Épp most ébresztett a telefon, Anett tündérkeresztanyánk a műtőben, ma segítik világra a kisfiúkat.
Ez alapjában véve csodálatos dolog, és nagyon szerettem volna mellette lenni, de nem akartam rájuk törni, ha nem kértek, nem zavarok.
Csodás,csakhogy az én hasam és görcsbe rándult, hatalmas gombóc van a torkomban, és ama 6 hónappal ezelőtti események képsorai peregnek előttem.
Lelki szemeim előtt látom, hogy Anett min megy keresztül.Remeg a kezem,torkom kiszáradva alig találom meg a billenyűket.Annyira izgulok.Kívánom neki, hogy ne legyen semmi baj, nagyon simán menjen minden, és tényleg "csak" fél órát tartson.
Nekem egyik gyermekem születése utáán sem adatott sem a "sima"sem a"csak". Terézanyu lényem dolgozik bennem most.........óvni, védeni, támogatni.....de majd csak holnap!
Ah, hogy fogok én visszamenni oda, ahol annyit "raboskodtam" ? Még ha csak látogatóba is.
Fura élmény lesz, az biztos.
Na most akkor várom a híreket nagyonnagyonnagyonnagyon!!!!!!!!!!!!
Akkor:8.45kor kaptam a hírt,a baba és az anya is jól vannak.
Gratulálunk Anett,ügyes voltál!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése