Pi és én

Mivel az elmúlt napokban folyton csak zsörtölődtem és panaszkodtaa, apa megunta, és at mondta, itt az ideje, hogy megsétáltasson. Fogtuk magunkat, és elindultunk mozizni. Mikor a Hajnalhasadás második részét néztük, akkor megtetszett egyik előzetes, a Pi élete. Úgy éreztem, ezt nekem látnom kell.Így is lett.Az már csak ráadás, hogy a 3D.s verzióra ültünk be. Bátran nevessetek ki, de én most voltam először ilyen vetítésen, és be kell vallanom, lenyűgöző volt!

Nehezem álltam meg, hogy ne hallassam hangosan a hűűű, meg vááá felkiáltásokat!
Olyan szép élmény volt, hogy arra gondoltam, ebből Emma sem maradhat ki, és legközelebb olyan filmet fogunk választani,amit ő is élvezni fog. Bááár, Emma szereti a nem neki való filmeket.
Fenntartással ugyan, de hagytam, hogy az imádott Alkonyat filmjeimet is velem nézze, és el sem lehetett rángatni  tv elől.
Voltak jelenetek, melyek nagyon nem neik valóak, de nem okozott benne semmiféle törést.
Mielőtt bárki felelőtlennek tartana, vagy felháborodottan tovább lépne, gondolkodjon el kicsit, hogy ő milyen műsort engedélyez otthon.
Ja, és én nem vagyok tökéletes mamil, és nem is akarok az lenni.....


Na szóval  a Pi.
Csodaszép film, remek történet, nagyszerű effektek, pompás technika,remek színészi játék.
A zene is nagyszerű volt, csakis dicsérni tudom.
Csillagos ötös!

Pompás délután volt, köszi!

Nem is tudom...nemek.

A minap olyan hírt kaptam, aminek megörültem, hiszen egyik ismerős közölte velem, hogy babát vár. Rögtön végigszaladt bennem mindaz, amit akkor éreztem, mikor én tudtam meg, hogy babát várok:

Kitörő öröm, izgalom, boldogság, örömteli borzongás.Ezernyi terv.
Telve titokkal, reménnyel, várakozással.
Emmusnál kétségek gyötörtek, ahogy a legtöbb első gyermekes anyukát, Dórinál már csak a várkozás izgalma.Emma váratlan meglepi volt, Dórit minden porcikámmal vágytam.
Annyira nagyon szerettem volna újra átélni a babavárás minden örömét és nyűgét.
És ez mindig eszembe jut, ahányszor csak meghallom, hogy valaki babát vár.
Kicsit irigykedek is, de rögtön jön, hogy nem szabad, hiszen kaptam két csodát az élettől, ezért tudok szívből örülni a mások csodájának

De akkor ott jött a hideg zuhany, nem akarja megtartani a babát.
 Az öröm, ami először elöntött, szomorúságba fordult át.
Olyan sokként ért, hogy még most is ezen agyalok. Megpróbáltam minden érvet bevetni a magzat mellett, és minden erőmmel azon vagyok, hogy az utolsó pillanatig kampányoljak mellette. Beszélek, győzködök, érvelek, Lassan fenyegetek is, mert a szívem szakad meg!

Talán sikerül meggyőznöm.

Drága párom azt mondja, nem biztos, hogy szabad nekem ebbe belemerülnöm, hiszen ez egy életre szóló döntés, de tudom, hogy hozzám hasonló állásponton van, mint én.
Olyan hálás vagyok a sorsnak, hogy a gyermekeim apja olyan ember,amilyen, hogy annyira imádja a gyermekeinket, és soha egy percig sem bántam meg, hogy ő lett a társam, neki szültem gyerekeket, hogy mellettem áll, támogat, és mindig ott van, ha szükségem van rá!
Bárcsak másnak is jutna ilyen, talán nem merülne fel anyákban az abortusz kérdése.

Azért én még reménykedek, győzködök és kampányolok....
Miért?Mert tudom, hogy az a nő a szíve mélyén vágyik arra  kis életre, és csak az esze az, ami visszafogja.Mert a mai világban gyereket szülni nem egyszerű, pontosítok, felnevelni nem könnyű.
Valahol ezt is megértem, és csodálom benne, hogy tud ennyire racionális lenni, ettől függetlenül bennem konokul a NEMNEMNEM dolgozik.

Nem akarom, nem tudom ennyiben hagyni....