Nyári napnak alkonyulatánál...leülök és írok pár sort....
Gyermekeim alszanak, apa nincs,enyém a billentyűzet!
Idén először voltunk strandolni, a gyerkőcök nagyon élvezték. Emma olyan volt, mint egy kis vizicsibe, fél percre sem tudtam kicsalni a medencéből.
Én, a tipikus tyúkanyó, eleinte nem mertem elengedni, hiszen nem ért le a lába, de voltak nálam bátrabb szülők: Ditte barétném és férje segítségével elengedtem a leányomat, aki vígan lubickolt, ugrándozott, és úgy kacagott, hogy zengett az uszoda.
Nem is értem, miért nem mentünk ki eddig.
Azért megint látnom kellett olyat, amit nem szívesen vettem tudomásul.
Kicsiny városunkban van egy családok átmeneti otthona, és, hónap eleje lévén, ottani családok is megjelentek, tetemes gyerekszámmal. Nem is lenne ezzel olyan nagy baj, csak, azok a kölykök miért nem tudnak viselkedni?Ugrálnak, kiabálnak, veszekednek, verekednek, és nagggyon nehezen álltam meg, hogy ne ugassak be.(létszámfölény???)
Leginkább azt viseltem nehezen, hogy miután távoztak, helyüket szétszórt pelenkák, és egyéb hulladék jelezte.....három lépésnyire volt a szemetes......elszomorító.
Aztán miről is számolhatok még be?
Talán arról hogy Dóri baba megkezdte kommandós küldetését, legalábbis ami a mászást, pontosabban kúszást illeti.
.....folyt.köv.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése