Hová lett a fantázia,avagy miért vetett ki magából meseország?

A minap Emma lányom megkért, játszak vele. Leültem hozzá, kezembe adott egy babát, meg pónilovacskát, és előadta a szitut. Én voltam a Belle, ő volt Aranyhaj. Nagylelkűségét tükrözi, hogy nekem adta imádott Belle hercegnőjét. Mindenem neked adom anya, csak játsz végre velem, gondolhatta magában.
Ontotta az ötleteket és a helyzeteket, a lehetséges szerepeket, én meg csak ültem, forgattam a babát, és csak óóóók meg ááák és izééék jutottak eszembe. Sehogy nem tudtam felvenni a mese és a játék fonalát.
Nem tudtam elengedni magamat, nem szárnyalt a képzeletem könnyű madara. Mikor? Mikor és miért felejtettem el játszani?
Most, ahogy itt ülök, lelki szemeim előtt felvillan a távoli mese-és fantáziaország, ahol Emma ül a képzelet arany madarán,és repül rajta.Én meg a földön állok,gyökeret ereszve, hiába nyújtózok nem tudom utol érni. Mint a mesebeli gonosz koboldok karomos ujjai, úgy húznak, tartanak vissza a mindennapok nehézségei. Nagyon kell küzdenem, hogy ne rántson magával a szürkeség, ne hagyjam hogy elnyeljen a bűvös mocsár, ami sietségből, kényszerből, beletörődésből, rohanásból, kapkodásból, csipetnyi közönyből és más "finomságokból" áll.
Talán még nem késő, hogy Emmába kapaszkodva visszatérjek a meséhez.Tudom, már soha nem lehetek teljes értékű Mesebirodalom lakó, néha kénytelen leszek visszatérni a "szürkevalóságosvilágba", de nagyon kell vigyáznom, hogy Emma még maradhasson, ne én legyek, aki visszahúzza őt,és ha én már nem is, de Dóri csatlakozhasson hozzá.
Emma tündérlányom viszi már a kicsit is.Öröm nézni, mikor elmélyülten játszik a két kicsi hercegnőm. Bármikor átváltoznak, amivé csak szeretnék.
Hogy mikor csatlakozott Dóri?Azt pontosan nem tudom,de azt igen,hogy mondja:Képzeld el!
Ez volt az első jel nekem,hogy elképzeli a mesét.

Most, ahogy ülök,tétova ujjakkal keresgélem a betűket,hogy tétova szavakká, majd mondatokká álljanak össze, most jut el az agyamig, hogy Emma mire vágyik igazán.
Nem édességre, nem egy újabb játékra,nem ruhára, nem cipőre, nem, nem másra, csakis rám vágyik.
Közeleg a karácsony, és a játékok mellett Emma mást is kapni fog tőlem.Díszes dobozba ugyan nem tudom csomagolni, de azt tudom, hogy egyik legnagyobb kincse lesz:időt kap tőlem. Időt, amit arra fogunk fordítani, amire csak akarja.
Bezárjuk az ajtót, nem fogok odaragadni a konyhához, nem lesz nagy főzöcskézés, vendégjárás/várás. Csak mi leszünk, és játszani fogunk. Amit csak akar.
Nem fogok veszekedni,kiabálni, nem fogom sürgetni.
Éééés,  akkor talán, Meseország újra kinyitja nekem csodás kapuját!

Nosztalgia

Ma szürke esős napunk van, nem tudok kinn szöszmötölni, benn tevékenykedek. Egyik legsz.rabb melónak a zoknipárosítást tartom. Van egy nagy kosaram, abba teszek a zoknikat, amikor  a szárítóról nem párosával szedem le.Amikor elfogynak a zoknik a szekrényből, nagy nehezem ráveszem magam erre a melóra.
Ma is ezt teszem.
A kezembe akadnak a mini zoknik, tutyik, amiket a lányok bébi korban hordtak.Elfogott a nosztalgia, hogy milyen szupi is volt azokat az apró talpacskákat, ujjacskákat puszilgatni.Most is vannak talpikák, ilyenek.
Emma jeti lába, Dóri husi tappancsa

