Hisztis, de imádnivaló

Mai bejegyzésem főszereplője nem más, mint Emmadívaprimadonnanaivakomika!
Mint az közismer, rendkívül türelmes vagyok(csak sorba állni ne kelljen), de  néha azért elszakad a cérna.
Leginkább akkor, mikor Emma jelentéktlen dolog miatt végigordítja a délelőttöt.Annyira bele tudja élni magát, hogy már nem is tudja, mi váltotta ki a hisztit, csak épp nem tudja hogyan hagyja abba.
Legtöbb esetben tudom kezelni a helyzetet-Tipikus vízöntő gyerek, csak a türelem,a  megértés, halk szó tudja kizökkenteni.
De amikor anya is hisztis, akkor bizony nincs halk szó és türelem!
A minap azon kezdte, hogy villanyt akart kapcsolni ragyogó napsütéses időben.Nemet merészeltem mondani.
Több se kellett neki, volt ott minden.Próbáltam nem tudomást venni róla, de egyre jobban belendült.
Elkövettem az első hibát,engedtem neki.Ez sem volt jó, ment a hiszti tovább.
Arra gondoltam, elviszem, megfürdetem, hátha kizökken, és helyre áll a rend.
Helyette, kiugrott a kádból, elzárta a csapot, és ordított tovább.
Erre már apa is besokallt, azt mondta, nem kényeztetés kell neki, hanem egy kis hideg víz.Eredmény?
Még mindig ordít, csak most már azt is, hogy megfagy, és hogy most biztos beteg lesz.
Arra is volt esze, hogy két-három áltüsszentést is produkáljon!
Kivettem, megtöröltem, próbáltam hatni rá:semmi.
Aztán elfogyott a türelmem, és bizony odasóztam a fenekére.(hiba, nem hiba?).
Láss csodát, a hiszti tovaszáll, hüppögéssé szelidül.
Nem hiszem,hogy fájt neki, hiszen az én köntösömbe volt becsavarva, de az én lelkem darabokra hullt.
Legszívesebben én is sírva fakadtam volna.
Talán az is hiba, hogy utána ölbe vettem, és szépen megnyugodtunk, de  az egész napom odalett.
Nagyon szeretem, de néha megőrülök tőle.
Természetesen kikértem a nálam tapasztaltabbak véleményét is. Dédi azt mondta, inkább ő sírjon most, mint később én, másrészt még a kutya is megrázza a kölykét, ha rosszat tesz.
Anyám egyet értett, csak az én hülye, érzékeny lelkem......
Előre félek, mi lesz később, hogyan fogom megregulázni, hiszem már most visszabeszél, szájal, másra nem hallgat, mindig azt mondja, csak anyának fogadok szót,makacs a végtelenségig, mégis imádom, mégis levesz a lábamról, mikor körém fonja a vékony kis karjait, megszeretget. Ha tudja, hogy rosszat tett, csücsörít a szájával, és akkor is odanyomja a pusziját, ha akarom, ha nem, virágot hoz nekem.
Elképesztő, hogyan dolgozik a figyelmemért.
Minden rendetlensége mellett is imádom, mert okos és jó kislány(az esetek többségében).
Próbálom megérteni, hogy mit és miért  csinál, és aszerint megítélni a cselekedeteit.Tudom, nem könnyű neki, hogy tesója született, és nem csak rá figyelek, de igyekszem kompenzálni.
Azt szeretném, ha szép gyermekkort adhatnék neki, amire szívesen emlékszik majd vissza, de azt is szeretném, ha sikerülne egy olyan  biztos alapot adni neki, amelyre majd bátran építhet, már ami a jellemét illeti.
Összefoglalva, és nagyon képletesen:
Nyesegetem, formálgatom,a kis csemetémet, hogy az élet viharai ne tudják majd megtépni.Ez néha fáj,  de erősebbé tesz.Ez a lényeg!

Este van, este van...

Nyári napnak alkonyulatánál...leülök és írok pár sort....
Gyermekeim alszanak, apa nincs,enyém a billentyűzet!
Idén először voltunk strandolni, a gyerkőcök nagyon élvezték. Emma olyan volt, mint egy kis vizicsibe, fél percre sem tudtam kicsalni a medencéből.
Én, a tipikus tyúkanyó, eleinte nem mertem elengedni, hiszen nem ért le a lába, de voltak nálam bátrabb szülők: Ditte barétném és férje segítségével elengedtem a leányomat, aki vígan lubickolt, ugrándozott, és úgy kacagott, hogy zengett az uszoda.
Nem is értem, miért nem mentünk ki eddig.
Azért megint látnom kellett olyat, amit nem szívesen vettem tudomásul.
Kicsiny városunkban van egy családok átmeneti otthona, és, hónap eleje lévén, ottani családok is megjelentek, tetemes gyerekszámmal. Nem is lenne ezzel olyan nagy baj, csak, azok a kölykök miért nem tudnak viselkedni?Ugrálnak, kiabálnak, veszekednek, verekednek, és nagggyon nehezen álltam meg, hogy ne ugassak be.(létszámfölény???)
Leginkább azt viseltem nehezen, hogy miután távoztak, helyüket szétszórt pelenkák, és egyéb hulladék jelezte.....három lépésnyire volt a szemetes......elszomorító.

