Kórházi helyzetjelentés 23.nap-A simogatás ereje

Immár huszonhárom napja tart a kényszerű fogságom. Azt hittem ezt az állapotot már nem lehet fokozni, de tévedtem, lehet. ma reggel pisi-nap volt, azaz reggel fél hétkor súlymérés, és a vizelet ellenőrzése van porondon.Álmos fejjel, összegyógyult szemmel, nehéz a koncentráció. Mariannka rálépett egy tócsára(alattomosan kilöttyentett pipi........),elegantos sasszé, jajjgatás,és tapasztalhattam, milyen érzés lehet az, amikor vkit tökön rúgnak.

Annyira fájt az ágyékom, hogy legszívesebben elbőgtem volna magam. Később éltem is vele, mert kis pihenés után bizony széttcsúsztam, mint egy diszpláziás kutyus. egész nap nyomtam az ágyat, és most estére egy panadollal és egy forró zuhannyal a hátam mögött éreztem annyi erőt magamban, hogy kiüljek, és beszámoljak az újdonságokról.

Oké, ez nem sok hír, de beszűkült kis életemben nagy esemény ez is.

Hogy miért adtam a simogatás ereje címet?Mert baromira jól esik az ápoló személyzet maximáliasan pozitív hozzáállása. Tényleg nagyon kedvesek és segítőkészek,nem csak a testet, a lelket is ápolják, ha arra van szükség.Egy karsimi, vagy segítő kéz...hmmm.
Már nem sírdogálok olyan sokat(napi eggyel is beérem.....), de vannak dolgok, amik még mindig kibillentenek a lelki egyensúlyomból.
Például az, hogy holnap lesz Emma neve napja, és és nem lehetek vele. Elszorul a torkom akkor is, mikor a telefonban hallom, hogy sír, és én nem tudom magamhoz ölelni.
Azzal vígasztalom magam, hogy már csak napok vannak vissza, legalábbis én így tervezem. Minden nap mantrázom magamban, hogy jövő héten, én pedig szülni fogok!Ennek így kell lennie!!!!!
Szorítsatok, hogy így legyen, mert már nagyon elég az ittlétből!

Kórházi helyzetjelentés 13.nap

Ma ismét vége van egy hétnek, és én úgy tervezem, hogy még max kettőt szeretnék itt lenni, és akkor aztán tűz haza!
Ma és tegnap is itt volt apa és Emma. Tegnap igazi felüdülés volt látni őket.Úgy feltöltött a velük töltött idő, hogy két napja nem itattam az egereket.Emma olyan volt, amilyennek megszoktam:kedves és bújós,kereste a cicimet, ezer puszival és öleléssel halmozott el.
Apa is felszabadultabb volt, mint szokott, ennek nem keresem az okát.Egy szóval, jó volt velük lennem.
Ma is itt voltak, de jöttek anyámék is, örültem nekik, pláne, hogy egy rakás otthoni kajával kényeztettek!Hmmmmmm, de jó volt otthoni ízt érezni, nem is tudtam ellenállni neki, és fejedelmi lakmározásba kezdtem, aminek persze este majd megiszom a levét, de egy cseppet sem bánom.
Emmuska ma kicsit rakoncátlanabb volt, de nem győztem szaglászni meg simogatni a kis haját, bőrét.Igyekeztem annyit magamba szívni, amennyit csak tudtam.Tegnap pedig felhúztam a pólóját és megsimiztem a kis pocakját, hátát, mert annyira nagyon hiányzott egész héten.
A két hét alatt egész edzett lettem, kezdek megszokni. Most már arra gondolok, hogy nincs sok vissza, hamarosan gazdagabbak leszünk egy kis Pupákkal.
Ma ültem az ablakban, és néztem a távozókat. Láttam egy kis családot. Egy olyat, amilyen a miénk is lesz hamarosan. apa, anya, kislány, kis csomag. Apa és a kislány viszik a babát, anya fogja a kislány másik kezét. Pici lány kapaszkodik kétfelől, és közben a vadiúj tesót bámulja.Olyan nagyon aranyosak voltak.
Kicsi Pupákom sokat mocorog, forgolódik, alig lehet meghallgatni a szívhangját.Éjszaka , ha nyújtózik, alig kapok levegőt, hogy a fordulásról már ne is beszéljek.
Mostanság már szoktam álmodni vele, megpróbálom elképzelni a pici arcát, kezecskéit,testét, őt magát. Már nagyon várom a találkozást.
Kicsit félek a rám váró hatalmas feladattól, de nem hiszem, hogy ne tudnék megbirkózni vele.

