Sajnos nem bírom ki, muszáj megosztanom veletek a vasárnap történteket.
Utólag visszagondolva, már nem is olyen vicces a dolog, de ott és akkor........
Vasárnap este felé kinn játszottunk a kertben, igazi családi idill: Apa, Anya, Emma és a Totó kutyus.
Birsalmákat szedegettünk, dobáltunk a kutyának, szóval volt hancúrozás, kacagás, jókedv.
Váratlan mozdulattal, apa magához rántott, kicsit megszorongatott, ami ellen hangosan tiltakoztam, féltve a pocakomat.
Emma a segítségemre sietett, és apát a nadrágjánál fogva akarta arrébb vonszolni.
De Emma elesett, és apa nacija meg leesett.Alsónadrágostól.
Én először csak apa döbbent arcát láttam, amivel a hátsóját simogató lágy szellőre reagált....
Szegénykém....
Betegre nevettem magam.
Szerencsére nem volt más közönség, így apa szemérme rejtve maradt.
Hogy vagyunk amúgy?
Pupákkal már a 28. héten járunk, pénteken megyek kontorollra. Egyre nehezebb a mozgás, éjszaka nehezen megy az alvás, a napközbeni pihenést igyekszem hosszúra nyújtani,nem sok sikerrel. Valahogy nem bírok feküdni, ha látom, mennyivel hasznosabban is tölthetém az időmet.
Apa és Emma igazi zsarnokok.Már Emma is fogja a kezem, és húz, hogy feküdjek szépen le, mert az apa azt mondta, anya nem dolgozhat, és ha egy-egy erősebb rúgás után felszisszenek, már szalad is a gyógyszeremért, nehogy beteg legyek. Édes kis pofám!
2011. szeptember 27., kedd
2011. szeptember 15., csütörtök
Emmaszáj
Emma, drága kislányom szokja az ovit, minden reggel el kell mondanom, hogy az ovi jó hely, jól fogja érezni magát, minden nap újabb kaland.
Délután persze faggatom, mi volt, mi történt vele aznap.
Tegnap hazaér, és mesél:
Anya, képzeld, a Ferike belehányt a sarokba! A szőnyeget is lehányta.
-És ti mit csináltatok Emma?
-Háát, körülálltuk, és monduk, hogy fúúúúújjjjj de undorító!
-Bizony, tényleg az lehetett.
-Igen, és tudod anya mi volt furcsa?
-????
-Az, hogy nem olyan színű volt mint az enyém!
-!?!?!(Pár estével korábban ő is kitaccsolt itthon)
Délután persze faggatom, mi volt, mi történt vele aznap.
Tegnap hazaér, és mesél:
Anya, képzeld, a Ferike belehányt a sarokba! A szőnyeget is lehányta.
-És ti mit csináltatok Emma?
-Háát, körülálltuk, és monduk, hogy fúúúúújjjjj de undorító!
-Bizony, tényleg az lehetett.
-Igen, és tudod anya mi volt furcsa?
-????
-Az, hogy nem olyan színű volt mint az enyém!
-!?!?!(Pár estével korábban ő is kitaccsolt itthon)
2011. szeptember 12., hétfő
Egy kis mosolyogni való
Ha valaki esetleg még nem ismerné, ez egy teszt gyerekeknek. Választhatnak, hogy vagy megeszik most a cukorkát, vagy mikor visszajön a néni, és ellenálltak a kísértésnek, akkor kapnak még egy darabot.
Nagyon édes, ahogy küzdenek önmagukkal a gyerkőcök!
Nagyon édes, ahogy küzdenek önmagukkal a gyerkőcök!
2011. szeptember 4., vasárnap
Ovi
Ma reggel Emma babám nem akart oviba menni, volt egy kis pityergés.
Megint meginogtam, és szívem szerint hoztam volna haza, de győzött a racionalitás, gyors hátraarc, kis leskelődés az ablakban. Azt láttam, Emma már nem szomorkodik, rajzolgat az ovónéni mellett.
Ilcsi néni volt olyan tündér, hogy rám csörgött, és mondta, minden rendben van, ne aggódjak, Emma rendben van.Szép gesztus volt tőle, innen is köszönöm!
Megint meginogtam, és szívem szerint hoztam volna haza, de győzött a racionalitás, gyors hátraarc, kis leskelődés az ablakban. Azt láttam, Emma már nem szomorkodik, rajzolgat az ovónéni mellett.
