2011. február 23., szerda

Pech-széria folytatódik

Olyan ciki, hogy semmi örvendetesről nem tudok mostanság beszámolni. A sok jókívánság dacára Emma folyamatosan beteg. Most éppen tüdőgyulladása van. Lázas, köhög, étvágytalan, és az én örökmozgó vidám kislányom sápadt-haloványan ül az ágyacskájában, mesét néz, vagy kéri, hogy meséljünk neki.
Ma délután olyan köhögési rohamot kapott, azt hittem megfullad. Felvittük a dokihoz, megerősítette a gyerekorvos diagnózisát, folyatjuk a megkezdett antibiotikum kúrát, holnap kontroll.

A tehetetlenségtől a falnak tudnék mennni.
Ostorozom magam, hogy mit rontok el, mivel ártok a kicsimnek. Talán az ovi miatt? Nem kellett volna még beadnom? Vagy tartsam otthon és ne engedjem közösségbe?Dehát szeret menni, jól érzi magát a gyerekek között...
Szinte az összes vitamint kapja A-tól Z-ig, mégsem használ egyik sem.

Javasoljatok már valamit nekem!

Gondjaim tetézése képpen elmesélem a közelmúltban történt, egyik legnagyobb beégésemet. Okuljatok, tanuljatok belőle!Ciki így világgá kürtölni a tudatlanságomat, de a rosszban jó, hogy tudom, hol kell hiányt pótolnom. Itt legalább tudom.......

Tegnap behívtak egy állásinterjúra. Nem sok reményt fűztem hozzá, így az esélytelenek nyugalmával indultam útnak. Tarthattok pesszimistának, talán az is vagyok, sőt mi több, na mindegy.
Szóval bementem, 15 percet várakoztam, mikor jött egy szimpi(csak a Tibor meg ne tudja:-))) )
fiatalember, orrom alá nyomott egy nyomtatványt, hogy töltsem ki, hamarosan érte jön. Azon az adatlapon aztán voltak kérdések, épp csak a melltartóm méretét nem kérték, de a vallási hovatartozástól, a tesók számáig, édesapa, házastárs foglalkozásáig minden volt.
Terrrmészetesen nem volt kötelező válaszolni...

Ezek után jött a személyes elbeszélgetés, kis angol, kis német, miegymás, aztán a MATEK!
Mondtam, hogy én egy hülye kis bölcsész vagyok, hogy jövök én a matekhoz, különben is ehhez az álláshoz minek ilyen kérdés, nem gépész vagyí közgazdász állásra jelentkeztem én!

Szóval a kérdés ez volt: 1 köbméterbe hány olyan 1 négyzetméteres lap fér bele, amelyek 5 mm vastagságúak.


Jócskán zavarba jöttem a kérdéstől.Teljes blokkolás, még gondolkodni sem tudtam.Ciki helyzet volt, ahogy ott ült velem szembe a felvételiztető, és várja a választ. Azon gondolkodtam, felállok, illedelmesen köszönök, aztán pápá!

Pechemre nem engedett ilyen könnyen, kaptam másik feladatot, az memória teszt volt. Az jobban ment.
Hajrá olvasók, zugolvasók, nyilatkozzatok, ki tudja kapásból a választ?

Eddig 6 embertől kérdeztem meg, 5 nem tudott válaszolni. Tiborom persze kapásból tudta a választ,betegre röhögte magár rajtam,. önbizalmam romokban hevert, mert miután kijöttem, rögtön beugrott, mit kellett volna válaszolnom. Késő bánat, eb gondolat.....




Azért a rossz mellett jó is van, elkészült a videó,. melyen sooooookat dolgoztam, nekem megérte.
Szeretettel megosztom veletek is:


2011. február 17., csütörtök

Hírek

Mostanában hanyagoltam megint az írást, de nem azért, mert eseménytelenül telnek napjaink. Besűrűsödtek a teendők, és ahogy a mondás szól, még az ág is húzott minket mostanság.
Kezdődött Emma betegségével, majd apa balesetével folytatódott. Drága örökmozgó társam összetűzésbe keveredett egy fával, ami aztán jól bokán rúgta.
Azóta gipszcsizmában bicebócázik pár törött csontot dédelgetve. Javára legyen mondva, keveset nyavalyog, nem ugráltat folyamatosan, keményen próbál alkalmazkodni a szituhoz, és a nap végén "imáiba" foglalja a nevem. Kicsit élvezem is a zsarnok szerepét, hiszen elég csúnyán a lábára néznem.....

Emma unta a mellőzött szerepet, produkált magának egy torokgyulladást, lázzal miegymással, és ha nem lettem volna elég zsémbes a rám rótt ápolónő szereppel, elkezdett fájni a fogam. Napokig halogattam a fogorvosi kezelést, felfaltam az otthon fellelhető fájdalomcsillapítók zömét, sőt még a Tiborom készleteit is megdézsmáltam.
Kezdtem úgy érezni, olyan vagyok, mint egy drogos, aki remeg a következő adag zsibbadásért. Már azt sem tudtam melyik fogam fáj, mert fájt a fejem, a fogam a fülem, mindenem.
Leordítottam a család fejét, és már magamat utáltam a legjobban, mikor elódalogtam a fogorvoshoz.
Fél pillanat alatt kikapta a fogamat. Azt hittem, kínjaim csillapulni fognak, nem pedig fokozódni. Pedig így jártam.Begyulladt a fogam helye. Hurráááááááááá!

Vasárnap már nem csak drogos, hanem alkoholista-jelölt is voltam, mert rákaptam a pálinkára.
Az segített valamennyit.Most, túl egy gyógyszeres kezelésen, már javulgatok, bár nem kiabálom el....
Szombaton tartottuk Emma és Tibor hagyományos szülizsúrját. Akinek számítottunk, azok ott voltak, és a "mag" jól is érezte magát, legalábbis remélem. Köszi srácok!


Emma komoly harcot vívott, mire el tudta fújni a gyertyát, de hamar belejött, és sokadjára is meg kellett gyújtani neki.
Ismételten elcsodálkoztam Emma és Anett "szerelmén".Pár hónapja nem látták egymást, de Emma úgy röpült Anett karjai közé, mintha hozzám sietne, vagy mintha csak tegnap találkoztak volna.Szinte egész délután vele volt, vele játszott. El sem hiszem....
Két szülinaposomat megtisztelte látogatásával Józsi papa is, bár ebéd után indultak haza, így elég rövidre sikerült a látogatás,de a lényeg, hogy itt voltak.
Most ennyi telik tőlem, de majd megértitek, min dolgozom napok óta........Hamarosan....ígérem.....

2011. február 14., hétfő

Apa szülinapja!

Kedves Tibor, Kedves Apa, szeretettel köszöntünk a szülinapodon!Emma, és Mari-an(y)a! Édes Emmám szülinapi beszámolója készül, türelmet kérek!