2013. február 23., szombat

Szülinapi zsúr 1

Nálunk szinte az egész február ünneplésből áll.Szülinapok, névnapok...
Piciny kozmoszunkban immár Dórika nyit a neve napjával, őt még nem nagyon ünnepeljük, még nem igazán érti,de az ajándéknak nagyon tud örülni.
Tette ezt Emma szülinapi buliján is.Igen, mert Emma babám immáron 5 éves nagylány.
Ez  okból házibulit tartottunk neki és pár ovis kispajtásának.
Komolyan mondom, izgatottabb voltam mint ő maga. Hetekkel előtte bújtam az oldalakat, hogy hogyan szervezzek egy csapat ovisnak bulit, ahol jól is érzik magukat, és a házat sem kapják szét.
A bulit a nappaliba szerveztem, és előre megbeszéltük, hogy a lakás többi részén nincs ugrálás.
Egyrészt bizonsági okokból, mert nálunk sok a lépcső, másrészt megkíméltem magam attól, hogy a másnapom csak a romeltakarításról szóljon.
Egy héttel a buli előtt kitettük a meghívókat.Nyomtattam őket.A lányoknak hercegnőset, a fiúknak pókembereset.Miután megírtuk őket, összetekertem, és szalaggal átkötöttem.Addig Emma a jeleket rajzolta meg azokra a kis bilétákra, melyeket előzőleg kivágtam,és kilyukasztottam, hogy a meghívókra tehessük őket.Így olyan szupik lettek!
Elvileg az a szabály, hogy annyi vendég jöhet, ahány éves a gyerek.Én kicsit többet engedtem, számítva arra,hogy lesz, aki visszamondja.
Milyen jól tettem, mert így nem érte Emmust csalódás, mert így is elég gyerek jött össze.
A buli szombaton volt,3és 6 között.
Azt hittem nehéz lesz ennyi ideig szórakoztatni a bandát,de volt segítségem.Apát nem lehetett überelni.


Én úgy gondoltam, előbb felköszöntjük Emmát, megetetem a bandát, és utána jöhet a móka.
Menü tekintetében nem estem túlzásokba, hiszen ebéd után voltak.A torta pedig elég laktató uzsonnának.

Mellette persze volt nasi bőven.Volt sós, édes, tettem ki gyümölcsöt(meghámozva, összevágva). ÉS:rengeteg innivalót. Vettem műanyag pezsgőspoharakat, kölyökpezsgőt, aminek nagyon örültek.A szörp is kelendő volt.

Most nem ugyan nem volt, de szoktam party-sünit készíteni.Gyümölcsökből vagy fasírtgolyókból.
Ha gyümölcs, akkor két fél almát fogok, melyeket összetűzök, szemnek, orrnak mazsola, és  a hátára pedig csokiba mártott gyümölcsdarabokat tűzök.
 A fasírtosnál, apró fasírtokat sütök,és sajtot, zöldséget, és a fasírtot tűzöm pálcikára, és mehet a zsemlébe, ami  a süni teste.A feje pegid egy kifli harmada.MAjd hozok képet, úgy világosabb.



Tortát rögtön kettőt is sütöttem, egy lovacskásat, mert ez Emma kedvenc figurája, és egy házikót is, ami az ovis jele.Ezt nem vágtuk fel, hanem az oviba vitte hétfőn.














Mit játszottunk?
A klasszikus lábascsapkodóst nagyon élvezték a gyerkőcök(én egy tálat fogtam,fakanalat, és egy kendőt a szemecskék bekötéséhez.A tálat persze mindig arrébb raktam, így nehezebb volt rácsapni.és ha néha egy-egy ovison koppant a fakanál, még nagyobb volt a kacagás)

Aztán játszottunk székfoglalóst,amit párnákkal helyettesítettünk.

Volt szobros is(amikor megy a zene, mehet a tánc, ha elhallgat, mindenki megáll.Aki mozog kipottyan.)

Aztán vágtam ki egy emberkét kartonból, és azt kellett összerakni bekötött szemmel.A gyerekek nagyon ügyesek voltak benne.
Volt vonatozás, tánc.Betegre nevettük magunkat azon, hogy a tökmagok hogy nyomták a gagnam-style-t!
Hmmm, mi még a lambadát nyomtuk egykor.....
De a legjobb móka akkor is az volt, mikor apa négykézlábra állt, és a gyerekek a hátára pattanhattak.


Az idő nagyon hamar elrohant, és meglepő, de még mi is jól éreztük magunkat, nem csak a gyerekek!

2013. február 5., kedd

Hangulat-ok

Napok óta hullámzik a hangulatom, és nem tudom mire vélni.Először könnyesre nevetem magam, hogy a másik pillanatban a béka segge alá zuhanjak. Gondolom, kezd kimerülni a vitaminraktáram, azért nem tudom helyre billeteni magam, vagyis kiegyensúlyozni a kis lelkem,de az is lehet, hogy az áldott napfény hiányzik.
Gyermekeim mosolya mindig olyan, mintha a nap ragyogna rám,nem panaszkodhatom, mert ontják rám a szeretetüket. Mégis olyan nagyon szürke a világ, annyi rémség van odakinn, hogy féltve őrzött, kicsiny családi oázisunkba is képes behatolni.Mint a hideg, ami a réseken kúszik befelé..brrrr.


Mindig azt szoktam mondani, ahhoz, hogy az aktuális lelkiállapotom megismertessék, elég kinyitni a ruhásszekrény ajtaját:Lelkem a szekrényem.
Ha példás rend uralkodik odabenn, velem is minden okés, de ha kifolynak a ruhák, kösd fel a gatyád és menekülj!Káosz uralkodik bennem is.

Érzékeny a lelkem, minden hülyeséget magamra veszek, és ha ez nem lenne elég, sokkolom magam olyan hírekkel, mint Amanda Todd esete. Láttátok már?Érdemes megnézni:

Remélem,gyermekeimnek tudok majd segíteni,hogy kiegyensúlyozott, boldog tinik legyenek, és talán az internetfertő sem nyeli el őket.
vagy...ááá,,hagyom...a tvben már nem is merek olyan csatornákat  nézni,ami felkavarhatnak.Inkább a mesecsatornák!


Na vagy ez, könnyesre nevettem magam, főleg olyan 8.10 mp-nél.Na ettől jobban vagyok.Nézzétek: