Kicsikén sem akart motorozni, később meg a bicaj sem érdekelte, hiába vettünk neki hiperszupi kisjárgányt,sírt, amikor mennie kellett vele.
Aztán mégiscsak elvittem egy felmérésre, ahol alaposan megvizsgálták, végig vitte a gyógytornász minden mozgásfázison a fordulástól kezdve, gurulás, kúszás, mászás, járás, ugrálás, minden volt,és ott már én is láttam, hogy Emma kicsit ügyetlen, darabosan szökdel, nem tud egylábon állni, urgálni.
Azt mondták, hogy van egy kis egyensúlyzavara, ami tornával szépen korrigálható.
Ott értettem meg a jeleket, melyek az egyensúlyzavarra utalnak:
-nem hintázik a gyerek egyedül, nem tudja lökni magát
.nem szeret guggolni, keresi a biztos, stabil helyzetet
-nem akar ugrálni, ha mégis, telitalpon ugrál
.nem szeret bicajozni, motorozni, rollerezni
-gyakran esik-kel
Nagyjából ezeket vettem észre én, persze a szakirodalom még ezer mást is felsorol.
Mielőtt elkezdtem volna agyalni a dolgon, azt a tanácsot kaptam, hogy ne csináljak nagy ügyet belőle, legfeljebb nem lesz akrobata a lányom.
Sajnos mégiscsak agyalok rajta, nyúzom az Emmát, erőltetem a bicajozást,és egy-egy bicajozós este után legszívesebben a hajamaat tépném, és bevallom, néha az övét is, hogy miért nem megy a kis beste!
Perszepersze, nem teszem meg, csak magamban füstölgök,mert nem tehet róla, ééééés én pont ilyen voltam mint ő.
Estem, keltem,minden kiesett a kezemből.Emlékszem, egyszer valamikor,anyám éppen vacsit adott nekünk.A kenyerem leesett, a kakaó kiborult.Elém tette a másik pohárral, naná az is kiborult.Idegességemben azt is elrontottam, amit egyébként nem.Vártam, anyám mikor kezd el üvölteni.Helyette leült és úgy nevetett, a könnye is kicsordult.Én meg álltam, és talán jobban megijedtem, mintha kiabált volna.
Ez jut eszembe, mikor Emma a sok bénázással kiakaszt.Legtöbb esetben nyelek egy nagyot,adok neki rongyot, seprűt, hogy pucoljon össze maga után,és nagyon igyekszem nem kiabálni vele. Aztán odébb somfordálok és próbálok nem nevetni rajta.
Mivel én cseppet sem vagyok szupermami, néha szakad a cérna, és kiabálok, amit nagyon bánok később.Ilyenkor,ha megnyugszom, ölbe veszem, és megbeszéljük a dolgot. Mindig megerősítem benne, hogy amikor kiabálok is vele, akkor is nagyon szeretem.Én koravén kicsikém,ezt is megérti, és azt mondja, semmi baj anya, nem haragszom.
Emma nem csak belsőleg hasonlít rám, hanem külsőleg is, de ezt döntse el mindenki maga:
Emma és anya