.
Amikor összeszedtem a kicsi zoknikat, elég mélyen belém csapott a felismerés,hogy én már nem fogom ezeket használni.Elszomorodtam, hogy már nem fogok babázni többet, majd csak az unokákkal....
Racionális énem fejbe is kólintott rögtön, hogy semmiképpen nem vállaltam volna több gyereket, csak így, ahogy történtek a dolgok, olyan véglegessé vált minden.
Próbálok annyi emléket gyűjteni, amennyit csak tudok ezekről a pótolhatatlan évekről.
Vajon emlékezni fogok rájuk, arra, amikor a lányok összebújva alszanak,elmélyülten játszanak, vagy éppen veszekednek egy apróságon?Amikor önfeledten hancúrozunk  a szőnyegen, amikor leereszkedem közéjük, hogy velük játszak,rajzoljak?

A minap apával összezörrentünk.Nem fogtuk elég erősen egymás kezét, elsodortak minket a mindennapok történései.
Úgy vettem észre, mindketten automatikusnak vettük azt, amink van, nem fordítottunk elég figyelmet a másik igényeire.Gyűlt bennünk a harag, a sérelmek.Bár nem mondta, tudom, hogy ő is így érzett.
Akkor tudatosult ez bennem, mikor a lányok nem látták apát este, mert későn jött, és nem látták reggel sem, mert már elment itthonról, és még csak meg sem kérdezték, hol van az apa.
Este aztán sikerült jól összeveszni.Ezt itt és most nem részletezném.
A lényeg, hogy azt mondtam, a lányok arra nem fognak emlékezni,hogy apa mennyit melózott, mennyit keresett, hanem arra fognak emlékezni, hogy apa mennyit játszott velük,mit játszottak, hová mentek.
Sajnálom, hogy annyi értékes pillanatról lemarad,azt fogja észrevenni, hogy az édes kis tündérkék felnőttek, hozzák a pasit bemutatni.
Az idő rohan,én most a zoknikon látom mennyire.Bárcsak kicsit meg lehetne állítani, bárcsak le lehetne lassítani az időt.
Persze nem lehet.Marad az emlékgyártás, és nosztalgiázás.

Ezeregy

Ezeregy napja nem jártam itt és nem írtam egy árva szót sem!na nem azért mert nem volt miről, gondolatban legalább 10 posztot írtam, csak épen ide nem jutottam, hogy leüljek, és meg is szülessenek a mementóim.
Emma újra oviba jár, és iden sem könnyebb elengednem őt, mint az előző években. Idén már nagycsoportos a kisasszony.Jövőre meg kezdődik a suli.
NAgyon nehéz elhinni, hogy az én kisbabám belép a sulis világba.Szerencsére van még egy teljes évem , hogy megszokjam a gondolatot.Addig meg maradnak az ovis nyűgök és játszmák az óvodai személyzet, a gyerek,anya, és apa között.
Mert ugye mind a legjobbat akarjuk a kis fruskának, és mindannyian mást látunk a legjobbnak.
Nekem mindig az a legjobb, ha a szemem előtt van, mindig rajta tarthatom a szemét, és dédelgethetem, kényeztethetem ahogyan kedvem tartja. Tudom, nagyon nem jó ez így, de anya vagyok vagy mifene.
Ma reggel Emma kijelentette, hogy ne menjek érte ebéd után, mert ő bizony ott akar aludni.Egy kő.
Aztán átölelte a nyakam és azt súgta a fülembe, hogy ha ő bemegy,nagyon gyorsan menjek el az oviból, mert ha lát, nagyon fogok hiányozni neki, és akkor szomorú lesz. Ahhhhhh....gyilkos döfés anyai szívemnek.
Pár nap múlva meg már maradna otthon, de nem lehet, szépen beszokik.
Járunk táncra, zeneoviba.

Dórika.....nos nem hagy békén,majd őt legközelebb.

Egyensúlyzavar és a jobb-bal dominancia avagy topaság a köbön.

