Kezdjük csak azzal,hogy milyen nehezen viselem az ünnepeket, pláne ha annak én állok a középpontjában, de tegnap boldogan ébredtem, boldogan jártam-keltem a világban, és az engem körülvevő emberek nem feledkeztek meg rólam.
Apa hatalmas tortával köszöntött, Emmának akármi akadt a kezébe, rögtön adta nekem, és boldog szülinapot kívánt.Hatalmas adni vágyás volt benne,és én tényleg örültem, hogy ennyire szeret.Bár amikor már sokadjára mondta....
NEm hívtam vendékeket, nem rendeztem bulit, mégis volt nyüzsgés,mindig betoppant valaki, aki megköszöntött.
Annyira örültem ennek, jó érzés volt, hogy vannak, akinek fontos vagyok.
No és persze én is átértékeltem magamban a világot, sokkal jobban becsülöm az életet, mióta két kisgyereket kell felnevelnem.
Nincs is ennél szebb, fontosabb, és nehezebb feladat, de nem panaszkodom.Élvezem az anyaságot.
Itt van pár kép is, mert anélkül üres lenne a blog:)))
Ez volt a torta(talán jövőre is kapok)
Ez az újabb kutyusunk, a Bernát, meg a Dóri baba
És ennyi foga van az én édes babámnak 6 hónaposan
Ez pedig a családi akármi:Apa, Emma, Bernát
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése