olvasmányaim

Az elmúlt hetekben két olyan könyv került a kezembe, amelyet kiemelnék a többi közül.Az egyiket már említettem, Szalai Vivien: Hamis gyönyör című regénye, a másik pedig Charles Martin: Ahol a folyó véget ér című kötete.

A hamis gyönyörből a Kiskegyed egyik számában olvastam egy rövid részletet, ami nagyon megfogott,így elkezdtem keresni a könyvet.Hamarosan kezembe vehettem, és nagy elánnal estem neki. Nagy koppanás lett belőle, mert nem az volt, amit vártam.

Egy magyar luxusprostituált történetéről szól.Tarifája ezer euró egy órára -ez kb. tízmilliószor elhangzik a regényben, mintha folyton erősíteni szeretnék bennünk a tudatot, hogy ő különb, jobb, mint utcán dolgozó társai.
A főhős, álnevén Szofi ,szegény sorban, apátlanul nőtt fel, mi több, egy olyan anyával, aki arra biztatta, csak olyan férfinak adja oda magát, akitől meg is kéri az árát. Már ez olyan, de olyan sablonos nem? Minden pasiban az apát kereső, szegény leány, aki luxust kíván maga köré, amit csakis a gyönyörű külsejével kaphat meg....

Semmi érzelem , csak az anyagiak.
Úgy kezeli magát, mintha csak egy tárgy lenne, amit pénzért adni-venni lehet, simán bírja gyomorral a különböző kinézetű, és igényű pasikat,(elit sportoló,-merevedési gondokkal,jól menő- perverz kínai,milliomos-beavatásra váró kamasz) és elég közben a pénzre gondolnia. Utána egy gyors zuhany, és indulhat is a költekezés, a könnyen szerzett pénzből,Budapest legdrágább üzleteiben.
Terrrrmészetesen nem lenne teljes a Pretty Woman-sztori, ha nem találkozna a naaaaagy szerelemmel, aki előtt titkolja a foglalkozását, és találóan üzletasszonynak nevezi magát. A pasi persze nagymenő, feleséggel,családdal, ahogy az kell, és esze ágában sincs felrúgni megszokott életét.
Találkozunk a megcsalt feleséggel is, aki orvos, és pont ott és akkor találkozik Szofival, mikor az padlón van, mert éppen AIDS-tesztre vár.Nem tud a viszonyról, baromi kedves, megértő és aranyos.
Na de hogy bukik le a csaj?Egy orgiáról tart hazafelé, leintik a rendőrök, túl csinos, túl gazdagnak látszik, és honnan is lenne rá, ha nem prosti?Találnak egy kis kokót is nála, amit persze ő sosem használ. Beviszik és bezárják.Kit is hívhatna, ha nem a menő ügyvéd lovagot.(oh,Bridget Jones vagy mi???)


Jön a színvallás, szakítás, és Szofi Dubaiba megy felejteni, mert ott könnyen és gyorsan lehet nagy pénzeket kaszálni.
A csillogó Dubainak van sötét oldala is. A kegyetlen, erőszakos arab férfiak brutalitása. Ismét jön a szex-rabszolga szerepkör bemutatása.


Talán ez a rész a regény(bocsánat, riportkönyv, mert higgyük csak el, hogy ez valós, megtörtént eseményekről szó, még ha sablonos, átlátszó, és khm, nem is tudom az ide illő szót, hogy milyen-----smafu) legjobban megírt része, nekem is ez keltette fel az érdeklődésemet, azt hittem a többi rész is hasonlóan pikáns, és botrányos. Azt hittem olyan könyv lesz, ami bemutat nekünk egy titkos világot, ami köztünk és körülöttünk zajlik, csak mi nem vagyunk elég szemfülesek, hogy bekukkansunk aszínfalak mögé, azt hittem titkokat fog feltárni, de nem ez történt, csalódtam benne.




Ahol a folyó véget ér
Klaszikus kezdésként van egy férfi és egy nő.Szeretik egymást.Nagyon.Eltérő környezetből jöttek, de így vagy úgy, egymásra találtak.Egy napon Abbie, csupán viccből felelt egy nagyon kíváncsi riporter kérdésére,hogy mi lenne az, amit mindenképp l szeretne érni. Nem is voltak benne túl nehezen megvalósítható dolgok 1-2-t leszámítva.
Abbie listája:
1. Felülni egy régi körhintára.
2. Hátrabukfenc egy régi repülővel.
3. Tengerparton borozgatni.
4. Meztelenül úszni.
5. Delfinekkel úszni.
6. Lerészegedni.
7. Modellt ülni.
8. Táncolni a férjemmel.
9. Annyira nevetni, hogy már fájjon.
10. Végigevezni a folyón le, egészen Moniactól.

