.Ennek kevésbé örülök, hiszen az agyonpátyolgatott virágpalántáimat kóstolgatja.Pontosabban én eldugom őket, ő meg kiszedegeti, és naaagy büszkén hozza az ajtó elé.Bosszant, de mégis nevetek rajta.Ez az én természetem.
Múltkor Emmácska egy botot akart kidobnia medencéből, ami visszaesett. Épp szólni akartam, hogy inkább hozza ki, mert a fejére eshet,mikor....ugye mondanom sem kell....nagyot koppant a buksin.
Szegénykém visított, én meg......sajnos, de kacagnom kellett, mert olyan muris volt a helyzet. Ezt látva Emma sem esett nagyon kétségbe, hamar megvígasztalódott.
Oviban ezerrel készünek az anyák napjára.Nagyon titokzatos, csak" párszor" gyakorolta az éneket, és ahogy elkaptam pár szót belőle, nem tudom, hogyan fogom bőgés nélkül kibírni.Nem emlékszem(ó dehogyisnem) mióta élem át ilyen érzékenyen ezt a csodás ünnepet-az egyetlen ünnep, amit nem érzek tehernek-.Hihetetlen, hogy én is valakinek, valakiknek az anyukája vagyok, és én is a köszöntöttek közé tartozom.Két gyermekes anyuka vagyok.Vááááááááá, milyen fura, de el nem cserélném ezt a pozíciót a világ minden kincséért sem. Imádok velük lenni.Én édes kis porontyaim, értelmet adtak az életemnek.
Nincsenek rá szavak, milyen érzés az, amikor Dórika rám mosolyog,ahogy rám néz, és én vagyok neki a világ közepe, vagy amikor Emma vékony kis karjai a nyakam vagy a derekam köré fonódnak, vagy mikor hízelegni akar.
Hmmmmm...micsoda ajándék ez nekem.Jó, hogy velük lehetek.(szerecsére)
Tegnap a kis Pupákom először fordult meg segítség nélkül. Emma babám kicsit korábban tudta ezt, de az is igaz, nem volt olyan kis husi, mint a tesó.
Itt még nem is írtam, de van egy új családtagunk, Bernátnak hívják.Ő az új kutyusunk. Kis szőrgombóc, rakoncátlan, de okos.Nagyon gyorsan tanul, és imád kertészkedni.Ennek kevésbé örülök, hiszen az agyonpátyolgatott virágpalántáimat kóstolgatja.Pontosabban én eldugom őket, ő meg kiszedegeti, és naaagy büszkén hozza az ajtó elé.Bosszant, de mégis nevetek rajta.Ez az én természetem.
Múltkor Emmácska egy botot akart kidobnia medencéből, ami visszaesett. Épp szólni akartam, hogy inkább hozza ki, mert a fejére eshet,mikor....ugye mondanom sem kell....nagyot koppant a buksin.
Szegénykém visított, én meg......sajnos, de kacagnom kellett, mert olyan muris volt a helyzet. Ezt látva Emma sem esett nagyon kétségbe, hamar megvígasztalódott.
Oviban ezerrel készünek az anyák napjára.Nagyon titokzatos, csak" párszor" gyakorolta az éneket, és ahogy elkaptam pár szót belőle, nem tudom, hogyan fogom bőgés nélkül kibírni.Nem emlékszem(ó dehogyisnem) mióta élem át ilyen érzékenyen ezt a csodás ünnepet-az egyetlen ünnep, amit nem érzek tehernek-.Hihetetlen, hogy én is valakinek, valakiknek az anyukája vagyok, és én is a köszöntöttek közé tartozom.Két gyermekes anyuka vagyok.Vááááááááá, milyen fura, de el nem cserélném ezt a pozíciót a világ minden kincséért sem. Imádok velük lenni.Én édes kis porontyaim, értelmet adtak az életemnek.
Nincsenek rá szavak, milyen érzés az, amikor Dórika rám mosolyog,ahogy rám néz, és én vagyok neki a világ közepe, vagy amikor Emma vékony kis karjai a nyakam vagy a derekam köré fonódnak, vagy mikor hízelegni akar.
Hmmmmm...micsoda ajándék ez nekem.Jó, hogy velük lehetek.(szerecsére)
2012. április 4., szerda
Húsvét előtti leltár
Gyerekek száma:2
Felnőttek száma :2
Dóri fogainak száma:2
Emma baripöttyeinek száma:soksoksoksoksoksoksok.....és még egy!
Úgy esett, hogy Dani hozott Emmának egy kis meglepit, ami jó egy hét lappangás után két apró pöttyel kezdődött, de ma reggelre naaagyon sok lett belőle.
Pöttyök vannak a fején, fülén, nyakán, popsiján, de még a szemhéján is van egy.Szegénykém olyan jól viseli!
Pozitívan állítottuk be neki a bárányhimlőt, hiszen jó esetben ilyen csak egyszer van az ember életében, és milyen aranyos a kis pöttyeivel, meg ugye a Túró Rudit imádja, és abban is a piros pöttyös az igazi:))))
Először nem tudtam, hogy örüljek, vagy idegbajt kapjak, mikor Bogi barátosasszonyunk hívott, hogy a kisfia bárányhimlős lett,és előző nap együtt játszott a két gyerek.
Internetet ragadtam, és elolvastam egy csomó dolgot a bárányhimlőről, de levegőt csak akkor mertem venni, mikor megerősítést nyertem, hogy pici babánk elviekben nem kaphatja meg, hiszen még dolgoznak benne az én ellenanyagaim, és a szoptatással további védelmet kap.
Ma ott tartok, hogy akkor sincs tragédia, ha megkapja, hiszen így tuti nem fogja vakargatni őket.
Igaz, Emma esetében sem tartok ettől, hiszen okos, értelmes nagylány, elmondtam neki, miért nem vakarózunk, és ha nagyon viszket, majd anya vagy apa megsimizgeti, megfújja.
Sokan felszisszennek, hogy pont Húsvét előtt, de nem tartunk karantént, mert a családi-baráti körben mindenki túlesett már rajta.Más közösségbe meg úgysem megyünk..
Leltárba akarom venni azt is, hogy végre visszakaptam az én édes, kedves kislányomat, a régi Emmát, nem azt a hisztis kis szörnyikét, aki kórházi létem alatt/után átvette az uralmat.
Az oviban is megjegyezték, hogy Emma milyen szépen lehiggadt, megkomolyodott.
Türelmes, empatikus, szófogadó.óóóóóóóó!
Na azért senki ne higgye, hogy glória villog a feje körül!
Néha borul a bili nála is(kinél nem?), de konfliktus abból szokott lenni, hogy folyton nyúzza Dóra babánkat. Legszívesebben mindig puszilgatná, és ha látogató érkezik,látom rajta, hogy nem akarja, hogy hozzá érjenek a babához.Szeretné kisajátítani:csak az övé,na meg az enyém. Még apát sem hagyja, hogy Dórit szeretgesse,rögtön ott terem,puszilja a kicsit és módszeresen kiszorítja apát.
Mosolygok rajta, mert jó látni, mennyire ragaszkodik hozzá, és a Pupákunk szája is rögtön mosolyog, ha feltűnik a tesó.
Emma semmit nem sajnál tőle, bármilyét odaadná.Húúú, remélem később a ruhákon, táskákon, rúzsokon sem fognak marakodni!