Ilcsi néni volt olyan tündér, hogy rám csörgött, és mondta, minden rendben van, ne aggódjak, Emma rendben van.Szép gesztus volt tőle, innen is köszönöm!
2011. szeptember 2., péntek
Friss hírek
Mostanság nem unatkozunk, az egyszer biztos!
Emma megkezdte ovis élete első igazi évét. A gyertya csoport jeles képviselője,és a csupaszín házikó "büszke" birtokosa!
A büszke szó azért került idézőjelbe, mert eleinte nem volt túl lelkes, hogy ezt a jelet osztották rá az óvónénik.
Ragaszkodott volna a régi kis katicához, de az már foglalt volt, és miután megmutattam neki, hogy az nem is olyen szép, mint amilyen a böcsiben volt, megvígasztalódott.
Aztán jött a lufi- mánia, mert ő olyan szép lufit tud rajzolni, de a is foglalt volt.Így a lehetőségek közül a házikó volt a nyerő.
Megnyugodott, mikor kianalizáltuk, hogy milyen helyes is a házikó, hiszen színes, és van kéménye, meg füst is jön belőle, és van rajta ajtó, ablak, és az ablakon még függöny is van.
Majd hozok képeket róla, mert eddig még nem volt időm megörökíteni őket.
Az is igaz, hogy eddig csak két napot töltöttünk oviban.
Csütörtökön épp csak bekukucskáltunk ismerkedni. Emma rögtön talált magának egy nála kicsit idősebb kislányt, aki rögtön szimpatikus volt neki. Kézen fogta, jött-ment vele, és rám csak néha vetett egy megerősítő pillantást, hogy ott vagyok, és ígéretemhez híven, nem hagytam ott.
Kicsit játszott, potyázott egy kis uzsonnát, és jött velem haza.
Pénteken úgy terveztem, ott hagyom egész délelőtt, mert egyrészt ellenőrzésre kellett mennem, másrészt, hagytam kibontakozni őt.
Minden zökkenőmentesen alakult. Emma felefedezte a Dorkát, kézen fogta, és pá!
Úgy kellett szólnom neki, hogy azért egy puszit nyomjon a képemre, mielőtt lelépek.
Ebéd után mentem érte, már várt rám. Nem volt rosszkedvű vagy nyűgös. Teli volt élménnyel, és egész úton fecsegett, bár láttam rajta, hogy nagyon álmos.
Itthon alig bírt lemászni a bicikliről.(Ne kövezzetek meg, nem bringázok sokat, de muszáj valamivel felgyorsítani a közlekedést, mert ha sétálunk, Emma elkalandozik, és az öt perces sétából egy óra is kikerekedik.Kidolgoztunk egy módszert, mellyel be tud ülni a gyerekülésbe, én meg tolom. A babakocsi sem lenne rossz, de cikinek érzem, hogy egy ekkora gyerekett abban tologassak.)
Itthon úgy száll le, hogy a kerítés mellé állítom a bicajt, ő meg szépen lemászik róla. Legalábbis kipihent állapotában. Tegnap szépen átmászott a kerítés szélére, és onnan lepottyant.Nem esett nagyot, csak megijedt, és elsírta magát Én meg egy tehetetlen hülye p....-nak éreztem magam, amiért fel sem tudom emelni a gyerekemet.
Néha torkig vagyok a saját kiszolgáltatott helyzetemmel, és van úgy, hogy maga alá gyűr az önsajnálat. Főleg, mikor Emma megjegyzi, hogy alig várja, hogy újra fel tudjam venni.
Vagy mikor a mosást akkorra kell időzítenem, mikor jön valaki, aki leviszi, és kitereget.Áááá, hagyjuk.
Tegnap voltam ellenőrzésen, és a mi esetünkben azt kell mondanom, szerencsére minden változatlan. Kicsi Pupák elvileg 30cm és úgy 600gr. Még nagyon pici ahhoz, hogy megszülessen.
3hét múlva megyek vissza, és a biztonság kedvéért megkapom a tüdőérlelő készítményt, csak úgy, vész esetére, és a szükséges vért is lerendeli a doki.(bámulatos, milyen figyelmes, és még csak hálapénzt sem tömtem a zsebébe!) Remélem tényleg csak a maximális biztonság érdekében, és Pupák, a rettegett placentával együtt, szépen kivárja a maga idejét.
Gólyahír a szomszédból!Betti barátném csütörtök délelőtt életet adott a 4300 gr.-os Kisbencének!
Betti drága, hatalmas gratula innen is!