Aztán kiderül, hogy Abbie halálos beteg.
Férjét, Dosst kéri meg, hogy a listáján szereplő 10. pontot csinálják végig.
Így törvényt megszegve vágnak bele ebbe a kalandos utazásba. Doss evez, Abbie fekszik. Evezünk, harcolunk, küzdünk. Nagyon drukkoltam, hogy sikerüljön nekik.
Az úton sok jó és segítőkész emberrel találkoztak, voltam persze gonoszok is,de ez csak fokozta az izgalmakat.
A könyv végén Abbie felbőszült édesapja is megnyugszik, elfogadja a lánya utolsó kívánságát, megbocsát, és lassan közelebb kerül Dosshoz.


Nagyon szép könyv volt,igazi szívfacsaró olvasmány, akárcsak Nicholas Sparks,Üzenet a palackban című könyve.
Ismerős lehet, hiszen film is készült belőle.Azt most nem vesézem, de annak aki szeret olvasni-Gabika, Melinda -biztos tetszeni fog.

Okostojás

Emma mindig is okos csaj volt, mindent gyorsan megtanult, minden érdekli, mindenre kiváncsi. Gondolom ez eredendően minden gyerekben megvan, de nagyrészt a szülőn múlik, hogy teret enged neki, vagy elhessenti maga mellől. Néha én is elveszítem a türelmemet, és jobb lenne elmerülni a legújabb könyvemben,(Szalai Vivien: Hamis Gyönyör-később majd részletezem) de azért minden nap szakítok időt arra, hogy együtt nézzünk meg egy mesekönyvet, mondókázzunk, kirakózzunk vagy egyéb hasznos dolgot műveljünk-EGYÜTT!!!

Szeretjük az ABC-s kártyákat-majd készítek erről is videót, és Emma már egy csomó betűt ismer, és néhány rövid szót is felismer.Ez nem olvasás, csak ismer néhány betűkombinációt, mint például a nevét, anya, apa, mama...stb.

Ez nem erőszak, és nem is kényszer, csak mikor nézzük a könyvecskét, és oda van írva vmi, elmondom, hogy mi az.Nem akarom előre tanítni, de ő ilyen kis kiváncsi.

Pontosan ismeri a színeket, egyszerűbb formákat, ellentétpárokat, mint például:kicsi-nagy, nappal-éjszaka, hideg-meleg, ügyes-ügyetlen, stb.

Papától kapott egy könyvet, melyben kihajtható kis ablakok vannak.

Ha végiglapozod a könyvet, megismerkedhetsz betűkkel, számokkal, színekkel, s megtudhatod, hogy mit illik és mit nem.
Na, ez nagy kedvenc, sokszor vesszük elő, de így legalább, ha tízig nem is, de hatig felismeri a mennyiséget.

Tegnap kinn voltunk bababörzén, vásárolt magának két könyvet, melyet ő fizetett ki három darab százassal. az eladó csak lesett, hogy prücsök milyen pontosan leszámolta neki.Rém büszke voltam ám!

Másik könyvet, karácsonyra kapta, és nagyon hasznosnak tartom, mert rajzolhat bele, tanulhatja a vonalak rajzolását, de ami a poén, hogy az oldalakat, le lehet törölni, így számtalanszor próbálkozhat, és kis mágneses képek vannak hozzá, melyekkel jókat lehet játszani.Nekünk a betűs van meg, már vadászom a számos változatot is.

Emma így halad vele:

Tudom, tudom, mindenki büszke a saját csemetéjére, én sem vagyok kivétel, de azt hiszem minden elfogódottság nélkül kijelenthetem, hogy a három évesem van olyan ügyes, mint "némely" idősebb.

Ilyen térem ténylg ügyibügyiokostojás, viszont más téren kicsit le vagyunk maradva, ugyanis egy világárt sem hajlandó biciklizni. megnézi, ráül,"motorozik"vele, de nem hajtja.Próbáltam tanítgatni, de csak a türelmem fogy el, így inkább nem erőltetem.Majd belejön, ha megérik rá.

Bicajozni nem szeret, de öltözködni imád, nem tőlem örökölte(Ne röhögj,rólad van szó!!!), és rendkívül fel tudom húzni magamat, mikor a héten több alkalommal kell rendet raknom a szekrényében, mert megint kihúzkodta a ruhákat.(A rendrakás sem erősségem:((((), így Emma könnyes hisztijével kísérve, átraktam a rucijait egy magasabb polcra, ahol nem éri el őket.Áll, sír, zokog, húzza a ruhámat, és olyan kétségbeesetten panaszkodik, hogy ha jobban szeretnék pakolászni, megszánom:Anya akkor most mi lesz velem? Örökre pizsibe kell maradnom?

Természetesen feltalálja magát, és ha a sajátjait nem éri el, eléri az enyémeket, azok is megteszik. Múltkor ruha helyett egy csomag betétet talált, fel is próbált egyet.Jön le nagy büszke képpel, és dicsekszik:-

Anya, megtaláltam a "pelusodat"(váááááááááááááá, pelus???????), és ragasztottam egyet a bugyimba jó?Kicsit kényelmetlen, segíts kiszedni jó?

Mondanom sem kell, hogy betegre röhögtem magam. Hiába, mindent tud, mindent lát, mindenhez ért. Nem is kell többet mondanom.....