Hirtelenjében ennyi jutott eszembe, hamarosan jelentkezem, ha mégsem érnék ide, minden olvasónknak Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánok!
Felnőttek száma :2
Dóri fogainak száma:2
Emma baripöttyeinek száma:soksoksoksoksoksoksok.....és még egy!
Úgy esett, hogy Dani hozott Emmának egy kis meglepit, ami jó egy hét lappangás után két apró pöttyel kezdődött, de ma reggelre naaagyon sok lett belőle.
Pöttyök vannak a fején, fülén, nyakán, popsiján, de még a szemhéján is van egy.Szegénykém olyan jól viseli!
Pozitívan állítottuk be neki a bárányhimlőt, hiszen jó esetben ilyen csak egyszer van az ember életében, és milyen aranyos a kis pöttyeivel, meg ugye a Túró Rudit imádja, és abban is a piros pöttyös az igazi:))))
Először nem tudtam, hogy örüljek, vagy idegbajt kapjak, mikor Bogi barátosasszonyunk hívott, hogy a kisfia bárányhimlős lett,és előző nap együtt játszott a két gyerek.
Internetet ragadtam, és elolvastam egy csomó dolgot a bárányhimlőről, de levegőt csak akkor mertem venni, mikor megerősítést nyertem, hogy pici babánk elviekben nem kaphatja meg, hiszen még dolgoznak benne az én ellenanyagaim, és a szoptatással további védelmet kap.
Ma ott tartok, hogy akkor sincs tragédia, ha megkapja, hiszen így tuti nem fogja vakargatni őket.
Igaz, Emma esetében sem tartok ettől, hiszen okos, értelmes nagylány, elmondtam neki, miért nem vakarózunk, és ha nagyon viszket, majd anya vagy apa megsimizgeti, megfújja.
Sokan felszisszennek, hogy pont Húsvét előtt, de nem tartunk karantént, mert a családi-baráti körben mindenki túlesett már rajta.Más közösségbe meg úgysem megyünk..
Leltárba akarom venni azt is, hogy végre visszakaptam az én édes, kedves kislányomat, a régi Emmát, nem azt a hisztis kis szörnyikét, aki kórházi létem alatt/után átvette az uralmat.
Az oviban is megjegyezték, hogy Emma milyen szépen lehiggadt, megkomolyodott.
Türelmes, empatikus, szófogadó.óóóóóóóó!
Na azért senki ne higgye, hogy glória villog a feje körül!
Néha borul a bili nála is(kinél nem?), de konfliktus abból szokott lenni, hogy folyton nyúzza Dóra babánkat. Legszívesebben mindig puszilgatná, és ha látogató érkezik,látom rajta, hogy nem akarja, hogy hozzá érjenek a babához.Szeretné kisajátítani:csak az övé,na meg az enyém. Még apát sem hagyja, hogy Dórit szeretgesse,rögtön ott terem,puszilja a kicsit és módszeresen kiszorítja apát.
Mosolygok rajta, mert jó látni, mennyire ragaszkodik hozzá, és a Pupákunk szája is rögtön mosolyog, ha feltűnik a tesó.
Emma semmit nem sajnál tőle, bármilyét odaadná.Húúú, remélem később a ruhákon, táskákon, rúzsokon sem fognak marakodni!
Hirtelenjében ennyi jutott eszembe, hamarosan jelentkezem, ha mégsem érnék ide, minden olvasónknak Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánok!
2012. március 23., péntek
Instant elmaradáspótló
Hahóóóóóóó, messze jutottunk az elmúlt hetek alatt, és én egy árva sort sem írtam.Nem mondom, hogy nem volt eszembe, csak energiát nem éreztem magamban, hogy billentyűzetet ragadva blogolásba kezdjek, mikor alig vártam, hogy legyen egy csepp kis időm, mikor azt csinálom, amit naaagyon szeretek.Súgjam?(Olvasás...ohhh, szerelmem...)
Idő közben Emma megkomolyodott, csak ritkán hisztizik, most éppen betegségből lábadozik.Szegénykémet 6 napig aszalta a láz,éjjel-nappal ápolásra szorult.4.napon vittem csak orvoshoz, addig nem aggódtam nagyon, hiszen nem köhögött, nem tüsszögött, csak az a fránya láz.
Doki megyugtatott, hogy ez bizony influenza, ő sem tudott volna többet tenni, csak itassam gyakrabban a láz csillapítása mellett. Ma már felkelt, eszeget a kis Madaram, de rémesen sovány lett, legalábbis én annak láttam.
Kicsit engem is húz az ágy, de egy anya nem dőlhet ki,így lassan C vitamin-mérgezést kapok, de állom a sarat.
Dóra babánk is nyűgösebb volt az elmúlt napokban, kis hőemelkedése is volt, aztán egyik este elkapta az ujjam, és MEGHARAPOTT!!!!
A három és fél hónapos gyermekem fogat növesztett.Leesik az állam, mondhatom.
Szívből remélem, kicsit még vár a többi fogacskával.
Ennek ellenére a kicsilány rendületlenül szopizik, sikerült 6,24 kg-ra nőnie.Szépen gügyörészik, fejét emeli, tartja,próbál forgolódni.Az éjszaka nagy részét átalussza, napközben sokat vigyorog, Emmát egyenesen imádja.
Sokmindent kell bepótolnom, igyekezni fogok, addig is olvassátok ezt, meg Emma levélkéjét.
Sok szép tavaszi napot Mindenkinek!
2012. február 15., szerda
Negyedik levél Emmának
Drága Kislányom, Emma!
Szeretettel köszöntelek a negyedik születésnapodon.Hihetetlen, de újabb év röppent el.
újabb év, újabb levél neked.Kívánom, még sok hasonló levelet fogj majd még a kezedben.
Idén február 11-én keményen tartja magát a tél, sok hó esett, helyenként a derekadig ér, és kemény mínuszok tombolnak éjszaka és nappal is.Országunkat válság súlytja, minden nagyon drága.Viszonyítás képpen a benzin ára átlagosan 420 forint körül mozog,egy liter nem tartós tej nagyjából 250 forint .Kiváncsi vagyok, hová jutunk,mire olvasni fogod ezeket a sorokat....
Negyedik szülinapodon 17 kg és 104cm vagy.Nem kövér, nem sovány gyönyörűség.
Érettebb vagy a korodnál,ismered a számok és a betűk nagy részét, le tudod írni a neved, le tudod rajzolni a jeledet, ami házikó.A rajzaid szépek,felismerhetőek.Szépen színezel, rendkívül ügyesen kirakózol.Szeretsz meséket nézni,és jelenleg hercegnős korszakodat éled.Imádsz mindent, ami rózsaszínű vagy lila, ami csillog, és amin hercegnők vannak.
Rajongsz a szép ruhákért és cipőkért, és képes vagy hatalmas hisztit rendezni, ha nem azt a rucit kapod, amit kinéztél magadnak.Ezt úgy hidaljuk át, hogy előző este együtt választjuk ki a másnapi toalettedet.Néha működik, néha nem...
Rajongsz a szép ruhákért és cipőkért, és képes vagy hatalmas hisztit rendezni, ha nem azt a rucit kapod, amit kinéztél magadnak.Ezt úgy hidaljuk át, hogy előző este együtt választjuk ki a másnapi toalettedet.Néha működik, néha nem...