Az osztályon nagy a nyüzsgés, nekem is van 3 új szobatársam,éjszaka egész szépen zenélnek, de nem szólok semmit, mert lehet hogy én is horkolok, csak nem hallom:-))))))))

Még mindig az éjszakák a legnehezebbek, ezért igyekszem napközben lefárasztani magamat, már amennyire egy kórházban, betegként el lehet fáradni. napközben általában kétszer szoktunk egy kis sétát tenni az udvaron, és ilyenkor szembesülök azzal, hogy mennyire takony lettem. El sem tudom képzelni, hogyan győztem otthon a tennivalókat, bár mellettem szól, hogy azóta nőttünk egy kicsit, nehezedett a pocak.Sovány vigasz?Sebaj, majd beleszokunk megint!

Kórházi helyzetjelentés 10.nap

Hah, szinte repül az idő, és én ma már tizedik napja élvezem a wellness-szolgáltatás minden előnyét. Teljes ellátás, gondosan tervezett diéta, napi kétszeri fürdő, szobaszervíz, ha a helyzet úgy hozza, napi hűromszori vizit....soroljam még?
Mióta lekötöttek az infúzióról, igazán nem lehet panaszra okom, mert nem zaklatnak felesleges vizsálatokkal, így csak az idővel és a magányommal kell megküzdenem.

Tegnap voltam UH-on, és állítólaga a kis Pupák már most több, mint 2,5kg. Szóval nem egy apróság, és csak növöget szépen tovább.Ha így folytatja, nem lesznek jók azok a hazamenős rucik, melyeket kikészítettem neki.
Én meg csodálkozom, hogy nem kényelmes a pocak sehogy sem, és egy-egy nyújtózás után rosszul vagyok, annyira kellemetlen.Tegnap a májam, ma a gyomrom és a bordáim vannak terítéken.ez van, nem panaszkodom, mert így legalább tudom, hogy ő jól van.Én meg csak kibírom valahogy.
Itt az osztályon folyamatos a mozgás, jönnek-mennek a kismamák. holnap én is egyedül maradok, kifogytak mellőlem a mamik.
Minden nap van esemény, ami felkavarja kissé az állóvizet, borzolja a kedélyeket vagy éppen megnevettet.
Nem én lennék, ha nem villogtathatnám szarkasztikus humoromat.
Van a folyosón egy hölgyemény, nevezzük(na jó, nem bírtam magammal, és én akasztottam rá a nevet)Bella Donnának. Hatalmas nőszemély,épp csak nem döng a folyosó a lépései nyomán, ehhez a testhez olyan kislányos hang társul, hogy ha nem látnám, azt hinném, egy gyerek csipog a hátam mögött.
Nos, van ennek a hölgynek egy csuda áttetsző hálóingje, így semmit nem bíz a képzeletre:rengő csípő, telt kebel...........egyszerűen nem lehet nem bámulni....jajjjjjjj, de groteszk vagyok ugye?Undok kis majom!

