2011. április 5., kedd

Hiszek

Hinni lehet bármiben.De miben hiszek én? Hiszek a jóban,a szavak erejében, hiszek a tettekben, hiszek a sorsban,az eleve elrendeltetés elvében, a csodákban és hiszek abban, hogy a hit reményt ad, a remény erőt, hogy véghez vigyük azt, amit elterveztünk , és hiszek abban, hogy még sokáig lesz hitem. De miben hiszek legújabban? A homeopátiában! Ha valaki még esetleg nem tudná mi ez, röviden ennyi: A homeopátia, olyan alternatív gyógymód, melynek lényege „a hasonló hasonlót gyógyít” elv. Vagyis olyan rendkívül alacsony hatóanyag-koncentrációjú szer, amely hígítatlanul a fennálló betegséghez hasonló tüneteket idézn elő egy egészséges emberen. Sokan placebónak tartják, korábban én is annak hittem, báááár, Tibor balesete után kentük a lábát árnikával(árnigél), hagytunk kotroll zónát, és határozott különbség volt a két terület között. Múlt héten Emma is elkapta a hányásos betegséget, adtam neki nux vomica-t(ez magyarul a hánytató dió), és bár ennek ellenére is hányt, de csak egy nap, egy éjszaka volt rosszul. Egy-két nap tünetmentesség után, Emma játszott a golyócskás dobozzal, és kettő a tenyerébe pottyant.Megkérdezte, megeheti-e őket. Én pedig, egy vállrándításos úgysemhasznál-lal megengedtem neki. Éjszaka ki is taccsolt a lányom, mert ugye a beteget gyógyítja, az egészségest "beteggé" teszi. Na, ez nekem elég meggyőző volt. Aztán hitemet a tegnapi eset is megerősítette. Emma unokateóival játszott a kertben. A játék: hullahopp karikán át kell ugrani, mint egy jól idomított kutyusnak(vagy a csillagszületik reklámja volt inspiráló hatású?) Szóval volt nagy ugra-bugra, esések és kacagás, míg Emma is kedvet kapott, és csatlakozott a két fiúhoz. Emma szalad, apró lábacskák elakadnak, hatalmas koppanás a beton szélén, ordítás. A gyomrom görcsbe rándult, felkaptam,néztem, van-e még szeme, folyik-e vér valahonnan, de szerencse a bajban, hogy nem repedt fel a homloka, nem lett agyrázkódása, "csak" tojásnyi pukli a homlokán. Kapott rá borogatást,hideg kanalat, és este bekentem neki az árnikás kencével, amivel apa lábát is kezeltük. Csak a szemöldök feletti részt mertem bekenni, alul nem, nehogy baj legyen belőle. Reggelre a kezelt rész szépen leapadt, az alsó, kezeletlen duzzadt maradt. Teszek fel képet, ne szörnyűlködjetek. Én pandamacis monoklira számítottam, ahhoz képest istenesen néz ki:

A képen látszik, hogy a bal oldali képen a szemöldökét díszítő tojás reggelre milyen szépen leapadt, és alul, ahol nem kentem be, továbbra is duzzadt maradt.


Oké-oké, sokan mondhatják, hogy reggelre magától is ilyen lett volna, meg ez is talpra kötött krumplihéjas -humbukk, nem tudom, én meggyőztem magam.


Határozottan hiszek!