Emma alakít

Hétvégén autóztunk hazafelé, sötét volt, Emma nasizott vmit, majd kérte, töröljem meg a kezét. Én gyorsan utat választva,bekaptam az ujjacskáját, mire Emma megszólal:

Anyaaaaaaaaaaa, te szereted a náthámat.......boáááááááá!


Elkísértem Emmát pisilni, és amíg végezte a dolgát, fogtam egy darab papírt, hogy kifújjam az orrom(nem, nem szeretem a náthát?;-)
Emma komolyan rámnéz, felemelte a kis ujjacskáját és kioktatott:
-Azzal nem fogod megtörölni a fenekem! Dobd szépen a wc-be, én meg lehúzom jóóóó?

Naná, hogy jó.......

Januári összefoglaló

Mint mindig, idén is úúúútálom a januárt.Hideg és szürke az idő, szobafogságban vagyunk.Kénytelen vagyok kreatívkodni, pláne ha örömet szerzek vele:

Idén még azzal is tetéződött a nemszeretem érzés, hogy Emma végig betegeskedte a hónapot.

Először volt egy jó kis középfül-gyulladása. Magas lázzal, miegymás hozzávalóval.Szegénykém azt mondta,hogy a Flóra nevű csoporttársa megütötte a fülecskéjét, és azért fáj.

Aztán belenéztem, és láttam, hogy valami feketeség van a kagylóban. Fogtam egy fülpiszkát, és le akartam pucolni, mire Emma rámszólt, hogy ne töröljem le, mert ő oda rajzolt(RAJZOLT A FÜLÉBE!!!!!! ÁÁÁÁ!!)

Kissé beijedtem, hogy talán vmi bajt okozott odabenn, így elirányítottam magunkat a dokihoz.

Jött az asszisztens néni, hogy lefogja a gyerkőcöt, míg a fülébe néz a doki, de nem volt rá szükség.

Hála a játékdokis táskának, Emma nem félt a műszerektől, mert otthon ő is belekukucskált mindenki fülébe. Nem kis derültségünkre kijelentette, hogy ő is megnézte a papi fülét, és kukacok voltak benne...hehehehe..... magyarázhattam a dokinak.....

Aztán végülis nem a ceruza volt a hibás, hanem be volt gyulladva a füle, így Emma életében először áteshetett egy antibiotikum kúrán.

Soha többé Aktilt!!!!!!

Adhattam neki Normaflort, akármit, jó kis hasmenése lett, és három nap múlva Emma átváltozott piros pöttyössé(mert ugye a piros pöttyös az igazi.....) Azt hittem, most meg bárányhimlős lett a gyerek, irány újra a dokihoz!

(A kép nem a legszuperebb, de a lényeg látszik a pocak szélein meg a kezein)

Doki néz okosan, forgatja Emmát jobbra, forgatja balra, hömmög nagyokat, és kijelenti:

-Ez nem bárányhimlő!

-?????

-Elsőre rózsahimlőnek tűnik, de az ugye kizárható a védőoltás miatt.

-Akkor?

Elővette a nagykönyvet, lapozgat vadul benne, de nem leli a megoldást, mert olyat ő még nem látott, hogy egy gyereknek a talpa, a tenyere, a füle, de még a köldöke is olyan legyen, mintha csalánba hempergettem volna szegényt.

Emma nem értette mire a felhajtás, mert szerencsére nem viszketett a bőre, igazi látványosságnak érezte magát.

NAgy hümmögések után rákérdezett a doki, hgy szedtünk ééééé antibiotikumot.

Naná!!!!!!Ő írta fel 3 nappal korábban.

Végül úgy engedett minket haza, hogy nem bizos hogy fertőző, az sem biztos, hogy igen, nem tuti a gyógyszerallergia, de lehet, hogy az. Gyógyszer? Pár nap türelem.

Annyit tettem, hogy végigkentem hintőporral napjában kétszer, és láss csodát, 2 nap múlva eltünt az arcáról, füléről, kicsit később a válláról, hasáról, popsijáról, és legvégül a lábikókról.

Mi volt, mi nem, nem tudom, fogjuk az antibiotikumra, remélem többet nem találkozom vele.

Most náthás, kicsit köhög, de túléljük.

Jöhetne végre a jó idő!Emma eeeeenyire nagyon várja a tavaszt.

Azért a fránya januárnak is voltak szép pillanatai, íme:
Mást vártatok? Hiába, elfogult anyai szívemnek ő legszebb..................

Új kezdetek

Kedves régi és új Olvasóink!

Ahogy azt korábban jeleztem, esetleg már észre is vettétek,Emma önálló kis blogját bezártam, mert azt vettem észre, hogy egyre csak az én nyűgjeimről, bajaimról szól a blog, nem pedig imádott kicsi lányom kalandos mindennapjairól. Sajnos a blogolási láz annyira magával ragadott, hogy nem tudom egyik napról a másikra abba hagyni, így ezentúl itt értek el bennünket, itt olvashattok mindennapi őrületeinről, kalandjainról. Itt végre kinyafoghatom magam, és véééégre írhatok a könyvekről is, amelyek éppen keresztül száguldanak a kezeim között.

Ne kérdezze meg senki, hogyan jut időm az olvasásra egy ilyen nyüzsgő kis család mellett, mert azt magam sem tudom, de megsúgom, hogy néha inkább magamra zárom az ajtót, és takarítás helyett elmerülök egy újabb kalandban, egy kihagyott ebéd nem fog ártani a vonalaimnak,(na ugye a nasi nem számít:-))))).

Aztán főzés közben is tudok lapozni, Tiborom meg csodálkozik nagyokat, és csak nagyon ritkán panaszkodik, hoy odakozmált a kaja.Jaaa, és a kutyának is kell néha a meleg vacsi nem igaz?

Na jóóó,mielőtt elbúcsúznátok tőlem az első bejegyzés után, ne higyjétek, hogy teljesen zizi vagyok.Nem vagyok annyira gáz, hiszen megpróbálom maradéktalanul ellátni kicsi családomat.

Emma oviba jár, Tiborom dolgozik, ééés, unokaöcsém is nálunk lakik immáron két hónapja.

Szóval nem unatkozom, zajlik az élet.Megpróbálok a kihívásokhoz is pozitívan hozzáállni, nem befordulni, és sok érdekes bejegyzéssel szórakoztatni benneteket.

Marianna=Emmanyu