Húsvét, és más csemegék

Szégyen és gyalázat, egy egész hónapra képes voltam eltűnni.A tavaszi fáradság engem is maga alá gyűrt, most kezdem összeszedni magam.
Milyen igazságtalanság, hogy a gyerekek kimeríthetetlen energiájára ez sincs hatással. Legalábbis Emma szájára biztosan nincs. Olyan szöveget ereszt el, hogy sokszor le kell ülnöm, mert hanyatt esnék tőle.

Egyik este éppen banya-énem volt felszínen, és leüvöltöttem a család fejét, senki nem maradt ki a szórásból, Emma sem.

Kicsi lányom mellkasa elé kapja a kezét,kétségbeesett tekintet:

Anya, ne kiabálj, mert fívinfaktust kapok rögtön!

Én csak lekuporodtam pici lányom elé, öleltem, csókoltam ahogy tudtam,mert olyan átéléssel tudta mondani, hogy azt a pici szájat meg kellett zabálni!

Anyukámnál volt Emma, és kiültek a napra, ahol Emma, mint egy koravén kis matróna, figyelmeztette a mamát:

Mama, vigyél be a napról, mert rögtön felmegy a vérnyomásom!

Számtalanszor mondom neki, hogy ne nyelje le a rágót, mert nem kap többet, mire ő:

Anya, nem én voltam, csak a nyelvem lelökte!

Szegénykémet betegség kerülgette, (húú, de régen volt beteg, épp csak ez hiányzott), és a Húsvét ennek jegyében telt el.
Édesség helyett gyógyszerrel tömtem a gyereket, hogy lemenjen a láza, elmúljon a köhögése.

Esti teázás a babakonyhában....

Enni semmit nem akart, inni szerencsére annál többet. Egy hét kellett ahhoz, hogy kilábaljon belőle, de közben megfertőzte apát is, úgyhogy két oldalról kaptam az "áldást", de ez idáig állom a sarat, remélem nem kiabáltam el!

Húsvétkor leginkább a pihenés, fekvés és lazítás volt középpontban, no meg a nyuszik, melyeket kölcsönbe kaptunk pár napra. Emma nagyon örült nekik, vígan etette őket, és ha nem figyeltünk volna eléggé, bizony még csokival is megetette volna a kis szőrgombócokat.

Nagyokat sikongatott, mikor a nyuszik elvették tőlük a szénát, répát.

A "piszkos munka" terrrmészetesen rám maradt megint. A család addig nyuszit simogatott, amíg én almot pucolhattam...azt hiszem , nem bántam, mikor elköszöntek a tapsifülesek....

Idén kicsit kreatívkodtam, és a gyerkőcök nem zacsiban kapták az édeséget,hanem ilyen helyes kis répákban:

Emma névnapjára készítettem egy tortácskát, hogy bevigyük az oviba, de reggelre meggondolta magát, és azt mondta, anya majd ha haza értem megesszük jó? Inkább nasit vigyünk be.

Nem tudtam eldönteni, hogy bóknak vegyem-e vagy sértésnek. Annyira tetszik neki, hogy nem akarja megosztani a társaival, vagy éppen nem tetszet....
Bízom benne, hogy az első verzió, mert nekem tetszik.

A következő tortánál már újítanom kell,mert a baba kezd uncsi lenni.Mivel katica a jele, megpróbálozom majd azzal is, és ha van ötletek, szívesen várom őket!!!!

Nagy szezonja van nálunk az epernek, Emma minden nap kiballag a kertbe, és úgy vadássza őket, mintha kincseket keresne, de végül is azok nem? Majd jövőre kérvényezzük hogy az legyen a jele, ugyanis megkaptuk a csoportbeosztást.

Apával osztottunk-szoroztunk, míg kiválasztottuk a csoportot, de a vezető óvónéni azt mondta, hogy az összes bölcsis egy csoportba fog kerülni, nem keverik őket a nagyobbakkal.
Aztán múlt héten mégiscsak azt a hírt kaptuk, hogy a 3 évet betöltöt gyerekeket vegyes csoportba teszik.

Emma pont hallotta, hogy tájékoztatnak minket erről. Legörbült a cseresznye-szája, sírás remegett a hangjában, mikor azt mondta: Anyaaa, akkor most ki kell kérni az áhágyneheműűmet iiiis.

Alig tudtuk megvígasztalni, hogy nem most kell elmennie, még sokáig itt lesz, ebben a csoportban, és csak akkor megyünk a másikba, mikor hullani kezdenek a levelek.

Délután átmentünk az új helyre, bemutatkoztunk az új óvónéniknek, Emma felmérte a terepet, és úgy vettem észre, tetszett neki, mert amikor nagyon fújt kinn a szél, kinézett, és azt mondta: Anya hullanak a levelek a fáról, akkor most az új csoportba megyünk ugye?

Remélem jó lesz, és örülök, hogy a kis prücsköm is örül!

Halló, Föld!

Sziasztok, sziasztok, itt vagyunk, megvagyunk, készül az új bejegyzés, de addig is egy kis napfény: