Néhány perc

Most rámszakadt pár perc,amit a mai krónika létrehozására tudok fordítani.
Tegnap édes Emmám szomorúan jött haza.Nagy nehezen kiszedtem belőle,mi a bú tárgya:Összeveszett szívszerelme Janóval.
Olyan édes volt, majd megettem.Szerencsére sikerült megvigasztalnom, hogy holnap biztosan kibékülnek, és újra jó pajtások lesznek.
Minden áldott nap szakítok időt arra, hogy megkérdezzem Emmust, mi történt aznap az oviban.
Fontosnak tartom ezeket a beszélgetéseket.Egyrészt, mert így nagyjából képet kapok arról, mi volt aznap vele, másrészt kibeszélheti magából az aznapi örömöket, sérelmeket, és együtt találunk gyógyírt a kis bajaira.
Másik nagyon fontos rituálé, ami nélkül nincs lefekvés, hogy megkérdezem, mi volt a legjobb és mi volt  a legrosszabb azon a napon.
Jó lenne ezeket is leírni, hogy később láthassa, ennyi idősen milyen dolgokat tartott fontosnak.

Egy kis bejegyzés Dórikának is:
Kicsi Baba, egyre szebb és ügyesebb vagy.A napokban elkezdtél járni!Igaz csak egy-két kacsázó lépést, de azt teljesen egyedül.Egyre gyakrabban állsz kétlábon, elengedett kézzel, egyre hosszabb ideig.
Változatlanul megeszel mindent, és ha eléred, még a Berni kutyus fülét is megrágcsálnád.
Emmát nagyon szereted, de azt már kevésbé, mikor ő is szeretne velem lenni, az ölembe ülni.
Irigyen nézed, mikor őt babusgatom helyetted, pedig!!!!!!Jobb, ha tudod, második gyermekként, neked bizony osztozkodnod kell mindenen.

Hát ennyi fért e néhány percbe.!