Állapot

Sokan érdeklődtök, mi van velünk, ami nagyon jól esik ám!

Pénteken voltam a dokinál, újabb uh.Pupák szépen növöget, már elég erősen tud mocorogni ahhoz, hogy az érdeklődő családtagok is érzékeljék őt.

Doki szerint a helyzet továbbra sem rózsás, a fránya placenta nem akar arrébb vándorolni. Szeretnék, ha állandó felügyelet alatt lennénk, de nem adom meg magam! Emmának és apának szüksége van rám itthon is.

Sajnos így is készülnöm kell egy hosszabb kórházi nyaralásra, de húzom, amíg csak lehet.

Apa kezd hozzászokni az állandó hátmasszázshoz, amiben Pupák részesíti éjjelente.Ha látnám az arcát, biztos elégedett mosolyt látnék rajta.Az enyém már kevésbé elégedett, mert néha olyan erősen mocorog, hogy szinte fáj. Tegnap már telefonos segítséget is kértem, mert nem tudtam, miért érzem olyan intenzíven a bébi mozgását. Emmánál ilyet nem éreztem.Azt hittem, keveset ittam, vagy a magnézium bizonyult kevésnek.Mindkettő adagját növeltem, lefeküdtem, és jelentem, ma sokkal jobban vagyok. Reggel kimértem a minimum fogyasztatndó innivaló-mennyiségemet, így könnyebb lesz követnem azt.

Pénteken megint jelenésem lesz a dokinál........

De mi van Emmával?Ez lenne ugyebár a következő kérdés.
Emma köszöni szépen, jól van, elevenebb, mint valaha, akaratos, lázadó korszakát éli.
Tudom, nem akar ő rossz lenni, és igazából nem is rossz gyerek ő, csak éppen hiányzik neki a gyerektársaság.Nincs eléggé lefárasztva, és szegénykém a Totó kutyuson éli ki magát. Totónak rajzol szülinapi partit rendez neki és a babáinak.

Olyan aranyos volt! Megterítette a kis asztalát, körbe ültette a babákat, mghívókat gyártott, sütit sütött maradék tésztából és pufiból, és még imádott dörmi macijáról is lemondott volna, mert ugye a Totó szülinapja volt, és ajándék is kellett neki.
Olyan örömmel vitte a kutyának: Totó,nézd ezt te kaptad!!!!!
Nehezen tudtam meggyőzni arról, hogy a kutyus jobban örülne más harapnivalónak, és nyugodtan egye csak meg a dörmit ő, hiszen neki hozta a mama!

Arany prüntyikém!Nem is tudom hogyan szeressem őt még jobban!Néha türelmetlenebb és idegesebb vagyok, már csak állapotomból kifolyólag is, és Emma érzi ezt.
Sokszor mondja is: Anya, én alig várom, hogy végre megint felvehess!
Igyekszem kompenzálni őt azzal, hogy reggel és napközban is többször összebújunk,de úgy látom, még ez is kevés.
Hétfőn megkezdődik számára az ovi. Új csoport, új óvónénik, új jel. Már most félre áll a szája, hogy nem maradhat a katica,de biztos találunk kedvére valót.
Mivel június eleje óta nem járt oviba, nagyon összegyógyult velem, és nehéz lesz újra a közösségbe szokás. Trauma-csökkentés céljából csak délig fogom vinni, és ebéd után jöhet haza, feltéve, ha meg tudom oldani a hazajövetelt, mert kétszer nehéz lenne megtennem az utat.
Szerencsére anyósom közreműködő, és ki fogjuk találni a megoldást.

Mostanság talán ennyi. Ja és persze ott van Emma naaaaaaagy szereplése is Adri és Jani esküvőjén, igyekszem mielőbb hozni a beszámolót.
Addig is mindenkinek szép nyárutót!

Bonyodalom

Tegnap voltam a dokinál genetikai ultrahangon. Nagy örömmel vártam, hisz újra láthattam a kis Pupákot, de a doki semmi jóval nem kecsegtetett.
A baba jól van, én is jól vagyok, de sajnos a méhlepény nem jó helyen tapadt meg. Placenta praevia centrálist állapított meg, három hatalmas felkiáltójellel.
Aki nem tudná ez mit jelent, röviden annyi, hogy a babát tápláló és ellátó lepény nem a méhfalon, hanem a méhszájon tapadt meg, így nagy a rizikója annak, hogy a későbbiekben leválhat, váratlanul vérzés léphet fel, ami mindkettőnket komoly veszélybe sodorhat.

Már kibőgtem magam, így örök optimistaként természetesen arra gondolok, ez velünk nem történhet meg, nem lesz semmi gond, szépen és nyugodtan végig fogom vinni a hátra levő pár hónapot, és egészséges, érett kisbabának fogok életet adni. Azzal természetesen tisztába vagyok, hogy a természetes szülés esélytelen, de nem is aggaszt ez engem igazán.
Nem vagyok az a tipikus ősanya, így nem élem meg kudarcként, ha nem élhetem át a "természetes szülés élményét". Emma is császáros volt,és nem bántam, bár Tiborom sokszor az orrom alá dörgöli, hogy én nem is szültem még.Hmmmmm......rossz napjaimon szívesen odavágnám neki, hogy élje csak át a 10-12 órás vajúdás kínjait ő is, akkor nem mondana ilyen butaságot.
Bár a doki szerette volna ha kórházban maradok, hogy mindig kéznél legyen a segítség, de ebbe nem egyezhettem bele, hiszen itt van nekem Emma és Emmapu, meg a Totó kutyus, és ezer dolog, amiért nem szeretném kivonni magam otthonról. Inkább vállalom az otthoni ágyfogságot, mint a hosszú kórházi vegetálást.
Emma imád rajtam lógni, és az is elég neki, ha mesét olvasunk vagy tv-t nézünk együtt, és rajzolni is tudunk, meg szerintem leszek én olyan kreatív, hogy ne unjuk "halálra"(húú de groteszk) magunkat.