A hajad nagyot nőtt, de nem szereted, ha össze van kötve.Mosolygok,mert olyan a hajad, mint a jellemed: nem bírod a kötöttséget, és a hajacskád is ellenáll minden guminak és csatnak.
Reggelente nagy gonddal elkészítem a frizurád,de pár óra múlva olyan, mintha megtéptek volna....
Nagy elánnal eltervezem, hogy levágatjuk, de nincs szívem megszabadulni tőle, hiszen gyönyörű.Apró-cseprő mindennapjaink ezek.
De miről is szólt az év?
Azt terveztük, kistesóval lepünk meg.Tavaly ilyenkor csak terv volt,de márciusban útnak indult a kistesód,akiről csak születésekor derült ki, hogy kislány.Pont ahogy rendelted.Ő Dóra,ahogy elnevezted.Apa névnapján kapta meg a pozitív tesztet, de úgy gondoltuk, még nem osztjuk meg veled a jó hírt, nehogy idő előtt beavasd a rokonságot, de érzékeny kis orrod nagyon hamar kiszagolta, és bizton állítottad, hogy baba van a pocakomban, így nem tagadtuk le. Együtt nézegettük a képeket, hogy éppen mekkora a baba, és akárhányszor orvoshoz mentem, mindig képet kértél a kis Pupákról,ahogy akkoriban neveztük a Dórát. Nagyon vártuk mindannyian ezt a kis lényt, de sok nehézség várt ránk, míg átadhattam neked a kishúgodat.
Még szeptemberben írtam neked egy levelet,mert volt esély arra, hogy több levelet nem címezhetek neked.
Íme, levél a levélben, olvasd:
Drága Emma!
Harmadik szülinapodra nem kaptál levelet tőlem, de történtek velünk dolgok, amiért nem szeretnék a negyedik szülinapodig várni.
A 2011-es év nagy újsága, hogy kistesód fog születni. Hamar kiszagoltad a dolgot, és legnagyobb megkönnyebülésemre, nagyon jól fogadtad.
Három éved minden bölcsességével és tapasztalatával segítettél nekem a kezdeti nehézségek alatt. Fogtad a kezem, törölgetted a számat, homlokomat, amikor rosszul voltam. Ha pihenésre vágytam, mellém feküdtél, és hagytál nyugodtan pihenni, megelégedtél a közelségemmel.
Segítettél nevet választani a kistesódnak, akit most még csak Pupáknak nevezünk, hiszen nem tudjuk, kisöcséd, vagy kishúgod fog születni.Dóra vagy Milán.Ezek mellett döntöttél.
Remélem, a későbbiekbben sem változnak meg az érzéseid, és ugyanúgyvszeretni fogod őt, ahogy most. Biztos vagyok benne, hogy szuper nagytesó leszel, még akkor is ha lesznek konfliktusok közöttetek.
Tudod Drágám, valójában azért írom neked ezt a levelet, mert félek.
Félek, mert a babavárás nem teljesen zökkenő-mentes. Sajnos nem tudtuk előre, hogy így alakulnak a dolgok. Talán nem fogsz emlékezni, mi a gond, ezért írom ide:
anyának placenta praeviája van.Alattomos kór. Ez elvileg nem halálos, de rejt magában némi kockázatot, és én szeretnék minden eshetőségre felkészülni.
Nagyon szerettünk volna kistesóval megajándékozni Téged, de ha előre tudtam volna, hogy ezzel életeket kockáztatok, nem vállalkoztam volna erre.
Minden vágyam, hogy lássalak Téged felnőni, hogy melletted állhassak jóban és rosszban, segítő kezet, vállat, ölelést nyújtsak neked, amikor szükséged lesz rá.
Minden vágyam, hogy lássalak Téged felnőni, hogy melletted állhassak jóban és rosszban, segítő kezet, vállat, ölelést nyújtsak neked, amikor szükséged lesz rá.
Azt is meg fogom érteni, és el is tudom fogadni, ha csak arra vágysz majd, hogy megbízható bástyaként álljak csendben és rendületlenül mögötted.
Remélem a sors megadja ezt nekem, neked, nekünk.
Ez nem búcsúlevél, de nagyon szeretném, ha ezeket tudnád!
Még kicsi vagy, de remélem, ha el kell búcsúznom Tőled, emlékezel majd rám, és arra, milyen jó páros is voltunk mi.A blogod arra szolgál, hogy megtudd ezeket, és örök emlék legyen Neked!
Ígérem drága kicsikém, mindent meg fogok tenni, hogy túljussunk ezen a krízisen. Erős leszek, küzdeni fogok minden erőmmel.Érted és értem is.
Tudnod kell, igyekszem minden helyzetet pozitívan szemlélni,és bízom abban, hogy jövőre csak mosolygok ezen a levélen, hogy mennyire féltem, és lám, nem lett semmi gond.
Ebben bízva zárom soraimat.
Szeretlek, szeretlek, szeretlek Életem értelme!
Mint látod,a nehézségek ellenére itt vagyunk,de az elmúlt hónapok nyomot hagytak bennünk.48 napig nem voltam veled,csak egy-egy órát töltöttünk együtt,mikor látogatóba jöttél hozzám.
Rossz volt,mert ez idő alatt egy részed levált rólam,jó volt,mert apával közelebb kerültetek egymáshoz,mint valaha.
Szerintem még élvezted is,hogy nem vagyok ott,hogy szabályokat állítsak fel neked.Na ennek isszuk most a levét, hiszen néha elkap az alkalmi süketség, és nem jut el a füledig, amit kérek tőled.
Makrancos kis Kata vagy sokszor, máskor meg tündéri jógyerek.De hidd el,így szeretünk téged, ahogy vagy.
Sokszor veszekszünk, mert mindketten elég lobbanékonyak vagyunk, de haragot tartani nagyon nehéz, mikor a következő pillanatban olyat teszel,amitől rögtön ellágyul a szívem, vagy éppen rám mereszted könnyben úszó tányérnyi szemecskédet. Neked van a leggyönyörűbb szemed és szempillád, amit eddigi életem során láttam.Mindig leveszel a lábamról vele.Na jó, a szöveged sem semmi, mikor azt motyogod az orrod alatt, hogy jobban szeretnél egy kipihent anyukát, aki nem kiabál veled, vagy megjegyzed, hogy más anyukák szeretik a kislányukat, és én miért nem szeretlek Téged.
Ilyenkor megáll bennem az ütő, és nagyon szomorú leszek, mert nem tudom honnan veszed az ilyen szöveget, és sírni tudnék, mert azt az érzést kelted bennem, hogy rossz anyukád vagyok, mert nem érzed, mennyire szeretlek.
Tudod Emma, amíg a kishúgodat vártuk, azon aggódtam, hogy ne sérüljön a lelked, ha megszületik a kicsi, hogy ne legyél féltékeny, és ne érezd azt, hogy Te kevesebb vagy, mint Ő, vagy hogy most kevésbé lennél szeretve, mint amikor csak egyedül voltál.
Mert ez nem igaz, sokkal jobban szeretlek, mint annak előtte, mert azt látom, milyen nagyszerű testvér vagy.Nem vagy irígy, csak picit féltékenykedsz,ami teljességgel érthető, hiszen jóval kevesbb idő jut most rád, amíg ilyen apró a tesód.
Miről írjak még Neked, nem tudom, de azt igen, hogy hálás vagyok a sorsnak,amiért itt lehetek veletek, láthatlak nőni, fejlődni, okosodni.