Még javában jártunk oviba, mikor felhívták a figyelmünket arra, hogy Emma mozgása nem teljesen okés.Csak legyintettem rá, és arra gondoltam,kicsit későn érik,meg nem lehet mindenben nagyszerű. 5 évesen nagyon érett, intelligens kislány,akit jobban érdekelnek a könyvek,füzetek, mesék, mint a kinti játékok, mint a bicikli, a hinta, ugróiskola...stb.
Kicsikén sem akart motorozni, később meg a bicaj sem érdekelte, hiába vettünk neki hiperszupi kisjárgányt,sírt, amikor mennie kellett vele.
Aztán mégiscsak elvittem egy felmérésre, ahol alaposan megvizsgálták, végig vitte a gyógytornász minden mozgásfázison a fordulástól kezdve, gurulás, kúszás, mászás, járás, ugrálás, minden volt,és ott már én is láttam, hogy Emma kicsit ügyetlen, darabosan szökdel, nem tud egylábon állni, urgálni.
Azt mondták, hogy van egy kis egyensúlyzavara, ami tornával szépen korrigálható.
Ott értettem meg a jeleket, melyek az egyensúlyzavarra utalnak:
-nem hintázik a gyerek egyedül, nem tudja lökni magát
.nem szeret guggolni, keresi a biztos, stabil helyzetet
-nem akar ugrálni, ha mégis, telitalpon ugrál
.nem szeret bicajozni, motorozni, rollerezni
-gyakran esik-kel

Nagyjából ezeket vettem észre én, persze a szakirodalom még ezer mást is felsorol.

Mielőtt elkezdtem volna agyalni a dolgon, azt a tanácsot kaptam, hogy ne csináljak nagy ügyet belőle, legfeljebb nem lesz akrobata a lányom.
Sajnos mégiscsak agyalok rajta, nyúzom az Emmát, erőltetem a bicajozást,és egy-egy bicajozós este után legszívesebben a hajamaat tépném, és bevallom, néha az övét is, hogy miért nem megy a kis beste!
Perszepersze, nem teszem meg, csak magamban füstölgök,mert nem tehet róla, ééééés én pont ilyen voltam mint ő.
Estem, keltem,minden kiesett a kezemből.Emlékszem, egyszer valamikor,anyám éppen vacsit adott nekünk.A kenyerem leesett, a kakaó kiborult.Elém tette a másik pohárral, naná az is kiborult.Idegességemben azt is elrontottam, amit egyébként nem.Vártam, anyám mikor kezd el üvölteni.Helyette leült és úgy nevetett, a könnye is kicsordult.Én meg álltam, és talán jobban megijedtem, mintha kiabált volna.
Ez jut eszembe, mikor Emma a sok bénázással kiakaszt.Legtöbb esetben nyelek egy nagyot,adok neki rongyot, seprűt, hogy pucoljon össze maga után,és nagyon igyekszem nem kiabálni vele. Aztán odébb somfordálok és próbálok nem nevetni rajta.
Mivel én cseppet sem vagyok szupermami, néha szakad a cérna, és kiabálok, amit nagyon bánok később.Ilyenkor,ha megnyugszom, ölbe veszem, és megbeszéljük a dolgot. Mindig megerősítem benne, hogy amikor kiabálok is vele, akkor is nagyon szeretem.Én koravén kicsikém,ezt is megérti, és azt mondja, semmi baj anya, nem haragszom.

Emma nem csak belsőleg hasonlít rám, hanem külsőleg is, de ezt döntse el mindenki maga:

Emma és anya

 

 

 

Happy birthday Mom!

Ma van a 18.szülinapom, terrrrrmészetesen egy nappal sem vagyok több!
Csak van két csodálatos gyermekem, szerető párom, kutyám,macskám, néhány denevér a padláson.

