Az elmúlt napokban, hetekben, kicsi lányom kifordult magából. Kiabál, pöröl,veszekszik és verekszik is, ha úgy hozza a helyzet. Senki ne nézzen rá, ne szóljon hozzá. Még ki is jelenti, hogy ő bizony rossz kislány, és morcos.
Anya gonosz, apa hangos.
Képes düh-rohamot kapni, ha nem sikerül felvenni a zoknit, begombolni a kabátot, vagy egyenesen tolni a kisvonatot.
Segítség? Ne is közelítsünk felé ilyen szándékkal! Még csak a
z kellene!
Az ovitől még a hideg is kirázza, főleg ha nem a kedvenc óvónénije fogadja reggelente. Na akkor aztán el van cseszve a napja rendesen.Ordít, kiabál, és a zsarolástól sem riad vissza.
A minap megpróbáltam illemre oktatni, hogy mennyire rossz
ul esik a Csilla néninek, ha goromba vele, és azt hangoztatja, hogy nem szereti, és Erika néninek sem esik jól, ha kiabál vele, és bár én nagyon szeretem őt, szomorú leszek, ha panaszkodnak rá.
Erre az én édes kicsikém:
Anya! HA annyira szeretsz, ne vigyél óvodába!
Majdnem leültem tőle...
Megpróbálom okos szóval, türelemmel nevelni, észérvekkel meg
győzni, de múltkor úgy megalázott a kis büdös, hogy legszívesebben elsírtam volna magam.
Megfenyegettem, hogy elcserélem egyik ovistársára(tudom, nem szabad ilyet mondani neki, de rendesen kiakasztott), és ő meg puffoghat egyedül.
Erre is volt válasza, de megszeppent és azt ígérte jó lány lesz.
Erősítem benne, hogy mennyire szeretem, mennyire fontos ő nekem, és ha szépen viselkedik, büszke vagyok rá, ha rendetlen, akkor szomorú leszek.
Óvónénije azt mondta, ez a tipikus dackorszak, túl fog esni rajta, ne kerítsek nagy feneket a dolognak.
Oké, megpróbálom, pont.
Csirke-dolog
Hétvégén anyuméknál voltunk, és anyám éppen csirkét akart vágni.
Emmát azon nyomban beparancsoltam a szobába, és nem engedtem neki, hogy kimenjen egészen addig, míg a "hús" olyan formába nem kerül, ahogy azt a hentespultnál is láthatja.
Anyukám nem értett egyet ezzel, kérdezte, miért nem hagytam, hogy lássa, hogyan kerül az étel a tányérjára.
Nem tudom ki, mit gondol a dologról, de én úgy vélem, három évesen nem kell szembesülnie egy gyereknek azzal a ténnyel, hogy ragadozók vagyunk, és az a lény, aki az előbb még kinn rohangált, most a tányérjában van.
Tiszta horror,brrrr! A hideg is kiráz!
Nincs bajom a hússal, tudom, hogy a szervezetnek szüksége van rá, és a felvágott, a májkrém, és a többi húskészítmény is állati eredetű(legalábbis jó
esetben.), de nem szeretek belegondolni, hogyan és miből van az, amit eszünk.
Tudom, butaság, de ha a pultnál veszem meg, könnyebben elkészítem, és nem gondolok az állatra, ám ha nekem kéne leölni , azt hiszem, sárgarépán és salátán élnék.....
Struccpolitika ugye? Sebaj.
Szeretném még óvni kicsit a lányom lelkét. Pláne, hogy Emma szereti a csirkét.Így is, úgy is. a közte levő utat fedje homály......