Idén nem volt szülinapi partid, csak mi voltunk, de majd bepótoljuk, ígérem.
Azért ajándékokat így is kaptál, nem keveset.Tőlem ezt kapod, meg egy helyes kis videót szeretnék összeszerkeszteni, majd csatolom.
Nem akarom hosszabbra nyújtani a levelet, hiszen biztosan szaladnál már, mert nem hiszem, hogy annyit változol, hogy nyugton tudj ülni.
Menj,menj, szaladj kicsilány!
Én itt leszek, megvárlak!
Szívem minden szeretetével:
Anyukád
2012. január 26., csütörtök
Sűrű hétköznapok
Sűrűen telnek a napjaink, néha azon kapom magam, hogy dél van, és én még mindig pizsiben flangálok a házban, és még mindig nincs beágyazva.Aztán meg apa sincs velünk, hogy kordában tartson minket...:((((
Ezen a héten Emma otthon volt, mert köhögött, a picúr meg náthás lett, mondanom sem kell, kitől kapta el.Egész egyszerűen nem tudom levakarni a kicsiről. Folyton puszilgatja, nyúzza, fogdossa, néha kicsit jobban is a kelleténél. Gondolom a féltékenység jön ki rajta. Akármennyire is próbálok kompenzálni, nagyon nehéz megosztani az időmet közöttük.
Kész akarva nem írom, hogy a szeretetemet, mert azt ugye nem lehet mérni.Másként igényli az Emma, és másként a Dóra.Nem is értem, hogyan lehetne behatárolni, vagy mértékegységet adni a szeretetnek.Mérjük ölelésekben és puszikban? Hiszen mindkettőjüket elhalmozom vele.Számolnom kellene, melyik gyereknek mennyi jutott?Egyet neked, egyet neki...
Nem tudom a szuper mamik hogyan csinálják ezt. Szupermamik osszátok meg velem is a titkot.
Én úgy próbálom megosztani a figyelmemet, hogy egyszer egyik, másszor a másikat veszem előre, mondjuk a fürdetési sorrendben.Emmára tuti akkor jön rá a pisilés, mikor leülök szoptatni, és tuti hogy más nem jó arra, hogy elkísérje, csakis az anya. Ilyenkor közel állok ahhoz, hogy lesüvítsem a fejét, de inkább leveszem a kicsit a mellemről, hagyom sírni, és elkísérem az én, egyébként önálló nagylányomat pisilni.Inkább így, mint a hiszti.Sokszor inkább engedek, mint vitába szállok, mert nincs erőm a hisztirohamokhoz. Természetesen jelentős dolgokban nem engedek.
Ma például kemény büntit kapott, mert a sokszoros tiltásom ellenére kaját tett a Dóra ágyába. Szerencsére a kicsi aludt,így nem jutott a szájába.Bele sem merek gondolni, mi lett volna ha....
Kérdés:És én hol voltam ugye?Mentség:Csak egy pillanatra fordultam el....nah, ettől vagyok rossz--. Ezentúl jobban kell figyelnem, noha miután lehiggadtam, elmagyaráztam sokadjára is neki, hogy miért nem etetjük semmivel a babát. (Dóra csak szopzik,még a cumit sem fogadja el.Mázli.)
Igen, rossz vagyok és gonosz is, ahogyan ő titulált,mert ő csak jót akart, és meg akarta osztani a tesóval a finom falatot........
A szívem ilyenkor repedezik, mert nem tudom, mikor cselekszem helyesen.Eszem vagy szívem? Szívem vagy eszem!
Muszáj az észnek győznie, még ha ettől rosszul is érzem magam.
Úgy hiszem, csak idő kérédse, míg megtalálom azt a bizonyos arany középutat. Másnak is sikerült, pont nekem ne sikerülne?
Amúgy mókás helyzetekből sincs hiány!
Ezen a héten Emma otthon volt, mert köhögött, a picúr meg náthás lett, mondanom sem kell, kitől kapta el.Egész egyszerűen nem tudom levakarni a kicsiről. Folyton puszilgatja, nyúzza, fogdossa, néha kicsit jobban is a kelleténél. Gondolom a féltékenység jön ki rajta. Akármennyire is próbálok kompenzálni, nagyon nehéz megosztani az időmet közöttük.
Kész akarva nem írom, hogy a szeretetemet, mert azt ugye nem lehet mérni.Másként igényli az Emma, és másként a Dóra.Nem is értem, hogyan lehetne behatárolni, vagy mértékegységet adni a szeretetnek.Mérjük ölelésekben és puszikban? Hiszen mindkettőjüket elhalmozom vele.Számolnom kellene, melyik gyereknek mennyi jutott?Egyet neked, egyet neki...
Nem tudom a szuper mamik hogyan csinálják ezt. Szupermamik osszátok meg velem is a titkot.
Én úgy próbálom megosztani a figyelmemet, hogy egyszer egyik, másszor a másikat veszem előre, mondjuk a fürdetési sorrendben.Emmára tuti akkor jön rá a pisilés, mikor leülök szoptatni, és tuti hogy más nem jó arra, hogy elkísérje, csakis az anya. Ilyenkor közel állok ahhoz, hogy lesüvítsem a fejét, de inkább leveszem a kicsit a mellemről, hagyom sírni, és elkísérem az én, egyébként önálló nagylányomat pisilni.Inkább így, mint a hiszti.Sokszor inkább engedek, mint vitába szállok, mert nincs erőm a hisztirohamokhoz. Természetesen jelentős dolgokban nem engedek.
Ma például kemény büntit kapott, mert a sokszoros tiltásom ellenére kaját tett a Dóra ágyába. Szerencsére a kicsi aludt,így nem jutott a szájába.Bele sem merek gondolni, mi lett volna ha....
Kérdés:És én hol voltam ugye?Mentség:Csak egy pillanatra fordultam el....nah, ettől vagyok rossz--. Ezentúl jobban kell figyelnem, noha miután lehiggadtam, elmagyaráztam sokadjára is neki, hogy miért nem etetjük semmivel a babát. (Dóra csak szopzik,még a cumit sem fogadja el.Mázli.)
Igen, rossz vagyok és gonosz is, ahogyan ő titulált,mert ő csak jót akart, és meg akarta osztani a tesóval a finom falatot........
A szívem ilyenkor repedezik, mert nem tudom, mikor cselekszem helyesen.Eszem vagy szívem? Szívem vagy eszem!
Muszáj az észnek győznie, még ha ettől rosszul is érzem magam.
Úgy hiszem, csak idő kérédse, míg megtalálom azt a bizonyos arany középutat. Másnak is sikerült, pont nekem ne sikerülne?
Amúgy mókás helyzetekből sincs hiány!Múltkor Dórika nagy kapálózás közben rátalált a kis hajára, de elereszteni nem tudta, csak éktelenül visított.Emmával összenéztünk, és szánom-bánom, de versenyt kacagtunk szegény picikém kínlódásán.
Móka tárgyát képezi Dóra pocak- és popóhangversenye is, hiszen a legváratlanabb pillanatokban képes megszólaltatni őket.Böfi-puki koncert hihihi..hiába, nagy művész lesz a leány!Az a cicis kép nem az enyém, félre ne értsétek.Dóra apa cicijére akart rácuppani, az volt kéznél, akarom mondani szájnál!:))
Alsó képen Dóra balerina, jobb felsőn a kontraszt a lényeg, jobb alsó meg önmagáért beszél:Tesók énekelnek!Emával tegnap sminkeltünk és jelmezben parádéztunk.Én sárga rucit húztam, és én voltam a sárga irígység, Emma kis gésa lett.Rólam nem készült kép, de itt van a szépségem.Na milyen?:
2012. január 3., kedd
xxx
Nem is tudom, milyen címet adhatnék a bejegyzésnek, ezért kiikszeltem.Lehetne szüléstörténet, de én nem szültem szó szerint, hiszen Dórát csak kiemelték a pocakomból minden előzmény nélkül.Lehetne a cím, hogy harcom a placenta previa centralissal, de ez sem fedezi a valóságot.Van még pár ötletem, de legjobb, ha egyszerűen csak írok. Mindenről, ami azon a nyamvadt, és egyben csodaszép napon történt.December 09.Két születésnap. Dórié, és az enyém.Mert ezentúl nem csak nyáron ünneplem azt, hogy xxx éve élek.....
Talán nem is kellene kiteregetnem egy ilyen személyes dolgot, de sokan vagytok, akikkel nem találkozom sűrűn, de megérdemlitek, hogy részese legyetek életem eme fontos pillanatának, másrészt, talán egyszer olyan valaki olvassa e sorokat, akinek hasonló nehézséggel kell szembe néznie,és segít kicsit a pozitív szemléletben....
Na szóval akkor péntekre volt kitűzve a na, mikor kis Pupákot világra segítik.Miért pont az a nap?Mert azt sikerült kicsikarnom az orvosomtól, mert ugye én akkor a 38.héten jártam, de már annyira bedepiztem, hogy nem bírtam volna még egy hetet a kórházban tölteni és várni.Majd megőrültem, úgy vágytam már haza....
Másrészt pedig nagyon féltem attól, hogy magától beindulnak a dolgok, és akkor bizony baj lesz!Ezt is felhoztam az érvek között, hogy miért is kell nekem megvárni, amíg kapkodni kell majd, miért nem lehet nyugodt körülmények között felkészülni és megelőzni a bajt.Tudtam, éreztem, hogy nem lesz zökkenőmentes szülés, és ott lebegett a fejem körül az is, hogy a nagymamám hasonló szituban vesztette életét.
A mindennapjainkról is írok hamarosan, de addig is csatolok egy kis kiegészítést a kórképemről,
melynek leírását a http://www.piszenpisze.hu-n/ találtam.Nekem sikerült a 2500 terhesből annak a bizonyos egynek lenni, de nem szomorkodom, mert van két gyönyörű gyermekem, és én is lassacskán felgyógyulok, és napról napra erősebb vagyok!A történteken meg kár rágódni, a lényeg, hogy a happy enddel zárult ez is.
Placenta accreta, increta, percreta –
A méhlepény rendellenesen tapad a méhfalhoz, egyszerűen a normálisnál mélyebben ágyazódik be, vagyis a bolyhok túl mélyre hatolnak a méhfalban. Ez az egyik legsúlyosabb komplikáció, mert komoly veszélyt jelenthet a kismama életére. Hogy accreta, increta vagy percreta, az attól függ, hogy milyen mélységig jutnak azok a bizonyos bolyhok.
Ennek az állapotnak a veszélye abban rejlik, hogy mivel a bolyhok túl mélyre jutnak, elvékonyítják a tapadás helyén a méh falát. Ez gondot szüléskor jelent, amikor a méhlepényt (már kézzel) el akarják távolítani, de ez nem mindig sikerül. Ilyenkor a méhfal megrepedhet, és a kismamánál súlyos vérzés léphet fel.
•Accreta: a méhlepény túl mélyen tapad ugyan a méhfalba, de nem hatol be a méh izomzatába. Ez az összes ilyen eset 75%-át teszi ki.
•Increta: mélyebbre jut mint az előbb említett állapotban, behatol a méh izomzatába is, de nem kapaszkodik másik szervbe. Nagyjából 15-20%-nál fordul elő.
• Percreta: ebben az esetben a bolyhok áthatolnak a teljes méhfalon, és egy másik szervhez is kapcsolódnak, ilyen lehet pl. a hólyag. 5-10% az előfordulási aránya.
Nagyjából 2500 terhességből egy esetben fordul elő a placenta accreta, increta vagy percreta.
Talán nem is kellene kiteregetnem egy ilyen személyes dolgot, de sokan vagytok, akikkel nem találkozom sűrűn, de megérdemlitek, hogy részese legyetek életem eme fontos pillanatának, másrészt, talán egyszer olyan valaki olvassa e sorokat, akinek hasonló nehézséggel kell szembe néznie,és segít kicsit a pozitív szemléletben....
Na szóval akkor péntekre volt kitűzve a na, mikor kis Pupákot világra segítik.Miért pont az a nap?Mert azt sikerült kicsikarnom az orvosomtól, mert ugye én akkor a 38.héten jártam, de már annyira bedepiztem, hogy nem bírtam volna még egy hetet a kórházban tölteni és várni.Majd megőrültem, úgy vágytam már haza....
Másrészt pedig nagyon féltem attól, hogy magától beindulnak a dolgok, és akkor bizony baj lesz!Ezt is felhoztam az érvek között, hogy miért is kell nekem megvárni, amíg kapkodni kell majd, miért nem lehet nyugodt körülmények között felkészülni és megelőzni a bajt.Tudtam, éreztem, hogy nem lesz zökkenőmentes szülés, és ott lebegett a fejem körül az is, hogy a nagymamám hasonló szituban vesztette életét.
Csapongok, kerülöm a lényeget.
Csütörtök este mindent összepakoltam, rendbe tettem, fürödtem, hajat mostam, körmöt lakkoztam, hogy mindenhol rendben legyek. Nem pánikoltam, nem aggódtam a másnap miatt.Apa másnap reggel 9kor érkezett, Emmával reggel beszélettem. Apa üldögélt mellettem, vártuk, hogy közöljék velünk, mikor kell indulni a műtőbe, mert konkrét időt nem tudtunk.:((
Érdemi beszélgetést nem tudtunk lefolytatni, mert kissé magamba fordultam, így jobb híján az újságot firlálgattam össze, de jól esett apa jelenléte ám!10órakor jött a nővér, hogy készüljünk, mert 10.30-tól miénk a műtő.
Idő közben megjött értem a műtősfiú, a doki is benézett, én indulásra készen.Végigcsattogtunk két emeletet a műtőig, bámuló tekintetek mindenütt...
A műtő ajtajában(jó sokszor elzarándokoltam ide a negyven egynéhány nap alatt, hogy akkor majd itt segítik világra a kis Pupákot) el kellett válnom apától, tovább nem jöhetett velem.
Nem volt könnyes búcsú, sem istenhozzád.Egész egyszerűen csak azért mert nem akartam elköszönni tőle.Már csak babonából sem, mert az olyan végzetes lett volna.....
Így csak egy ölelés és és egy bíztató kézszorítás volt, és hajrá!!!!!
Benn a műtőben várt a stáb, doki bemosakodva leskelődött, és bíztatóan felmutatta az ujját.
Kicsit be voltam tojva, mert nagyon féltem a spinális érzéstelenítéstől. Szerencsére profi orvos volt ott, és nagyon ügyesen bökött, és egy kis nyomástól eltekintve, tényleg nem éreztem semmi fájdalmat. A lábamban melegséget éreztem, ami egyre feljebb kúszott.Fél pillanat múlva meg akartam mozdítani a lábam, de már nem tudtam.Eljátszottam a gondolattal, hogy van lábam, és az agyam küldi az utasítást, hogy nagy lábujj mozdulj meg, de nem történik semmi.(mikre nem volt időm és energiám ugye?)