Nem így terveztem, nem így képzeltem el ezt a babavárást. Annyira akartuk a kis Pupákot, és olyan zökkenőmentes volt az elején minden, hogy el sem akartam hinni, hogy ilyen is lehet a terhesség. Emmával nagyon fáradékony, nagyon hányós és nagyon nyűgös voltam.
A tetterő mindkét esetben buzgott bennem, hét hónaposan még vígan bicajoztam, újságot hordtam ki. Pupáknál eddig végig szuttyogtam valamin. rengeteg gyümölcsöt tettem el, lekvárt készítettem, kertet gondoztam, rohangáltam Emmával és Emma után.
Ez most szépen visszaköszön.A természet nyugalomra int. Nekem pedig szót kell fogadnom.
Nagyon.nagyon fogok igyekezni. Megpróbálom leküzdeni magamban az ellenkezést és elfogadni a sok segítséget, amit nyújtanak. Milyen jó érzés, hogy ennyien aggódnak értem, és ha csak egy telefonhívással is, de támogatnak!
Hagyni fogom, hogy apa kényeztessen.
És Emma, az én életem értelme,megérti, hogy anya nem veheti fel, nem emelgetheti, csak az ölében szeretgetheti.
Benn volt velem UH-n, ült a lábamnál, és finom kis szenzoraival rögtön érezte, hogy félek, így szó nélkül felállt, átjött a fejemhez, megfogta a kezem, és rendületlenül állt mellettem.
A doki csak lesett, meg is kérdezte, mennyi idős, hogy ilyen komolyan viselkedik.
Büszke voltam rá nagyon!

Na jól van, ezt is kiírtam magamból.Most megyek lefekszem, relaxálok.
Ha nem lesz gond, jövő pénteken megyek vissza,és remélem jó híreket hozhatok!

Művészek a családban

Annyi gondolat- és téma ötlet kavarog a fejemben, hogy nem is tudom melyikkel kezdjem.

Itt van például a pogányi pilótatalálkozó.Ott voltunk, megpróbáltuk jól érezni magunkat.Emmának tetszettek a gépek, néha figyelte is őket, de jobban lekötötte a piros zászló, amit apa adott neki, és ott volt hű "szolgálója", a Bandi, aki minden kívánságát teljesítette a kis akarnoknak.Aztán megjelent Anett barátnénk, mindenki lepattintva, ő volt a nyerő.Hátra se nézve sétált el vele a lányom. Bááááár az a rémséges kékeslilás nyalóka nagy húzóerőnek bizonyult.....És itt van pár pillanatkép.Emma pózol, Emma irányít, és minden kalandban benne van....

Aztán ott volt a Zapa is, csak nagyon elfoglalt volt.Kis zöld szörnyetegével vágtázott a reptér területén, és azt csinálta, amit a legjobban szeret: irányított, és parancsokat osztogatott.

Na jóóó, ez nem volt teljesen igaz, mást is szeret ám az apa!Például az iszapfürdőt!

Elindult, hogy elviszi a Buggyt(zöld rémség) a trailerig földesúton. Az eső lába lógott, szerintem a harmadik kanyarig sem ért, mikor elkezdett szakadni az eső, ő pedig leragadt a sárban. Segítség ment, az is pórul járt,üzemanyag kifogyott,darázs is jött,csípett, apa pánikrohama, megmenekülése anya mentőcsomagot vitt, és mikor meglátta apát, majdnem megállt az a bizonyos ütő, mert nyakig, mit nyakig, feje búbjáig sáros volt. Haver egy szál gatyában, mezítláb, ő is csupa sár. Már azt hittem iszapbirkóztak.De csak játszottak. Szerintem direkt élvezte a koszt.

Én már nem annyira....

Apát hivatalosan is kosz-és felfordulásművésznek titulálom.

Ne aggódj apa, vannak még művészi hajlamaid, de azokat most nem feszegetném........

Aztán itt a következő téma, ami megérdemelne egy külön posztot is. Emma művésznő

Azt már mindenki tudja, hogy milyen ügyes és okos az én drágám, de azt kevesen, hogy milyen mennyei hisztirohamokat képes előadni, ha a szükség úgy hozza, de mennyeien bánik az ecsettel és a ceruzával is. Sokszor elcsodálkozom rajta, hogy az én 3 és fél éves(csak a pontosság kedvéért, nnnna) csemetém milyen szép rajzokat(bocsi, műveket) készít.

Jóóóóó, minden szerelmetes anyuka mesterműnek tartja gyermeke firkáit, de azt hiszem, itt és most ÉN megengedhetem magamnak a dicsekvést.Itt van ez a robot.

Van karja, lába, antennája, amit csak akartok.Hát nem gyönyörű?Vágva és ragasztva van, és teljesen egyedül készítette.

De figyelmet érdemel a lepke és a létra is, amit zölddel készített, és a létra melletti rajz. Első látásra irka-firka, de ha jobban elmélyülünk benne, látszik, hogy az bizony ég, fű és napocska zivatarral és villámmal. Íííííííííííííímádom.

Emma a szobrászatban is szép sikereket ért el, íme a díjnyertes alkotás,Emma és Pupák csillagfényes találkozása:

A pocakomat díszítette ki csillagokkal, nekem pedig türelmesen kellett feküdnöm.Sziesztának sem volt utolsó.

Nos igen, művészkedünk, színészkedünk és lavírozunk.....de ez van....