Mivel én is közösségi oldal-fan vagyok, kiváncsiságból megnéztem,kinek jutok eszébe akkor, ha nem teszem láthatóvá, hogy ma van az én napom.Nos, senkinek.
Apán, és anyámékon kívül senkinek.
Nem vagyok szomorú miatta,tényleg, egy cseppet sem, mert ebből is látszik, kinek számítok.
Tiboroman nem csalódtam,neki fontos vagyok,tudom, hogy szeret engem.
Emma drága kincsemkét napja csak erre készül,ajándékot készít,szorgoskodik, próbál a kedvemben járni.Édes életem,annyira szeretem!
Este siettem lefektetni Dórikát, hogy Emmára is legyen időm, de elaludt mielőtt odaértem volna.Felébresztettem,amikor mellé bújtam,de szinte azonnal vissza is aludt.Azért én mellette maradtam,simogattam, puszilgattam, és elmondtam neki mennyire szeretem, és milyen büszke vagyok rá.Bocsánatát kértem,amiért nem töltök vele annyi időt, amennyit megérdemelne.Nehéz szívvel fogadom el a tényt,hogy évről évre nagyobb, szebb, okosabb és önállóbb az én kisbabám.
Megállítanám az időt, hogy mindig velem legyenek, örökké tartsanak ezek a babázós,szeretgetős évek.
Szülinapomkor csak azért szomorodok mindig el, mert megint elröppent egy év, megint egy év ebből a boldog időszakból.
Bizony, minden nehézség,napi bosszankodás ellenére pótolhatatlan és csudajó időszak ez.
Tutira gyöpös vagyok, amiért annyira ragaszkodom mindenhez, emlékeket gyűjtögetek.
Legkedvesebb kincseim a fényképeim a csajokról,no meg ezen blog, emlékeztető sorai, hogy tudjam, milyen tuti jó nekem.
Nem is kivánhatok mást ennél,nem kell nekem a facebookos üdvözletek hada olyan  emberektől,akiknek csak szimplán azért jutok eszébe, mert ott villog a kis ikon a szeme előtt:Na, lökök neki egy lájkot vagy írok az üzifalára..bááááá.
MA csendesen, nyugodtan megebédeltünk,most pihizünk,és happyhappy napom van!

A rossz anya hisztit kezel

Ma megint tele van a hócipőm, így levezetésként szokás szerint billentyűzetet ragadok.
Mostanság problémáim, aggódalmaim,gondolataim küzéppontjában Emma csücsül. Az én tündibündi kisbabám dacos, visszabeszél, hisztizik, csapkod, ki van fordulva önmagából.
Jó anyakén boncolgatom a helyzetet, miből is fakadhat a frusztrációja, oldjuk meg a problémát, kezdjük a gyökerénél, de nem találom.
Jelképesen szólva: csak kapirgálok.
Emma mindennapjaiból távozott egy ILLETŐ(igen Te, zugolvasó Bandita!!!!), igaz nem a avilág végére, de nincs jelen a mindennapokban, de ez csak egy összetevő.
Aztán az is lehet, hogy kevés időt töltök vele, hiszem rohanásból állnak a napjaim, megöl a háztartás, a gyerekek, a mindennapi feladatok, és csak ritkán jutok el oda, hogy valóban a nagylányomra tudjak figyelni. Az ő kis kívánságaira, igényeire, apró-cseprő gondocskáira, pedig nagyon jól tudom, mennyire kellek neki.
De itt van a kistesó, akire mindig oda kell figyelnem, mert folyton bajba kerül. A múltkor volt egy gyönyörűséges fejre esése, majdnem elájultam ijedtemben, de ez egy külön történet....
Szóval érzem én, hogy kevés az időm rá, ezen haladéktalanul változtatnom kell.
Az oviban sem kóser minden, jelezték, hogy Emmával gondok vannak, ott is dacoskodik,kivonja magát a feladatokból, kerüli a konfliktust, nincs állóképessége, gond van az egyensúlyával, nem önálló, túlságosan burokban van tartva......
Alapjaimban omlottam össze.

Oké, Emma tényleg dacos, megőrít,amikor apró dolgokból hatalmas, többfelvonásos hiszti kerekedik.
Kerüli a konfliktust...na és?én is ,én sem szeretek veszekedni,vitatkozni,mindig a legkönnyebb utat választom. Kicsi lányomnál ez ott jön elő,ha a társaival nem jut dűlőre,inkább tovább áll, mintsem harcolna az igazáért.
Ami rosszul esett, az volt, hogy ebben én lehetek a ludas, mert mindig mindent meg akarok oldani helyette, mindig adok neki alternatívát. Tudom, látom, el kell fogadnom,változtatni kell.Állóképesség téren nem voltam meggyőzve,mert kitartása van a csajnak, csak megint előjön a dac és a hiszti....

De milyen módszerekkel kezelem a helyzetet...
Alapjában véve türelmes lény vagyok, de egy idő múlva nem tudom alkalmazni a halomszámra olvasott könyvek okosságait.
Nincs türelmem lehajolni hozzá, halkan beszélni, megölelni a dacos, hisztis gyermekemet, nem tudom kiemelni a kiváltó környezetből, nem látom értelmét a hideg víznek sem,mert nem vált be, csak jobban kiborult.
Ilyenkor---rossz anya módján--------engedek a hisztinek, csak azért hogy végre csend legyen, és ne menjen szét a fejem a sztereóban hasító hangzavartól, vagy,és tudom, ez a legrosszab, elveszítem a türelmemet,és odacsapok.
Na nem brutálisan, csak annyit, hogy végre kibillenjen a drámájából.Aztán mehet a helyére,és nincs mese, nincs jutalom, nincs kirándulás. Van viszont sírás, hüppögés,megnyugvás,és lelkiismertet-furdalás.Persze, nálam......


Aztán hosszú ideig elég csak egy bizonyos hangsúllyal kimondanom a nevét,és láss csodát,a leánykám tudja a helyét...
Apával sokszor beszélgettünk már,ő sosem emelne kezet a gyerekekre, még a kiabálni sem szokott velük. Ő a józsaru, én a rossz.De nem baj, azt szoktam mondani, elég széles a hátam,elfér rajta, majd ha ő is anya lesz, rájön,mit és miért tettem, és talán tudni fogja, hogy mindezt azért, mert annyira nagyon szeretem.
Amikor alszik, elnézem  békés kis arcát, és keresem benne a kisbabát,aki volt.....de ő már nagy, megy a feje után,és nekem hagynom kell, hogy beverje a fejét.Mennyi konfliktus vár még ránk, mennyit fogunk mi még veszekedni, és hogy fog engem utálni. Rosszul esik a gondolat is, de majd elmúlik, majd rendeződnek soraink...

Találtam egy versikét, nagyon megszerettem, mert minden sora igaz:

"Nő vagyok és anya.
Néha angyal vagyok, néha az Ördög maga.
Néha szomorú vagyok,néha boldog,
néha jólesnek romantikus dolgok.
Néha álmodozom,néha félek,
... néha kislány vagyok, ábrándos lélek.
Néha erős vagyok,néha meg gyenge,
néha ártatlan kinek tiszta a lelke.
Tehát nem holmi Barbi baba,
hanem büszke Nő vagyok és Anya."
(Szerző: ismeretlen)

Instant elmaradáspótló

Naaa, kérem szépen, nehéz héten vagyunk túl. Minket is elkapott a jó kis influenza.Emma kidőlt, apa állta a sarat, anya padlót fogott, Dórika még most sincs rendben.
Volt láz, köhögés, nátha, minden ami kellhet.
Én olyan rosszul voltam, mint már nagyon régen. Még felállni sem tudtam, olyan gyenge voltam.A lakás romokban, kaja nincs, mosnivaló halomban,Dóri ellátása pedig egyenesen olimpiai teljesítménynek tűnt, így sos hívtuk a nagymamát, aki, mint mindig rögtön segítségemre sietett.
Meg kell mondanom, ha mindenkinek ilyen anyósa lenne, mint nekem, nem lennének anyósviccek.
A mi nagymamánkra szinte minden helyzetben számíthatok.anyám helyett anyám, és a keresztanyám helyett a tündérkeresztanyám.
Ezek tudatában, ha apával veszekszem, nagyon nehezen mondanám neki, a tipikus szitkokat.
Após téren egészen más a felállás, de arra ugye nincsenek se apósviccek, és azt sem mondhatom, hogy apád pi....., vagy k.... apád, mert ez egész nyaka-tekerten hangzana. Ó, micsoda diszkriminatív világ!