Alig ért le a hátam a műtőasztalra, már éreztem is az égett szagot, ahogy vágják a pocakomat. Semmi fájdalmat nem éreztem, csak egy kis húzás, lökdösődés, és pár perc múlva a műtő zengett a kis Pupák ordításától. Olyan erős és határozott sírása volt, rögötön beleszerettem, pedig még nem is láttam.Érdekes dolog ez, mert Emmánál kelllett kis idő, míg kialakult köztünk a szerelem. de mindkettőjüket imádom!
Láttam ahogy viszik a pindurkát mosakodni, és ott is felsírt párszor.Az én szemem odatapadt az ajtóra, mikor láthatom megint a babámat, akiről még mindig nem tudtam, fiú-e vagy kislány.Így utólag bevallom, reménykedtem benne, hogy meglephetem apát egy kisfiúval, de cseppet sem szomorkodom, amiért újabb leánykám született.
Hamarosan hozták a Dórává avanzsált Pupákot, és adhattam neki egy puszit.Utána vitték apához, körülöttem pedig egyre nagyobb nyüzsgés támadt.Éreztem, hogy sok vér folyhat, mert éreztem a meleget a kezem alatt, a hátam alatt, és ennek semmi köze nem volt a érzéstelenítéshez.
Időérzékemet már rég elveszítettem, merengésemből a doki hangja riasztott, a vérpótlást kérte, ami még mindig nem érkezett meg.Hát. lassikán elvérzek, gondoltam magamban, és itt bizony nincs egy Edward Cullen, aki megmenthetne.....
Aztán megint a doki hangja, hogy küldjenek ki valakit az apához, mert be akarja törni a műtő ajtaját.Innen sejtettem, hogy jócskán elrepült az idő, nem csak a beígért jó fél óra....
Ekkor kissé jobban figyeltem, és észrevettem a sürgölődést, a nagy mozgást...
Nem ért váratlanul az sem, mikor az orvos közölte velem, hogy erős a vérzés, és el kell távolítania a méhemet.
Valahogy sejtettem.....ezt is....ne is kérdezzétek honnan, mert én sem tudom, de a megérzéseim nem szoktak becsapni.
Nem sokkal később azt hallottam, hogy urológusra van szükség.
Ekkor kezdem magam kicsit rosszul érezni. Azt vettem észre, hogy egyre jobban fázom, és egyre nehezebb levegőt vennem. Olyan volt, mintha valami nyomta volna a mellkasomat, és nekem küzdenem kellene, hogy emelkedni és süllyedni tudjon.
Megpróbáltam beszélni, próbáltam szólni, hogy nem kapok rendesen levegőt, de nem tudtam beszélni, csak valami artikulálatlan nyöszörgésre tellett tőlem, de mivel figyeltek rám, értették mit akarok.Azt mondták, tudják, hogy mi a baj, és már dolgoznak rajta.Ekkor a béka feneke alatt volt a vérnyomásom.
Itt értem el ahhoz a kritikus ponthoz, amikor valójában az életemért kellett megküzdenem.
Ez a küzdelem négy levegővételből állt.Fájt a tüdőm, skilotott a levegő után, és éreztem, ha most nem harcolok meg érte, nincs visszaút.
Könnyű lett volna elengedni magamat, jó lett volna pihenni, hagyni magam sodródni.....Nem volt se fény, sem alagút, csak a hideg, és a tompa fájdalom a hasamban.mert eltelt 2,5 óra, múlt az érzéstelenítő hatása.
Maradt az eltökéltség, hogy küzdjek azért a fránya levegőért, így vettem egy nagyot Emmáért, egyet apáért, egyet az újszülött gyermekemért, és egyet magamért, mert tudtam, hogy ez még nem az én időm, nagyon sok dolgom van még.Többre nem telt volna az erőmből, de halllottam, hogy morfiumot kapok,és végre elaltattak................................
Aztán felébredtem.Apa ott ült mellettem, és kezében a kisbabánk.Szólongatott, hogy nézzem meg, milyen szép és vegyem a karomba.
Jó érzés volt, hogy ott vannak és várnak rám.Igaz hogy tele voltam csövekkel, kábelekkel, mellettem csipogott valami, a szám előtt oxigénmaszk, de ott voltak azok is, akiket a világon legjobban szeretek.Igen, mert Dóránk is kibérelte a maga helyét a szívemben.
Apa velem volt, ameddig lehetett, de jönnie kellett Emmához.
Azt az éjszakát félkómás állapotban töltöttem az intenzív oszályon.Nem fájt semmi, mert folyamatosan kaptam az érzéstelenítőt, és kaptam az oxigént is. Éjszaka benyeltem még 3 egységnyi vért,igazi vámpírnak éreztem magam.Csakhogy én rögtön vénába kaptam....:)))
Másnap hajnalban már követtem a nővér mozgását, és vártam, mikor akar rajtam merényletet elkövetni azzal, hogy fel kell kellnem mosakodni.a mocsok javát lemosta rólam az ágyban, a többit reggel a mosdóban.
Leghőbb vágyam az volt, hogy felkelhessek,és azon nyüszögtem, milyen béna vagyok.Csökönyös agyam nem akarta felfogni, min mentem keresztül,és a testem pihenésre vágyott.
És a kisbabámat is akartam, de nagyon.Alig vártam, hogy hozzák végre.
Délután jött apa, Emma és anyámék.A kórterembe nem jöhettek be, így engem toltak ki a folyosóra.Nagyon örültem nekik, de olyan hamar elfáradtam, így alig vártam,hogy menjenek haza.Nem bírtam hallani, ahogy anyámék azon siránkoznak, hogy nézek ki,milyen sápadt vagyok,és min mentem keresztül.Tibor hozta a formáját, megint anyámmal vitatkozott....vááááá.
Engem meg az bántott,hogy ott volt a lányom, de nem tudtam átölelni, megszeretgetni.Csorgott rólam a víz, mire a szobámba kerültem.Az az éjszaka csigalassúsággal telt.Kb.öt percenként néztem az órát, hogy mikor jön el végre a reggel.Feküdtem, int egy darab fa, mert felülni nehéz volt, megfordulni nem tudtam, és aludni meg végképp nem sikerült.
Elkönyveltem magamban, hogy az intenzív osztálynál nincs is rosszabb hely.
Vasárnap azért nyüszögtem, hogy mikor szedik már ki a csöveket belőlem. Egyiktől megszabadultam hamar, de a Katival(így neveztem el a katéteremet) 9 napos kényszerű barátságra lettem ítélve,mert megsérült a hólyagom, és nem szabadott terhelni.Senkinek nem kivánok ilyen kegyetlen barátnőt.Kilenc napig voltunk összekötve, de a helyét még most is érzem.Minden pisilés egy kínszenvedés volt, de most már sokkal jobb.
Vasárnap este leköltözhettem a gyerekágya osztályra, így éjjel és nappal is Dórikával lehettem, ami sokat dobott a hangulatomon.A dokim minden nap meglátogatott, és nagyon jól esett, hogy törődik velem. A nővérekre sem lehet egyetlen rossz szavam sem, mert kedvesek voltak, és megértőek, meghallgatták a nyűgjeimet, és ha tudtak, segítettek rajtam.