Sajnos muszáj ilyekbe kapaszkodnom, hogy ne veszítsem el a józan eszemet. Rémesen hiányzik az otthon, apa,Emma.......Fáj, hogy nem lehetek velük, és látnom kell, mennyire eltávolodunk egymástól.Néha sajog a karom, annyira ölelném a kicsikémet, és didergek apa öleléséért,illatáért.
Kaptam Emmától egy szappant, (mert ugye megint rajtam van a szappan-mánia, ahogy akkor volt,mikor Emmát vártam)és esténként azzal alszom el, hogy az orrom alá nyomom, hogy fel tudjam idézni az otthoni légkört.
Emma egyre kevesebbet, és egyre rövidebben kommunikál velem, de talán jobb így, és neki sem fáj annyira a hiányom, mint nekem az övé.
Újabban már nem is alszik minden este otthon.(onnan jött a segítség, ahonnan nem vártam, és én meg sem érdemlem, de szerencsére nem mindenki olyan kicsinyes mint én.köszikösziköszi)

Haj, de nehéz megint a lelkem,megyek dagonyázok kicsit az önsajnálatban, majd még jövök.....

Kórházi helyzetjelentés 7.nap

Lassan egy hete élvezem a kórház vendégszeretetét, és lassan kezdek beleszokni az itteni rutinba. Hiába, a napirend nélkülözhetetlen a gyerekek, de a felnőttek esetében is.Én egy hatágyas szobában vagyok, a szobatársak gyorsan cserélődnek.Van egy kis állandóság, de azért nem unatkozom.Pontosítok:unatkozom, de pár négyzetméterre zsugorodott kis életemet színesítik a napi történések.
vajon ki szül ma, ki mehet haza,mit mondanak a viziten, mi lesz az ebéd, ki az ügyeletes, melyik nővérnek milyen a kedve.................................

Az idő múlását az étkezésekhez tudjuk kötni, meg a vizitekhez. Az időjárást az ablakból tudom követni.

Látom, mennyit változtak a fák, a levelek gyönyörűek, és elképzelem, hogy Emmácskám milyen nagyot hancúrozna benne, és én meg gyönyörű képeket készítenék róla.

Emmáról jut eszembe(bár folyton nála járnak a gondolataim), hogy mennyit változott a leányom,mióta nem vagyok otthon. A látogatások alatt azt veszem észre, hogy mennyire levált rólam. Már nem akar folyton az ölembe mászni, már nem én vagyok neki a világ közepe. ha szólok neki, mintha nem is hallaná meg.Apa azt mondja, nem szokott emlegetni, nem szokott sírni utánam. Ebből arra jutottam, hogy ő így dolgozza fel, hogy nem vagyok vele, inkább bezárkódik elöttem.Tegnap voltak nálam látogatóban, jött a szomszéd is barátnőstől, és rendesen féltékeny voltam, amiért Emma úgy lógott rajta. Meg azon is bőgtem egy sort, hogy Emma odajött hozzám, becézgetett, mondata, hogy mennyire szeret, és hogy van még egy szerelme, az Orsi.És akkor az én hűtlen kis kölyköm átmászott az Orsihoz, és neki is elgügyögte,amit nekem szokott.Végig vele játszott, vele foglalkozot,én le voltam tojva.

Tudom, nem szabadna megsértődnöm, de dolgoznak bennem a hormonok, és nem tudom megállni, hogy ne bőgjek minden apróságon.



Tegnap már eljutottam oda, hogy én akkor ezentúl nem veszem be a gyógyszereket, és akkor talán előbb kibújik a kis Pupák, de a doki azt mondta, ha ismét elkezdenék vérezni,még mindig megpróbálnák visszatartani, és csak abban az esetben születhetne meg, ha a vérzést nem sikerülne csillapítani. Szóval oda a reményem, hogy előbb mehetek haza, és annak sincs értelme, hogy siettessem a dolgokat.Türelemmel várni, nincs jobb megoldás.

Igazából akkor szoktam mág magam alatt lenni,mikor azt látom, hogy valaki szülni indul.Mostanság már félni is szoktam attól, ami rám vár. Tudom, hogy hamarosan eljön az én, a MI napunk is, de félek az ismeretlentől. Senki nem tudja, hogyan fog alakulni a dolog, és ahogy Tibor tájékoztatott, maguknak a dokiknak sincs konkrét forgatókönyvük előre. Majd a helyzet hozza.Maradok a vegetálásnál........