Jaaaaaa, és a legfontosabb, elkészült az esküvői beszámoló, megint csak videó formájában, de szerintem ez is elég beszédes. Íme:
Emma megkezdte ovis élete első igazi évét. A gyertya csoport jeles képviselője,és a csupaszín házikó "büszke" birtokosa!
A büszke szó azért került idézőjelbe, mert eleinte nem volt túl lelkes, hogy ezt a jelet osztották rá az óvónénik.
Ragaszkodott volna a régi kis katicához, de az már foglalt volt, és miután megmutattam neki, hogy az nem is olyen szép, mint amilyen a böcsiben volt, megvígasztalódott.
Aztán jött a lufi- mánia, mert ő olyan szép lufit tud rajzolni, de a is foglalt volt.Így a lehetőségek közül a házikó volt a nyerő.
Megnyugodott, mikor kianalizáltuk, hogy milyen helyes is a házikó, hiszen színes, és van kéménye, meg füst is jön belőle, és van rajta ajtó, ablak, és az ablakon még függöny is van.
Majd hozok képeket róla, mert eddig még nem volt időm megörökíteni őket.
Az is igaz, hogy eddig csak két napot töltöttünk oviban.
Csütörtökön épp csak bekukucskáltunk ismerkedni. Emma rögtön talált magának egy nála kicsit idősebb kislányt, aki rögtön szimpatikus volt neki. Kézen fogta, jött-ment vele, és rám csak néha vetett egy megerősítő pillantást, hogy ott vagyok, és ígéretemhez híven, nem hagytam ott.
Kicsit játszott, potyázott egy kis uzsonnát, és jött velem haza.
Pénteken úgy terveztem, ott hagyom egész délelőtt, mert egyrészt ellenőrzésre kellett mennem, másrészt, hagytam kibontakozni őt.
Minden zökkenőmentesen alakult. Emma felefedezte a Dorkát, kézen fogta, és pá!
Úgy kellett szólnom neki, hogy azért egy puszit nyomjon a képemre, mielőtt lelépek.
Ebéd után mentem érte, már várt rám. Nem volt rosszkedvű vagy nyűgös. Teli volt élménnyel, és egész úton fecsegett, bár láttam rajta, hogy nagyon álmos.
Itthon alig bírt lemászni a bicikliről.(Ne kövezzetek meg, nem bringázok sokat, de muszáj valamivel felgyorsítani a közlekedést, mert ha sétálunk, Emma elkalandozik, és az öt perces sétából egy óra is kikerekedik.Kidolgoztunk egy módszert, mellyel be tud ülni a gyerekülésbe, én meg tolom. A babakocsi sem lenne rossz, de cikinek érzem, hogy egy ekkora gyerekett abban tologassak.)
Itthon úgy száll le, hogy a kerítés mellé állítom a bicajt, ő meg szépen lemászik róla. Legalábbis kipihent állapotában. Tegnap szépen átmászott a kerítés szélére, és onnan lepottyant.Nem esett nagyot, csak megijedt, és elsírta magát Én meg egy tehetetlen hülye p....-nak éreztem magam, amiért fel sem tudom emelni a gyerekemet.
Néha torkig vagyok a saját kiszolgáltatott helyzetemmel, és van úgy, hogy maga alá gyűr az önsajnálat. Főleg, mikor Emma megjegyzi, hogy alig várja, hogy újra fel tudjam venni.
Vagy mikor a mosást akkorra kell időzítenem, mikor jön valaki, aki leviszi, és kitereget.Áááá, hagyjuk.
Tegnap voltam ellenőrzésen, és a mi esetünkben azt kell mondanom, szerencsére minden változatlan. Kicsi Pupák elvileg 30cm és úgy 600gr. Még nagyon pici ahhoz, hogy megszülessen.
3hét múlva megyek vissza, és a biztonság kedvéért megkapom a tüdőérlelő készítményt, csak úgy, vész esetére, és a szükséges vért is lerendeli a doki.(bámulatos, milyen figyelmes, és még csak hálapénzt sem tömtem a zsebébe!) Remélem tényleg csak a maximális biztonság érdekében, és Pupák, a rettegett placentával együtt, szépen kivárja a maga idejét.
Gólyahír a szomszédból!Betti barátném csütörtök délelőtt életet adott a 4300 gr.-os Kisbencének!
Betti drága, hatalmas gratula innen is!
Jaaaaaa, és a legfontosabb, elkészült az esküvői beszámoló, megint csak videó formájában, de szerintem ez is elég beszédes. Íme:
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)