Vagyis:a név végzet, nevében a végzete.
A napokban sokat gondolkodtam elsősorban a gyermekeim nevén,de úgy általánosságban is.
Amikor Emmát vártam, nem volt kétséges, milyen nevet válaszotok.Tini korom óta nagyon tetszett az Emma,hála az angol irodalom gyöngyszemeinek, el sem tudtam volna képzelni mást a leánykámnak.
(Micsoda szerencse, hogy nem valamely brazil szappanopera volt rajongásom tárgya.Milyen remek lenne egy MilagrosEsmeraldaRosalinda-akármita.____hihihihi)
Milyennek képzelek el egy Emmát?
Komoly, intelligens, talpraesett, találékony, ééééés rendkívül makacs,kitartó.
Tipikusan olyan, mint Austen Emmája.
Bummm Marianna, beletrafáltál!
Az én nagyobbik kislányom pontosan ilyen.Nomen est omen..
Aztán itt van a kisebbik kislányom. Vele már bajban voltam, nehezen találtam nevet neki.Nagyon tetszett a Teodóra, de sosem büntettem volna meg a gyermekem egy ilyen hosszú névvel, elég vesződség az enyémet leírni.
Fontos szempontok voltak: rövid legyen, egyszerű, nemzetközi,ne legyen belőle 5 a játszótéren és persze passzoljon a vezetéknévhez.
Végül Emma választotta a Dórát.
De milyen nekem egy Dóra?
Okos, vidám, kiegyensúlyozott, kreatív személyiség.
Dóri babám ugyan még elég kicsi, csak azt tudom, hogy egy gömbölyű kis gyönyörűség, akinek folyton mosolyra áll a szája.
Elég ránéznem, és én is mosolygok.
A legfurább helyzetekben jegyzik meg, mennyire kiegyensúlyozott, vidám baba.Jó ezt hallani.
Persze játszottam én már más nevekkel is.Képzeljétek csak el, milyen mondjuk egy Jolán?Vagy milyen lehet egy Valéria, esetleg egy Mónika?Most bármilyen nevet feldobhatnék, de vajon észre veszitek, a hasonlóságot?Vagy csak az én fantáziám túl élénk?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése