Max születése

Épp most ébresztett a telefon, Anett tündérkeresztanyánk a műtőben, ma segítik világra a kisfiúkat.
Ez alapjában véve csodálatos dolog, és nagyon szerettem volna mellette lenni, de nem akartam rájuk törni, ha nem kértek, nem zavarok.
Csodás,csakhogy az én hasam és görcsbe rándult, hatalmas gombóc van a torkomban, és ama 6 hónappal ezelőtti események képsorai peregnek előttem.
Lelki szemeim előtt látom, hogy Anett min megy keresztül.Remeg a kezem,torkom kiszáradva alig találom meg a billenyűket.Annyira izgulok.Kívánom neki, hogy ne legyen semmi baj, nagyon simán menjen minden, és tényleg "csak" fél órát tartson.
Nekem egyik gyermekem születése utáán sem adatott sem a "sima"sem a"csak". Terézanyu lényem dolgozik bennem most.........óvni, védeni, támogatni.....de majd csak holnap!
Ah, hogy fogok én visszamenni oda, ahol annyit "raboskodtam" ? Még ha csak látogatóba is.
Fura élmény lesz, az biztos.
Na most akkor várom a híreket nagyonnagyonnagyonnagyon!!!!!!!!!!!!

Akkor:8.45kor kaptam a hírt,a baba és az anya is jól vannak.
Gratulálunk Anett,ügyes voltál!

Édes élet Dóra módra

A mai napon legifjabb gyermekem fél éves lett.Illő, hogy írjak róla egy villámgyors helyzetjelentést.
A hat hónap alatt 6 fogacskát növesztett.Négyet felül, kettőt alul.A popója közel nyolc kiló, hossza 65 és 68 cm között van valahol.Pontosabb adatokat csak a védőnőnél tett látogatás után szolgálhatok.
Ügyesen forgolódik, ha kell körbe is, de kúszni vagy mászni nem akar a kis lustaság.
Tudom jól, hogy a gyerekeket nem szabad összehasonlítani, mégis megteszem:Emma 4 hónaposan kúszott, 6 hónaposan mászott.
Mielőtt elöntött volna a kétségbeesés, jóanyám elmesélte, hogy én is hasonlóan lusta voltam.
No sebaj, addig sem kell szaladni utána:))
Még mindig legfőbb elesége a cici, bár mellette igyekszem minél több új ízzel megismertetni.Vicces, mert az első kanálnál mindig fancsali képet vág, utána meg (jó esetben) szépen nyitogatja  a száját.Rossz esetben kifelé fújja , győzök takarítani utána.
 Az éjszakákat szépen végigalussza, igaz, hogy mellettem alszik, de ha gusztusa támad pár korty fröccsre, mindig ott van, anélkül, hogy a igazán felébredne ő, vagy a család, bár nem sűrűn ébred.
Általában 6kor kel fel a reggelihez, de utána rögtön alszik tovább úgy fél 8-8-ig.Szerencsére Emmával együtt kelnek.Reggeli séta az oviig és vissza.
Délelőtt leginkább gyümikkel próbálkozom nála, délután zöldségekkel.11-felé jön egy hosszabb szunya,kb két óra.Ez idő alatt szeretnék mindent megcsinálni,de van az a születési rendellenességem,hogy csak két kezem van(milyen fura,szinte minden anyuka ilyen fogyatékkal él),így annyi melót sűritek bele amennyit tudok.
Délután alszik még egyet, általában a babakocsiban, mikor megyünk Emmusért az oviba.
Este 7, fél 8 felé van a fürdetés, 8kor irány az ágy. Ha elaludt, én még szeretek összepakolgatni kicsit,hogy reggelre kevesebb maradjon.Bevallom, ilyenkor jut leginkább időm az én édes nagylányomra.Ilyenkor mászik az ölembe, beszélgetünk a napjáról.Szokásom, hogy értékeljük a napot,mi volt benne  a legjobb, legrosszabb, mit kéne máshogy csinálni.
Emma mostanában úgy alszik el, hogy énekelek neki.Legikább a könnyű álmot hozzon---című nótát szeretni.(Nem véletlen hogy nem indulok a Megasztárban, de Emma számára még az a legszebb ének, amit én adok elő neki.Remélem megtalálom majd azt a pillanatot, mikor elege lesz az én "bár"hangomból,és időben abbahagyom, mielőtt még ő kér meg erre...)
Olyan szerencsés vagyok, hogy Emma ennyire toleráns és megértő kislány.Sokat segít a kistesó ellátásában, és ha én éppen kitérek a béketűrésből, és tündérmamiból házisárkánnyá vedlek át, szó nélkül veszi át a helyem Dóra mellett.ringatja,tologatja, énekel neki,és sok esetben el is alszik rá a kis betyár.
LEGEK:
A legemlékezetesebb pillanat persze hogy az volt, amikor először felsírt,aztán meg azok a pillanatok, amikor rámnevet, amikor könyörgőn néz rám, amikor kinyújtja felém a karjait,és még hosszan tudnám sorolni, mert élvezet vele az élet.
Akármikor a karomba veszem, mindig ott motoszkál a gondolataimban, hogy nekem már nem lesz több kisbabám, többé már nem lesznek ilyen és ilyen pillanatok, ezért igyekszem minden törétnést nagyon meg-és átélni.
A leviccesebb talán az volt, amikor egy fürdetés után kiemeltem a kádból, és rögtön  lef...tt, vagy amikor repülőset játszottam vele(én marha, persze etetés után), és visszaböfizte a kaját a hajamba és a nyakamba:)))
A legmeghatóbb pillanatért is versenyben van a születése,az első találkozásunk,az, ahogy Emmával összebújva alszanak.
A legdühítőbb,mikor anyuci ivott egy pohár kólát, és Dórika után végigbulizta az éjszakát(én bűnöménbűnöm,miért nem tudtam ellenállni neki)
Na most egy szuszra ennyi, mert időből mindig kevés van....