Happy birthday Mom!

Ma van a 18.szülinapom, terrrrrmészetesen egy nappal sem vagyok több!
Csak van két csodálatos gyermekem, szerető párom, kutyám,macskám, néhány denevér a padláson.

Mivel én is közösségi oldal-fan vagyok, kiváncsiságból megnéztem,kinek jutok eszébe akkor, ha nem teszem láthatóvá, hogy ma van az én napom.Nos, senkinek.
Apán, és anyámékon kívül senkinek.
Nem vagyok szomorú miatta,tényleg, egy cseppet sem, mert ebből is látszik, kinek számítok.
Tiboroman nem csalódtam,neki fontos vagyok,tudom, hogy szeret engem.
Emma drága kincsemkét napja csak erre készül,ajándékot készít,szorgoskodik, próbál a kedvemben járni.Édes életem,annyira szeretem!
Este siettem lefektetni Dórikát, hogy Emmára is legyen időm, de elaludt mielőtt odaértem volna.Felébresztettem,amikor mellé bújtam,de szinte azonnal vissza is aludt.Azért én mellette maradtam,simogattam, puszilgattam, és elmondtam neki mennyire szeretem, és milyen büszke vagyok rá.Bocsánatát kértem,amiért nem töltök vele annyi időt, amennyit megérdemelne.Nehéz szívvel fogadom el a tényt,hogy évről évre nagyobb, szebb, okosabb és önállóbb az én kisbabám.
Megállítanám az időt, hogy mindig velem legyenek, örökké tartsanak ezek a babázós,szeretgetős évek.
Szülinapomkor csak azért szomorodok mindig el, mert megint elröppent egy év, megint egy év ebből a boldog időszakból.
Bizony, minden nehézség,napi bosszankodás ellenére pótolhatatlan és csudajó időszak ez.
Tutira gyöpös vagyok, amiért annyira ragaszkodom mindenhez, emlékeket gyűjtögetek.
Legkedvesebb kincseim a fényképeim a csajokról,no meg ezen blog, emlékeztető sorai, hogy tudjam, milyen tuti jó nekem.
Nem is kivánhatok mást ennél,nem kell nekem a facebookos üdvözletek hada olyan  emberektől,akiknek csak szimplán azért jutok eszébe, mert ott villog a kis ikon a szeme előtt:Na, lökök neki egy lájkot vagy írok az üzifalára..bááááá.
MA csendesen, nyugodtan megebédeltünk,most pihizünk,és happyhappy napom van!

A rossz anya hisztit kezel

Ma megint tele van a hócipőm, így levezetésként szokás szerint billentyűzetet ragadok.
Mostanság problémáim, aggódalmaim,gondolataim küzéppontjában Emma csücsül. Az én tündibündi kisbabám dacos, visszabeszél, hisztizik, csapkod, ki van fordulva önmagából.
Jó anyakén boncolgatom a helyzetet, miből is fakadhat a frusztrációja, oldjuk meg a problémát, kezdjük a gyökerénél, de nem találom.
Jelképesen szólva: csak kapirgálok.
Emma mindennapjaiból távozott egy ILLETŐ(igen Te, zugolvasó Bandita!!!!), igaz nem a avilág végére, de nincs jelen a mindennapokban, de ez csak egy összetevő.
Aztán az is lehet, hogy kevés időt töltök vele, hiszem rohanásból állnak a napjaim, megöl a háztartás, a gyerekek, a mindennapi feladatok, és csak ritkán jutok el oda, hogy valóban a nagylányomra tudjak figyelni. Az ő kis kívánságaira, igényeire, apró-cseprő gondocskáira, pedig nagyon jól tudom, mennyire kellek neki.
De itt van a kistesó, akire mindig oda kell figyelnem, mert folyton bajba kerül. A múltkor volt egy gyönyörűséges fejre esése, majdnem elájultam ijedtemben, de ez egy külön történet....
Szóval érzem én, hogy kevés az időm rá, ezen haladéktalanul változtatnom kell.
Az oviban sem kóser minden, jelezték, hogy Emmával gondok vannak, ott is dacoskodik,kivonja magát a feladatokból, kerüli a konfliktust, nincs állóképessége, gond van az egyensúlyával, nem önálló, túlságosan burokban van tartva......
Alapjaimban omlottam össze.

Oké, Emma tényleg dacos, megőrít,amikor apró dolgokból hatalmas, többfelvonásos hiszti kerekedik.
Kerüli a konfliktust...na és?én is ,én sem szeretek veszekedni,vitatkozni,mindig a legkönnyebb utat választom. Kicsi lányomnál ez ott jön elő,ha a társaival nem jut dűlőre,inkább tovább áll, mintsem harcolna az igazáért.
Ami rosszul esett, az volt, hogy ebben én lehetek a ludas, mert mindig mindent meg akarok oldani helyette, mindig adok neki alternatívát. Tudom, látom, el kell fogadnom,változtatni kell.Állóképesség téren nem voltam meggyőzve,mert kitartása van a csajnak, csak megint előjön a dac és a hiszti....

De milyen módszerekkel kezelem a helyzetet...
Alapjában véve türelmes lény vagyok, de egy idő múlva nem tudom alkalmazni a halomszámra olvasott könyvek okosságait.
Nincs türelmem lehajolni hozzá, halkan beszélni, megölelni a dacos, hisztis gyermekemet, nem tudom kiemelni a kiváltó környezetből, nem látom értelmét a hideg víznek sem,mert nem vált be, csak jobban kiborult.
Ilyenkor---rossz anya módján--------engedek a hisztinek, csak azért hogy végre csend legyen, és ne menjen szét a fejem a sztereóban hasító hangzavartól, vagy,és tudom, ez a legrosszab, elveszítem a türelmemet,és odacsapok.
Na nem brutálisan, csak annyit, hogy végre kibillenjen a drámájából.Aztán mehet a helyére,és nincs mese, nincs jutalom, nincs kirándulás. Van viszont sírás, hüppögés,megnyugvás,és lelkiismertet-furdalás.Persze, nálam......


Aztán hosszú ideig elég csak egy bizonyos hangsúllyal kimondanom a nevét,és láss csodát,a leánykám tudja a helyét...
Apával sokszor beszélgettünk már,ő sosem emelne kezet a gyerekekre, még a kiabálni sem szokott velük. Ő a józsaru, én a rossz.De nem baj, azt szoktam mondani, elég széles a hátam,elfér rajta, majd ha ő is anya lesz, rájön,mit és miért tettem, és talán tudni fogja, hogy mindezt azért, mert annyira nagyon szeretem.
Amikor alszik, elnézem  békés kis arcát, és keresem benne a kisbabát,aki volt.....de ő már nagy, megy a feje után,és nekem hagynom kell, hogy beverje a fejét.Mennyi konfliktus vár még ránk, mennyit fogunk mi még veszekedni, és hogy fog engem utálni. Rosszul esik a gondolat is, de majd elmúlik, majd rendeződnek soraink...

Találtam egy versikét, nagyon megszerettem, mert minden sora igaz:

"Nő vagyok és anya.
Néha angyal vagyok, néha az Ördög maga.
Néha szomorú vagyok,néha boldog,
néha jólesnek romantikus dolgok.
Néha álmodozom,néha félek,
... néha kislány vagyok, ábrándos lélek.
Néha erős vagyok,néha meg gyenge,
néha ártatlan kinek tiszta a lelke.
Tehát nem holmi Barbi baba,
hanem büszke Nő vagyok és Anya."
(Szerző: ismeretlen)