Aztán miről is számolhatok még be?
Talán arról hogy Dóri baba megkezdte kommandós küldetését, legalábbis ami a mászást, pontosabban kúszást illeti.
.....folyt.köv.....

Szájpenész, Emmaszáj

A fenébe is!
Dóri szájában fehér kis szigeteket fedeztem fel, kiderült, hogy szájpenész.Világossá vált, hogy miért nyűgös, miért nem alszik jól, és miért nem akar szopizni...
Megint jön az önostorozás, hogy miért, hogyan, mit, miként és miért?
Emmánál ilyen nem volt, igaz nem is hordtam túl sokat gyerektársaságba.
Boraxos glicerinnel kenegetem a száját napi 3-4 alkalommal,mellette ferőtlenítő oldatot is fújok a szájába(octenisept), de egy hét alatt nem múlt el, így vettem azt a gyönyörűséges lila ecsetelőt is, ma fogom először bekenni neki, csak előtte lemeózom milyen íze van.
Patikában javasolták, hogy betadinnel kenjem be neki, az a legegyszerűbb és leghatásosabb módszer.
Neten olvastam a citromleves ecsetelést is, de ezt inkább kihagynám, viszont a savas közeg miatt az italába teszek pár cseppet.Hátha.remélem hamarosan elmúlik.
Addig viszont fertőtlenítem a játékait, a mellemet,és minden egyebet....:Emmát, apát és kutyát....:-))))
Dorcicánk mindent a szájába vesz,engem pedig harap is.Senki mást, csak engem.A legváratlanabb pillanatkban, a legváratlanabb helyeken.Tiszta mintás a karom, vállam, mellkasom, győzöm kimagyarázni, hogy harap a gyerek...:-)

Írnom kell az időjárásról is. Emma érdekes megjegzést tett a minap.
Ugye már nem jár oviba(miután egy ovis játszóterezés után napszúrást kapott!!!), így velem tart a bevásárlások,ügyintézések során.Lépten-nyomon hallja, milyen meleg va, mennyire szörnyű ez az időjárás.
Egyik helyyről kijövünk, amikor megjegyzi:
Anya, miért mondja mindenki,hogy milyen meleg van, mikor mi is tudjuk!(tényleg, miért is?)

Másik benyögése:
-Anya mi hányasok vagyunk?
-Hogy érted?
-Hát az előbb mondtad, hogy egyesek hogy tehetik ezt, mi hányasok vagyunk?
-hát őőőőőőőőőő

Másik:
Öcsém könyorog neki egy kis pusziért, ölelésért, mire Emma elunja:
Tamás,  ha fejre állsz, akkor sem kapsz semmit!


Apa csalja Emmát valahová, mire a kis fruska:
Apa, nagyon sajnálom, de ezt egyedül kell megoldanod...Látni kellett volna apa arcát mekkorára nyúlt:)))

Egy szuszra ennyit, hamarosan jövök megint.

Boldog szülinapot Anya!

ÉS lám, felvirradt júniusnak 23.napja, és én 31 éves lettem.Nem szégyen, sőt, még büszke is vagyok rá, hiszen idén tényleg nagyon boldog volt e nap.
Kezdjük csak azzal,hogy milyen nehezen viselem az ünnepeket, pláne ha annak én állok a középpontjában, de tegnap boldogan ébredtem, boldogan jártam-keltem a  világban, és az engem körülvevő emberek nem feledkeztek meg rólam.
Apa hatalmas tortával köszöntött, Emmának akármi akadt a kezébe, rögtön adta nekem, és boldog szülinapot kívánt.Hatalmas adni vágyás volt benne,és én tényleg örültem, hogy ennyire szeret.Bár amikor már sokadjára mondta....
NEm hívtam vendékeket, nem rendeztem bulit, mégis volt nyüzsgés,mindig betoppant valaki, aki megköszöntött.
Annyira örültem ennek, jó érzés volt, hogy vannak, akinek fontos vagyok.
No és persze én is átértékeltem magamban a világot, sokkal jobban becsülöm az életet, mióta két kisgyereket kell felnevelnem.
Nincs is ennél szebb, fontosabb, és nehezebb feladat, de nem panaszkodom.Élvezem az anyaságot.
Itt van pár kép is, mert anélkül üres lenne a blog:)))

Ez volt a torta(talán jövőre is kapok)

Ez az újabb kutyusunk, a Bernát, meg  a Dóri baba

És ennyi foga van az én édes babámnak 6 hónaposan

Ez pedig a családi akármi:Apa, Emma, Bernát