Felmerülhet, hogy hol volt az én anyám?Volt, van, olyan, amilyen.Kár szekálni miatta.

Olyan igaz, hogy ha baj van, akkor látszik meg, kire számíthatunk igazán, még akkor is, ha ez csak abból áll, hogy felhív, és megkérdezi, mi újság, hogy vagytok, kell-e segítség.

Ma Dóri lányom felborult a kisszékkel,és felrepedt a szája.Engem elöntött ismét a bűntudat, hogy miért nem vigyáztam rá jobban, és hiába történik meg számtalanszor, engem még mindig nem lehet jobb belátásra bírni, mindig csak magamat ostorozom vele.Hiába, a mazochista hajlamok:)))

Amúgy meg, itt a tavasz!!!Jajj, de nagyon vártuk már. Jóóó, tudom, hétvégén ismét lesz egy kis lehűlés, de kit érdekel, ha reggel csivitelnek a madarak, a kertben kibújtak az első virágok, elővehettük a hintát...

....2napja szakad a hó,virágpalánták helyett havat lapátolunk.
A gyerekek viszont nagyon örülnek a hónak,Emma és Dóri is vígan hempergett a hóban délelőtt.
Berni az orrával túrta,na ez megérte!
Építettünk hónyuszit is, amit a kutyánk rögtön oldalba pisilt:))

Szülinapi zsúr 1

Nálunk szinte az egész február ünneplésből áll.Szülinapok, névnapok...

Piciny kozmoszunkban immár Dórika nyit a neve napjával, őt még nem nagyon ünnepeljük, még nem igazán érti,de az ajándéknak nagyon tud örülni.

Tette ezt Emma szülinapi buliján is.Igen, mert Emma babám immáron 5 éves nagylány.

Ez  okból házibulit tartottunk neki és pár ovis kispajtásának.

Komolyan mondom, izgatottabb voltam mint ő maga. Hetekkel előtte bújtam az oldalakat, hogy hogyan szervezzek egy csapat ovisnak bulit, ahol jól is érzik magukat, és a házat sem kapják szét.

A bulit a nappaliba szerveztem, és előre megbeszéltük, hogy a lakás többi részén nincs ugrálás.

Egyrészt bizonsági okokból, mert nálunk sok a lépcső, másrészt megkíméltem magam attól, hogy a másnapom csak a romeltakarításról szóljon.
Egy héttel a buli előtt kitettük a meghívókat.Nyomtattam őket.A lányoknak hercegnőset, a fiúknak pókembereset.Miután megírtuk őket, összetekertem, és szalaggal átkötöttem.Addig Emma a jeleket rajzolta meg azokra a kis bilétákra, melyeket előzőleg kivágtam,és kilyukasztottam, hogy a meghívókra tehessük őket.Így olyan szupik lettek!
Elvileg az a szabály, hogy annyi vendég jöhet, ahány éves a gyerek.Én kicsit többet engedtem, számítva arra,hogy lesz, aki visszamondja.
Milyen jól tettem, mert így nem érte Emmust csalódás, mert így is elég gyerek jött össze.
A buli szombaton volt,3és 6 között.
Azt hittem nehéz lesz ennyi ideig szórakoztatni a bandát,de volt segítségem.Apát nem lehetett überelni.


Én úgy gondoltam, előbb felköszöntjük Emmát, megetetem a bandát, és utána jöhet a móka.
Menü tekintetében nem estem túlzásokba, hiszen ebéd után voltak.A torta pedig elég laktató uzsonnának.

Mellette persze volt nasi bőven.Volt sós, édes, tettem ki gyümölcsöt(meghámozva, összevágva). ÉS:rengeteg innivalót. Vettem műanyag pezsgőspoharakat, kölyökpezsgőt, aminek nagyon örültek.A szörp is kelendő volt.