Én a Katiban is megtaláltam a vicces oldalt, barátnőmnek tituláltam, és az osztályon rendszeresen érdeklődtek az ő hogyléte felől is.....
A kilencedik napon nagyon féltem, milyen lesz, amikor kiszedik, de nem fájt, és vasárnap végre haza jöhettünk. Az igaz, hogy reggel fél nyolctól délután fél háromig kellett a fránya zárójelentésre várni, de amikor épp hisztirohamot kaptam volna, megérkezett az eltávos papírom...Jupííííííííí, ahogy a lányom mondaná!!!
Csütörtök este mindent összepakoltam, rendbe tettem, fürödtem, hajat mostam, körmöt lakkoztam, hogy mindenhol rendben legyek. Nem pánikoltam, nem aggódtam a másnap miatt.Apa másnap reggel 9kor érkezett, Emmával reggel beszélettem. Apa üldögélt mellettem, vártuk, hogy közöljék velünk, mikor kell indulni a műtőbe, mert konkrét időt nem tudtunk.:((
Érdemi beszélgetést nem tudtunk lefolytatni, mert kissé magamba fordultam, így jobb híján az újságot firlálgattam össze, de jól esett apa jelenléte ám!10órakor jött a nővér, hogy készüljünk, mert 10.30-tól miénk a műtő.
Idő közben megjött értem a műtősfiú, a doki is benézett, én indulásra készen.Végigcsattogtunk két emeletet a műtőig, bámuló tekintetek mindenütt...
A műtő ajtajában(jó sokszor elzarándokoltam ide a negyven egynéhány nap alatt, hogy akkor majd itt segítik világra a kis Pupákot) el kellett válnom apától, tovább nem jöhetett velem.
Nem volt könnyes búcsú, sem istenhozzád.Egész egyszerűen csak azért mert nem akartam elköszönni tőle.Már csak babonából sem, mert az olyan végzetes lett volna.....
Így csak egy ölelés és és egy bíztató kézszorítás volt, és hajrá!!!!!
Benn a műtőben várt a stáb, doki bemosakodva leskelődött, és bíztatóan felmutatta az ujját.
Kicsit be voltam tojva, mert nagyon féltem a spinális érzéstelenítéstől. Szerencsére profi orvos volt ott, és nagyon ügyesen bökött, és egy kis nyomástól eltekintve, tényleg nem éreztem semmi fájdalmat. A lábamban melegséget éreztem, ami egyre feljebb kúszott.Fél pillanat múlva meg akartam mozdítani a lábam, de már nem tudtam.Eljátszottam a gondolattal, hogy van lábam, és az agyam küldi az utasítást, hogy nagy lábujj mozdulj meg, de nem történik semmi.(mikre nem volt időm és energiám ugye?)
Alig ért le a hátam a műtőasztalra, már éreztem is az égett szagot, ahogy vágják a pocakomat. Semmi fájdalmat nem éreztem, csak egy kis húzás, lökdösődés, és pár perc múlva a műtő zengett a kis Pupák ordításától. Olyan erős és határozott sírása volt, rögötön beleszerettem, pedig még nem is láttam.Érdekes dolog ez, mert Emmánál kelllett kis idő, míg kialakult köztünk a szerelem. de mindkettőjüket imádom!
Láttam ahogy viszik a pindurkát mosakodni, és ott is felsírt párszor.Az én szemem odatapadt az ajtóra, mikor láthatom megint a babámat, akiről még mindig nem tudtam, fiú-e vagy kislány.Így utólag bevallom, reménykedtem benne, hogy meglephetem apát egy kisfiúval, de cseppet sem szomorkodom, amiért újabb leánykám született.
Hamarosan hozták a Dórává avanzsált Pupákot, és adhattam neki egy puszit.Utána vitték apához, körülöttem pedig egyre nagyobb nyüzsgés támadt.Éreztem, hogy sok vér folyhat, mert éreztem a meleget a kezem alatt, a hátam alatt, és ennek semmi köze nem volt a érzéstelenítéshez.
Időérzékemet már rég elveszítettem, merengésemből a doki hangja riasztott, a vérpótlást kérte, ami még mindig nem érkezett meg.Hát. lassikán elvérzek, gondoltam magamban, és itt bizony nincs egy Edward Cullen, aki megmenthetne.....
Aztán megint a doki hangja, hogy küldjenek ki valakit az apához, mert be akarja törni a műtő ajtaját.Innen sejtettem, hogy jócskán elrepült az idő, nem csak a beígért jó fél óra....
Ekkor kissé jobban figyeltem, és észrevettem a sürgölődést, a nagy mozgást...
Nem ért váratlanul az sem, mikor az orvos közölte velem, hogy erős a vérzés, és el kell távolítania a méhemet.
Valahogy sejtettem.....ezt is....ne is kérdezzétek honnan, mert én sem tudom, de a megérzéseim nem szoktak becsapni.
Nem sokkal később azt hallottam, hogy urológusra van szükség.
Ekkor kezdem magam kicsit rosszul érezni. Azt vettem észre, hogy egyre jobban fázom, és egyre nehezebb levegőt vennem. Olyan volt, mintha valami nyomta volna a mellkasomat, és nekem küzdenem kellene, hogy emelkedni és süllyedni tudjon.
Megpróbáltam beszélni, próbáltam szólni, hogy nem kapok rendesen levegőt, de nem tudtam beszélni, csak valami artikulálatlan nyöszörgésre tellett tőlem, de mivel figyeltek rám, értették mit akarok.Azt mondták, tudják, hogy mi a baj, és már dolgoznak rajta.Ekkor a béka feneke alatt volt a vérnyomásom.
Itt értem el ahhoz a kritikus ponthoz, amikor valójában az életemért kellett megküzdenem.
Ez a küzdelem négy levegővételből állt.Fájt a tüdőm, skilotott a levegő után, és éreztem, ha most nem harcolok meg érte, nincs visszaút.
Könnyű lett volna elengedni magamat, jó lett volna pihenni, hagyni magam sodródni.....Nem volt se fény, sem alagút, csak a hideg, és a tompa fájdalom a hasamban.mert eltelt 2,5 óra, múlt az érzéstelenítő hatása.
Maradt az eltökéltség, hogy küzdjek azért a fránya levegőért, így vettem egy nagyot Emmáért, egyet apáért, egyet az újszülött gyermekemért, és egyet magamért, mert tudtam, hogy ez még nem az én időm, nagyon sok dolgom van még.Többre nem telt volna az erőmből, de halllottam, hogy morfiumot kapok,és végre elaltattak................................
Aztán felébredtem.Apa ott ült mellettem, és kezében a kisbabánk.Szólongatott, hogy nézzem meg, milyen szép és vegyem a karomba.
Jó érzés volt, hogy ott vannak és várnak rám.Igaz hogy tele voltam csövekkel, kábelekkel, mellettem csipogott valami, a szám előtt oxigénmaszk, de ott voltak azok is, akiket a világon legjobban szeretek.Igen, mert Dóránk is kibérelte a maga helyét a szívemben.
Apa velem volt, ameddig lehetett, de jönnie kellett Emmához.
Azt az éjszakát félkómás állapotban töltöttem az intenzív oszályon.Nem fájt semmi, mert folyamatosan kaptam az érzéstelenítőt, és kaptam az oxigént is. Éjszaka benyeltem még 3 egységnyi vért,igazi vámpírnak éreztem magam.Csakhogy én rögtön vénába kaptam....:)))
Másnap hajnalban már követtem a nővér mozgását, és vártam, mikor akar rajtam merényletet elkövetni azzal, hogy fel kell kellnem mosakodni.a mocsok javát lemosta rólam az ágyban, a többit reggel a mosdóban.
Leghőbb vágyam az volt, hogy felkelhessek,és azon nyüszögtem, milyen béna vagyok.Csökönyös agyam nem akarta felfogni, min mentem keresztül,és a testem pihenésre vágyott.
És a kisbabámat is akartam, de nagyon.Alig vártam, hogy hozzák végre.
Délután jött apa, Emma és anyámék.A kórterembe nem jöhettek be, így engem toltak ki a folyosóra.Nagyon örültem nekik, de olyan hamar elfáradtam, így alig vártam,hogy menjenek haza.Nem bírtam hallani, ahogy anyámék azon siránkoznak, hogy nézek ki,milyen sápadt vagyok,és min mentem keresztül.Tibor hozta a formáját, megint anyámmal vitatkozott....vááááá.
Engem meg az bántott,hogy ott volt a lányom, de nem tudtam átölelni, megszeretgetni.Csorgott rólam a víz, mire a szobámba kerültem.Az az éjszaka csigalassúsággal telt.Kb.öt percenként néztem az órát, hogy mikor jön el végre a reggel.Feküdtem, int egy darab fa, mert felülni nehéz volt, megfordulni nem tudtam, és aludni meg végképp nem sikerült.
Elkönyveltem magamban, hogy az intenzív osztálynál nincs is rosszabb hely.
Vasárnap azért nyüszögtem, hogy mikor szedik már ki a csöveket belőlem. Egyiktől megszabadultam hamar, de a Katival(így neveztem el a katéteremet) 9 napos kényszerű barátságra lettem ítélve,mert megsérült a hólyagom, és nem szabadott terhelni.Senkinek nem kivánok ilyen kegyetlen barátnőt.Kilenc napig voltunk összekötve, de a helyét még most is érzem.Minden pisilés egy kínszenvedés volt, de most már sokkal jobb.
Vasárnap este leköltözhettem a gyerekágya osztályra, így éjjel és nappal is Dórikával lehettem, ami sokat dobott a hangulatomon.A dokim minden nap meglátogatott, és nagyon jól esett, hogy törődik velem. A nővérekre sem lehet egyetlen rossz szavam sem, mert kedvesek voltak, és megértőek, meghallgatták a nyűgjeimet, és ha tudtak, segítettek rajtam.
Én a Katiban is megtaláltam a vicces oldalt, barátnőmnek tituláltam, és az osztályon rendszeresen érdeklődtek az ő hogyléte felől is.....
A kilencedik napon nagyon féltem, milyen lesz, amikor kiszedik, de nem fájt, és vasárnap végre haza jöhettünk. Az igaz, hogy reggel fél nyolctól délután fél háromig kellett a fránya zárójelentésre várni, de amikor épp hisztirohamot kaptam volna, megérkezett az eltávos papírom...Jupííííííííí, ahogy a lányom mondaná!!!
Hogy kinek mondanék köszönetet?Először is a családomnak a kitartásáért és a támogatásáért, a Pécsi Szülészeti Klinika dolgozóinak, és legfőképpen a dokimnak, dr Tamás Péternek.Na meg persze a szobatársaknak, akikkel különösen összegyógyultam.Lám, ennek is volt jó oldala, csak pozitívan!
A mindennapjainkról is írok hamarosan, de addig is csatolok egy kis kiegészítést a kórképemről,
melynek leírását a http://www.piszenpisze.hu-n/ találtam.Nekem sikerült a 2500 terhesből annak a bizonyos egynek lenni, de nem szomorkodom, mert van két gyönyörű gyermekem, és én is lassacskán felgyógyulok, és napról napra erősebb vagyok!A történteken meg kár rágódni, a lényeg, hogy a happy enddel zárult ez is.
Placenta accreta, increta, percreta –
A méhlepény rendellenesen tapad a méhfalhoz, egyszerűen a normálisnál mélyebben ágyazódik be, vagyis a bolyhok túl mélyre hatolnak a méhfalban. Ez az egyik legsúlyosabb komplikáció, mert komoly veszélyt jelenthet a kismama életére. Hogy accreta, increta vagy percreta, az attól függ, hogy milyen mélységig jutnak azok a bizonyos bolyhok.
Ennek az állapotnak a veszélye abban rejlik, hogy mivel a bolyhok túl mélyre jutnak, elvékonyítják a tapadás helyén a méh falát. Ez gondot szüléskor jelent, amikor a méhlepényt (már kézzel) el akarják távolítani, de ez nem mindig sikerül. Ilyenkor a méhfal megrepedhet, és a kismamánál súlyos vérzés léphet fel.
•Accreta: a méhlepény túl mélyen tapad ugyan a méhfalba, de nem hatol be a méh izomzatába. Ez az összes ilyen eset 75%-át teszi ki.
•Increta: mélyebbre jut mint az előbb említett állapotban, behatol a méh izomzatába is, de nem kapaszkodik másik szervbe. Nagyjából 15-20%-nál fordul elő.
• Percreta: ebben az esetben a bolyhok áthatolnak a teljes méhfalon, és egy másik szervhez is kapcsolódnak, ilyen lehet pl. a hólyag. 5-10% az előfordulási aránya.
Nagyjából 2500 terhességből egy esetben fordul elő a placenta accreta, increta vagy percreta.
Mi okozza?
A konkrét okát nem tudják, de kapcsolatba hozzák a mélyen tapadó és elölfekvő méhlepénnyel, és a korábbi császármetszésekkel is.
A mélyen tapadó méhlepénnyel szövődött terhességeknek kb. 5-10%-ánál fordul elő placenta accreta. A császár növeli az esélyt, és minél több császármetszése volt korábban a kismamának, annál nagyobb az esélye ennek a komplikációnak. A többször császározottak közül 60%-os arányban okoz gondot.
Következmények
•Baba
A harmadik trimeszterben jelentkező vérzés felhívja a figyelmet, hogy lehet szó placenta accretáról is. Ez gyakran vezet koraszüléshez. Az orvos beutalhat kórházba, előírhat ágynyugalmat, gyógyszereket, és megpróbálja megakadályozni a koraszülést. Annak ugyanis további szövődményei is lehetnek.
•Anya
A méhlepényt általában nagyon nehezen lehet eltávolítani a méhfalból. Ez kézzel történik, és erős vérzés léphet fel. A súlyos vérzés pedig életveszélyes lehet. Következménye lehet, hogy a méhet el kell távolítani a túl erős vérzés miatt, és vérátömlesztésre is szükség lehet. Még rosszabb, ha placenta percreta a diagnózis, akkor már más szervről is szó van.
Mit tehetek ellene?
Semmit sem lehet tenni a placenta accreta kialakulásának megakadályozására. Szintén nem sokat lehet tenni, ha már megállapították. Folyamatos ellenőrzésre, ágynyugalomra lesz szükség, és meg kell beszélni az orvossal, ha később még szeretnél gyermeket szülni. Sajnos ez az állapot elég súlyos lehet ahhoz, hogy a méh eltávolítása is szükségessé válhat.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)