Kipuffogtam magam, itt vagyok!

Az elmúlt hónap során sokt filóztam, de azt hiszem a blog nélkül szegényebb lennék,és ha már anyagilag nem, hát lelkiekben leszek gazdag.Köszönöm nektek  a  kedves hozzászólásokat, nagyon igaz, hogy blogot olvasni nem kötelező, akinek nem tetszik, lépjen tovább, pá-pá!!!

Aki meg marad egy kis betekintésre, annak meg helló!

Repülnek a napok és a hetek, Emmácska oviba jár,ahol sajnos-vagy nem, de kicserélődött a nevelő személyzet.Nem volt rossz csere, szeretjük a Kata nénit is.
Szerencsére Emma nem válogatós, no és persze mi sem preferáljuk a kivételezést.
Emmát leginkább az zavarta volna, ha szív-szerelme, a Janó nem maradt volna a csoportban, hiszen a kislányom nagyon össze van nőve ezzel a kislegénnyel.
Nem mondom, nem rossz kisfiú, csak néha már sok ez a Janóóóóóó.
Ez lenne az ovis szerelem?
Oh, de széééép.
Emma másik nagy pajtása egy Martin nevű kisfiú, vele is sokat játszik. Ő a kettes számú lovag.
Emmácska csak akkor esik kétségbe, ha a két kisfiú éppen harcol.
Nem tudom miért, de a lányokkal nem nagyon barátkozik.Hm..

Dórikám, drága kicsinyem igazi kincs:
10 hónaposan 9480gr, 74cm, 8foga van.
Egyedül áll, tegnap kettőt lépett.
Kezd beszélni.Kedvence a cica, és nagyon szuperül megy neki, hogy anya gyere!
Ajaaa, gyejeee!
Ez nagyon megy neki, imádom, ahogy mondja!
A kutyus is nagy zsánere, először persze az is cszica volt, most tudja mondani, bau-va.
Ez a vau-vau.

Mostanában rákaptam a horgolásra, lendületből összehoztam egy sapit Emmusnak, most készül a Dóráé.


Hamarosan át kell alakítanom a blogot, hiszen Dórika is helyet követel benne.
Igyekszem....