Most nem ugyan nem volt, de szoktam party-sünit készíteni.Gyümölcsökből vagy fasírtgolyókból.
Ha gyümölcs, akkor két fél almát fogok, melyeket összetűzök, szemnek, orrnak mazsola, és  a hátára pedig csokiba mártott gyümölcsdarabokat tűzök.
 A fasírtosnál, apró fasírtokat sütök,és sajtot, zöldséget, és a fasírtot tűzöm pálcikára, és mehet a zsemlébe, ami  a süni teste.A feje pegid egy kifli harmada.MAjd hozok képet, úgy világosabb.

Tortát rögtön kettőt is sütöttem, egy lovacskásat, mert ez Emma kedvenc figurája, és egy házikót is, ami az ovis jele.Ezt nem vágtuk fel, hanem az oviba vitte hétfőn.

Mit játszottunk?

A klasszikus lábascsapkodóst nagyon élvezték a gyerkőcök(én egy tálat fogtam,fakanalat, és egy kendőt a szemecskék bekötéséhez.A tálat persze mindig arrébb raktam, így nehezebb volt rácsapni.és ha néha egy-egy ovison koppant a fakanál, még nagyobb volt a kacagás)

Aztán játszottunk székfoglalóst,amit párnákkal helyettesítettünk.

Volt szobros is(amikor megy a zene, mehet a tánc, ha elhallgat, mindenki megáll.Aki mozog kipottyan.)

Aztán vágtam ki egy emberkét kartonból, és azt kellett összerakni bekötött szemmel.A gyerekek nagyon ügyesek voltak benne.
Volt vonatozás, tánc.Betegre nevettük magunkat azon, hogy a tökmagok hogy nyomták a gagnam-style-t!
Hmmm, mi még a lambadát nyomtuk egykor.....
De a legjobb móka akkor is az volt, mikor apa négykézlábra állt, és a gyerekek a hátára pattanhattak.


Az idő nagyon hamar elrohant, és meglepő, de még mi is jól éreztük magunkat, nem csak a gyerekek!

Hangulat-ok

Napok óta hullámzik a hangulatom, és nem tudom mire vélni.Először könnyesre nevetem magam, hogy a másik pillanatban a béka segge alá zuhanjak. Gondolom, kezd kimerülni a vitaminraktáram, azért nem tudom helyre billeteni magam, vagyis kiegyensúlyozni a kis lelkem,de az is lehet, hogy az áldott napfény hiányzik.
Gyermekeim mosolya mindig olyan, mintha a nap ragyogna rám,nem panaszkodhatom, mert ontják rám a szeretetüket. Mégis olyan nagyon szürke a világ, annyi rémség van odakinn, hogy féltve őrzött, kicsiny családi oázisunkba is képes behatolni.Mint a hideg, ami a réseken kúszik befelé..brrrr.


Mindig azt szoktam mondani, ahhoz, hogy az aktuális lelkiállapotom megismertessék, elég kinyitni a ruhásszekrény ajtaját:Lelkem a szekrényem.
Ha példás rend uralkodik odabenn, velem is minden okés, de ha kifolynak a ruhák, kösd fel a gatyád és menekülj!Káosz uralkodik bennem is.

Érzékeny a lelkem, minden hülyeséget magamra veszek, és ha ez nem lenne elég, sokkolom magam olyan hírekkel, mint Amanda Todd esete. Láttátok már?Érdemes megnézni:

Remélem,gyermekeimnek tudok majd segíteni,hogy kiegyensúlyozott, boldog tinik legyenek, és talán az internetfertő sem nyeli el őket.
vagy...ááá,,hagyom...a tvben már nem is merek olyan csatornákat  nézni,ami felkavarhatnak.Inkább a mesecsatornák!


Na vagy ez, könnyesre nevettem magam, főleg olyan 8.10 mp-nél.Na ettől jobban vagyok.Nézzétek:

Pi és én

Mivel az elmúlt napokban folyton csak zsörtölődtem és panaszkodtaa, apa megunta, és at mondta, itt az ideje, hogy megsétáltasson. Fogtuk magunkat, és elindultunk mozizni. Mikor a Hajnalhasadás második részét néztük, akkor megtetszett egyik előzetes, a Pi élete. Úgy éreztem, ezt nekem látnom kell.Így is lett.Az már csak ráadás, hogy a 3D.s verzióra ültünk be. Bátran nevessetek ki, de én most voltam először ilyen vetítésen, és be kell vallanom, lenyűgöző volt!

