Emma és a kis pupák

Most, hogy végre tudjátok a jó hírt, végre írhatok arról, amiről eddig hallgattam.Emma már három éves elmúlt, szépen beszél, szobatiszta, nagyjából tud viselkedni, úgy gondoltuk, itt az ideje kicsit felkavarni az állóvizet:újra babázni szeretnénk.

Szerencsére nem kellett túl sokat várnunk, és apa névnapjára egy "két csíkos, kékcsíkost "kapott.

Emmát az elején nem avattuk be, mert nem szerettük volna, ha idő előtt napvilágot lát az örömünk.Szerettem volna megbizonyosodni arról, hogy minden renben van velünk.

Kis szemfüles leánykám előtt azonban nem marad rejtve semmi,és hamar falhoz állított:

-Anya, baba van a pocidban?

Makoghattam akármit, ő tudta.Érezte,és legnagyobb megkönnyebbülésemre örült neki.

Kicsit bántott a lelkiismeret, hogy hogyan fog reagálni, de mindig is tudtam, hogy remek kis csaj, és támogat három éve minden bölcsességével.

Amikor a wc fölött görnyedtem öklendezve, odarohant és megtörölte a számat, vizet hozott nekem, vagy csak éppen az ajtóban toporgott, hogy vajon moinden rendben van-e anyával.

Olyan édes, gondoskodó lélek!Annyira szeretem. Imádom, ahogy jön, bújik, simogatja a gömbölyödő pocakomat, puszit ad a tesónak, a köldökömön keresztül beszél hozzá,és szinte minden gondolata a baba körül forog.

Elteszi a puha állatkáit, kinőttt ruhácskáit, és a Flóra babája pelusait is összegyűjtötte, hogy majd jó lesz a kistesójának.

Napjában ezerszer kérdezget az ő baba korszakáról, hogy miket csinált, mit evett, mivel szeretett játszani, tudott-e beszélni, járni. Én pedig türelmesen magyarázok neki, igyekszem kielégíteni a kiváncsiságát.

Múltkor kapott egy képet a kicsiről.,és egész nap azt szorongatta, azzal aludt.

Múlt héten voltam kontrollon, ő és apa elkísértek.Apa a kórház-fóbiája miatt kinn várt, Emmát másfél óra után bevittem, mert még mindig nem kerültem sorra, és attól féltem megfő a kocsiban.Milyen jó is, hogy bevittem!Bejöhetett velem az UH-ra, szájtátva bámulta a monitort, a doktor bácsi pedig volt olyan kedves és figyelmes, hogy elmagyarázta Emmának, hogy mit kell néznie.

Láttuk a kis buksit, kapálózó kezecskéket, rugdalozó lábacskákat.

Még nem tudjuk, mi lesz, de azt hiszem, ez titok marad mindannyiunk számára, míg meg nem születik.

Lényegtelen, hogy fiú, avagy kislány.Ő is a miénk lesz.

Emma már nem jár oviba, otthon van velem, és csak néha kerget őrületbe, amúgy egészen jól elvagyunk.Egész napa a medencében lóg, alig lehet kiszedni a vízből.

Sokat segít nekem, semmiből nem akar kimaradni.Lehet az sütés, főzés, vagy mosogatás, mindig ott van.

Legutóbb ilyen tuti málnás sütit kreáltunk, és a tetejét teljes egészében ő készítette!Jaaa, és utána mosogatni is segített.

Cserébe adtam a szépérzékének és a hiúságának, és készítettem róla pár szép képet:
Na nem kell aggódni, azért maradt belőle pajkosság is bőven. a minap felfedezte a sminkkészletet, és nem félt használni!: