Kis karácsonyi ez-meg-az

Ó,te jó ég, az elmúlt napokban nem vigyáztam pocakra!Annyi sok finom falat kínálta magát, nem lehetett ellenállni.
Idén nem készítettem ki magam,voltunk vendégségben, voltak nálunk is.
Szerencsére ennek is a vége felé járunk már,lassan visszazökkenünk a szürke hétköznapokba!
Kicsi kincseimet jó volt nézni,ahogy bontogatták az ajándékokat, Emmus már a gesztust  is értékeli,ami külön jó.
A múltkori kirohanásom nem biztos, hogy jó fényt vet rám, de akkor fortyogott bennem az indulat, és a felháborodás.
Ez van, ez is én vagyok...

Büszkeség?-balítélet

A naaagy Karácsony előtt egy héttel,pár nappal, nincs olyan média, ahol ne találkoznék hatalmas adománygyűjtő felhívásokkal.
A tv-ben a vacsihoz tálalt híradó utáni műsorokban bemutatják ezt a családot, aki ilyen szegény, majd azt a családot, akinek más szívet facsaró problémája van, aztán hipp-hopp két nappal később beszámolnak arról, hogy összefogott az ország, és eztaztamazt gyűjtöttek szegény rászorulóknak, akiknek enélkül nem lehetne Karácsonyuk!

Ne gondoljátok, hogy szívtelen vagyok, mert én is tudom, milyen az a nincs, és igen, ahogy a címben is írtam, a fenenagy büszkeségem megakadályoz abban, hogy bármilyen irányból is segítséget kérjek, mert nálunk, akármilyen nehezen is megy a szekér,összeszorítjuk a fogunkat, szorosabbra húzzuk a nadrágszíjat, és húzzuk tovább azt a nevezetes igát.Ameddig csak tudjuk....

Ahogy nézem ezeket a riportokat, ahol például szegény anyukának összesen 30.000ft-ja marad, miután kifizette a számlákat, és nem lesz karácsonyfájuk, azt is kiszúrom, hogy a legdrágább pelus fityeg a pelenkázón, az egyik legdrágább tápszer vigyorog a szekrényen,tanulókutyus a kiságyban!!!!-nem tehetek róla, de felhördülök, hogy mi mindenre telik szegényeknek.

De igenis fogjunk össze!Tegyünk ajándékot a cipősdobozba,hadd vigyék a rászorulóknak, hadd csaljon mosolyt a szegények arcára.
A minap hallottam egy ilyen ajándék osztós buliról.A dobozokra ráírják, hogy nagyjából kinek és milyen korosztálynak szánják.
Közös ajándékbontás, mindenki izgatottan várja, mi bukkan elő a dobozból.Egyik "humoros" ajándékozó egy vibrátort és egy tubus síkosítót tett a dobozba!!!(A kretén!!)Szegény leányzó sírva szaladt a szobájába.
Erre nincs mit mondanom, nagy a Zisten állatkertje!

De visszatérve a címre,igen, a büszkeség balítélet, de vajon hol van az a vonal ameddig el szabad, el kell mennie az embernek, hogy jobb, szebb, boldogabb élete legyen?

Dóri szülinapja

Elszaladt velünk egy teljes év, Dóra lányom 9-én betöltötte az első évét.
Ilyen alkalmakkor mindig nosztalgikus hangulatba kerülök. Aznap is egészen máshol járt az eszem. Folyton az órát lestem, és mindig az jutott eszembe, hogy egy évvel ezelőtt mi volt, hogy volt, mit csináltam..
Ma már az is csak emlék.
Ma itt van velünk egy csodás kis lény, aki beragyogja az életemet, szebbé teszi a napjaimat, és őszebbé a hajamat, mélyebbé a ráncaimat, de semmi a világon nem ér annyit, mint a csibészes kis mosolya, ragyogó kis szeme, párnás kezecskéje.
Hosszan sorolhatnám, mi mindent imádok benne, de ezt csak az érti meg, aki édesanya.
Emma lányommal ugyanígy vagyok. Nap mint nap rácsodálkozom, hogy mennyit nőtt ez a kis fruska! Milyen magas, milyen kecses kis hölgyemény!Már komoly segítséget jelent itthon, lehet számítani rá.
De jó mindez.
Tini koromban nem tudtam elképzelni, hogy egyszer anya leszek, és ez még boldoggá is tesz, de így van. Imádok anya lenni, és szívből remélem, jó anyja vagyok a lányaimnak!

A nagy Napot itthon ünnepeltük családi körben.Akik számítottak, itt voltak, akik nem, hát, azok talán nem is számítanak.
Már nem is sértődöm meg azon, ha családom egy része távol marad....
Ettől függetlenül jól éreztük magunkat, Dóri imádta a tortáját, két kézzel tömte a szájába, kente a hajára, ruhájára, de ez senkit nem zavart.Én annak örültem, hogy ő mennyire örül a tortájának!
Azt hittem, Emmában feltámad a féltékenység, hogy most a hugi van a középpontban, de igazi nagytesóként viselkedett, boldogan asszisztált a torta szeletelésénél.

Apa itt ül most mögöttem, meózza a születő soraimat, és morgolódva konstatálta, hogy bizony róla sosem írok, és hogy ő mindig csak a háttérben bújik meg. Nos akkor:
Halló Mindenki, ne feledjétek, apa is itt van ám a sorok között!
Nélküle mindez nem jöhetne létre....
NA tessék, most meg azon morog,hogy ő nem ezt akarta magáról olvasni!
Így igazodjon ki az ember lánya  a pasikon, legfőképpen az apákon.

Arra azért jó volt, hogy kizökkentsen a gondolataimból.

Aztán ma is tartottunk egy bulit, amolyan baba-mama randit, de arról csak legközelebb fogok beszámolni.

Helló Világ!

Megint itt vagyok, hosszó idő után. Bár időnyerőt nem sikerült szereznem,igyekszem úgy kalkulálni, hogy jusson idő az írásra is.
Az idő rohan, nem lehet megállítani. Dóri lányom hétvégén egy éves lesz!
Kissé ég a képem, amiért neki nem tudtam megadni azt, ami Emmusnál evidens volt:
Hű krónikásként jegyeztem fel kis életének mindennapjait.
Vajon mikor fogja hozzám vágni ezt?Azért emlékeket így is gyűjtöttem neki.Videók,képek,apró tárgyak formájában!
Készítek is gyorsan egy videót!