Nehezem álltam meg, hogy ne hallassam hangosan a hűűű, meg vááá felkiáltásokat!
Olyan szép élmény volt, hogy arra gondoltam, ebből Emma sem maradhat ki, és legközelebb olyan filmet fogunk választani,amit ő is élvezni fog. Bááár, Emma szereti a nem neki való filmeket.
Fenntartással ugyan, de hagytam, hogy az imádott Alkonyat filmjeimet is velem nézze, és el sem lehetett rángatni  tv elől.
Voltak jelenetek, melyek nagyon nem neik valóak, de nem okozott benne semmiféle törést.
Mielőtt bárki felelőtlennek tartana, vagy felháborodottan tovább lépne, gondolkodjon el kicsit, hogy ő milyen műsort engedélyez otthon.
Ja, és én nem vagyok tökéletes mamil, és nem is akarok az lenni.....


Na szóval  a Pi.
Csodaszép film, remek történet, nagyszerű effektek, pompás technika,remek színészi játék.
A zene is nagyszerű volt, csakis dicsérni tudom.
Csillagos ötös!

Pompás délután volt, köszi!

Nem is tudom...nemek.

A minap olyan hírt kaptam, aminek megörültem, hiszen egyik ismerős közölte velem, hogy babát vár. Rögtön végigszaladt bennem mindaz, amit akkor éreztem, mikor én tudtam meg, hogy babát várok:

Kitörő öröm, izgalom, boldogság, örömteli borzongás.Ezernyi terv.
Telve titokkal, reménnyel, várakozással.
Emmusnál kétségek gyötörtek, ahogy a legtöbb első gyermekes anyukát, Dórinál már csak a várkozás izgalma.Emma váratlan meglepi volt, Dórit minden porcikámmal vágytam.
Annyira nagyon szerettem volna újra átélni a babavárás minden örömét és nyűgét.
És ez mindig eszembe jut, ahányszor csak meghallom, hogy valaki babát vár.
Kicsit irigykedek is, de rögtön jön, hogy nem szabad, hiszen kaptam két csodát az élettől, ezért tudok szívből örülni a mások csodájának

De akkor ott jött a hideg zuhany, nem akarja megtartani a babát.
 Az öröm, ami először elöntött, szomorúságba fordult át.
Olyan sokként ért, hogy még most is ezen agyalok. Megpróbáltam minden érvet bevetni a magzat mellett, és minden erőmmel azon vagyok, hogy az utolsó pillanatig kampányoljak mellette. Beszélek, győzködök, érvelek, Lassan fenyegetek is, mert a szívem szakad meg!

Talán sikerül meggyőznöm.

Drága párom azt mondja, nem biztos, hogy szabad nekem ebbe belemerülnöm, hiszen ez egy életre szóló döntés, de tudom, hogy hozzám hasonló állásponton van, mint én.
Olyan hálás vagyok a sorsnak, hogy a gyermekeim apja olyan ember,amilyen, hogy annyira imádja a gyermekeinket, és soha egy percig sem bántam meg, hogy ő lett a társam, neki szültem gyerekeket, hogy mellettem áll, támogat, és mindig ott van, ha szükségem van rá!
Bárcsak másnak is jutna ilyen, talán nem merülne fel anyákban az abortusz kérdése.

Azért én még reménykedek, győzködök és kampányolok....
Miért?Mert tudom, hogy az a nő a szíve mélyén vágyik arra  kis életre, és csak az esze az, ami visszafogja.Mert a mai világban gyereket szülni nem egyszerű, pontosítok, felnevelni nem könnyű.
Valahol ezt is megértem, és csodálom benne, hogy tud ennyire racionális lenni, ettől függetlenül bennem konokul a NEMNEMNEM dolgozik.

Nem akarom, nem tudom ennyiben hagyni....