Egyik kedves kis szobatársunk is megszülte a kisbabáját, perceken múlt, hogy nem a szobában, az ágyban született meg a baba. Első szülése volt, 34.hétre jött, kicsivel több, mint 2 kilós kislány.Azon a napon szépen elbandáztunk,adott helyzetünkhöz képest elég vidámak voltunk, egy kis csipegetésen kívül semmi jele nem volt annak, hogy szülni fog a csaj. Még az esti viziten is azt mondta neki a doki, hogy ezekkel a kis fájásokkal még hetekig húzhatja a dolgot. Csakhogy éjjel egyre furán érezte magát, gyors vizsgálat után kiderült, eltűnt a méhszáj, irány a szülőszoba. Két fájás után meg is lett a bébi.



Itt vannak:
Ezt nevezem én szülésnek,így kell ezt csinálni!

Rövidre zárva

Helló Mindenkinek, és köszi a köszöntéseket is!
Nevem napja elég kalandosra sikeredett, hiszen kedd óta kórházi tartózkodásra ítéltettem.
Eseménytelen éjszaka után reggel felébredtem,mert Emma inni kért. Gondoltam útba ejtem a mosdót is, és legnagyobb rémületemre, azt vettem észre, hogy vérzek.Először azt hittem pisilek, de az bizony vér volt.Így utólag, kicsit lehiggadva is nehéz szavakba önteni azt az érzést, ami akkor elöntött. Én még sosem láttam ennyi vért ilyen gyorsan ömleni.Apa szerint ez nem volt olyan sok, de tudom hogy ő is nagyon beijedt.
Emma ott téblábolt körülöttem, nem eshettem pánikba. Lekaptam egy törölközőt, hogy valamivel felfogjam, és semmit ne kenjek össze, riasztottam apát, hívtam a mentőket, és lefeküdtem.Emma babám okos volt, érezte, hogy valami baj van, és megfogta a fejem, hogy rá nézzek, és azt mondta, hoz nekem tapaszt, és attól egészen biztos, hogy jobban leszek.Próbáltam nem pánikba esni, és nem gondolni arra, hogy vajon milyen gyorsan vérzek, és vajon túl fogom élni, Pupáknak nem eshet baja, és nem fog megfulladni a pocakomban. Szegény babám, úgy ficánkolt a hasamban, mint egy csapdába esett kis halacska.
Apa gyorsan és higgadtan követte az utasításaimat, bepakolta a cuccaimat, és vártuk a mentőket. Gyorsan kiértek, megnéztek, és vágtattunk be Pécsre.Nem ez volt életem legjobb utazása, de ide értünk, kaptam ellátást, és most itt vagyunk.
Még időben beértünk, a lepény nem vált le teljesen,és úgy tűnik, ellátja a kis Pupákot még egy kis ideig, hogy hízhasson, gyarapodhasson.
Emma apával maradt, akinek nem könnyű a dolga, de úgy látom, remekül boldogulnak nélkülem is.
Rémes ez a tehetetlenség, rémes a várakozás, amikor leszívesebben velül lennék, de nem tehetem,mert most ugyan szerencsénk volt, mindketten megmaradtunk, nem biztos hogy legközeleb is ilyen szerencsénk lenne. Nem merek kockáztatni, inkább telesírom a párnát, mert nagyon megvisel, hogy nem lehetek a kis családommal. Naponta ezerszer gondok rájuk, hogy mit csinálnak, mit esznek, nincs semmi bajuk, és boldogulnak.
Látom, hogy apa mennyire fáradt, milyen kimerült, de nem tudok innen többet tenni.
Emma drágám kezd apához nőni, de remélem, engem sem fog elfelejteni nagyon.Úgy szeretnék minden téren megfelelni, de nem tudok ketté szakadni.Reménykedem benne, hogy Pupák lesz olyan figyelmes, hogy nem kell még hosszú hetekig itt lennem.Remélem úgy dönt, jó gyerek lesz, hamarosan világra segítik, és hamar mehetünk haza, hogy megkezdhessük a vadinyúúúú életünket immár négyesben.
Drukkoljatok nekünk, minden megerősítésre szükségünk van!