ÓÓÓÓÓÓÓ, még leírni is szörnyű, hogy már ennyi napja itt vagyok. Távol a családomtól, távol az otthonomtól, de ma végre jó hírt kaptam:
Ha minden jól megy,
pénteken találkozom Pupákkal!
És ha tényleg minden jól megy, legkésőbb kedden már a saját ágyamban alhatok, az én édes kicsi Emmámat én altathatom el, és úgy fog felébredni, hogy anya adja neki a reggeli kakaót!
Igen, ezek jó hírek!Nem volt egyszerű út, de hálás vagyok, amiért sikerült megértő, segítőkész, és emberséges orvosokkal és nővérekkel találkoznom.(bár még egy jó hét vár rám egy másik osztályon is, de talán könnyebb lesz, ha látom már a hazautat!)
Viszont siránkozhatok is, hogy mennyire félek, és milyen sok komplikáció történhet Pupákkal és velem, de erre nem fogok gondolni, mert erre a napra vártam 38 hete!
Megajándékozom apát és Emmát egy új családtaggal.
Próbálom nem törni a fejem azon, hogy altatás vagy érzéstelenítés lesz-e a jobb megoldás, hiszen az okosok a spinális érzéstelenítésre szavaznak.
Én rettegek attól, hogy ha csak átmenetileg is, de lebénítsanak, bár így hamarabb láthatom a babámat, mégis jobb szeretném, ha altatnának, és nem látnék, hallanék, éreznék semmit.Vállalva ezzel, hogy később látom a babát, kómásak leszünk mindketten...stb...stb...
De mi újság idebenn?
Jönnek-mennek, cserélődnek az emberek. Sorsok, életek.Hihetetlen, mit sodor mellénk az élet.Néha értelmesebbeket, néha butábbakat fogunk ki, de ennyi idő után már rosszul vagyok a felfújt bolygóként kacsázó pocakok láttán.
Igen ezek közé tartozom én is, és igen, elegem van saját magamból is. Abból, hogy mennyire tunya és tehetetlen vagyok.
A hosszú hetek alatt mélyen belém vésődött az, hogy én bizony több gyermeket nem szülök, és ez az érzés nem fog elhalványulni hetek, hónapok, és évek múltán sem.
Csak azt kívánom, hogy Emmát, és a kis Pupákot egészségben, biztonságban, és boldogságban fel tudjam nevelni, apával az oldalamon.Akkor azt hiszem, elmondhatom, hogy kitettem magamért.
Nem is írok többet, de nagyon fogok igyekezni, hogy mielőbb hírt adhassak magunkról.
Addig csak izguljatok velünk, de legfőképpen értünk!
