A mai napot arra szántuk, hogy apának új cipőt vegyünk a régi helyett.Tudni kell, hogy nem apáról mintázták a metroszexualitás szobrát. Nálunk az öltözés, divatozás abból áll, hogy ÉN eldöntöm, és kikészítem a ruháját:gatya, zokni,póló, nadrág, rossz időben pulcsi,kardi.
Munkacucc otthon:kantáros naci, nekem ovic naci, de mindig ezt kéri, mert nem csúszik le,kényelmes...stb...stb. Vettem is neki vagy három egyformát,nehogy összezavarodjon. Mondta is, mikor meglátta, hogy bizti azt gondolják majd, hogy csak egy nacija van, mire felajánlottam,hogy varrok a mellrészre cseresznyét, házikót, kisvonatot, vagy amit csak akar.
Kimenős ruci:farmer, póló, vagy ing, mert ugye ő olyat is szokott, zakó vagy kardi, ha nem olyan kötött a megjelenés. A kardigánt nem szereti, mert szerinte nagypapás, hiába győzködöm az ellenkezőjéről,hogy milyen csini,megmiegymás.
Feltuningoltam a ruhatárát számomra menő cuccokkal, de csúfos kudarcot vallottam, mert nagyon vaskalapos a szentem, nehéz a kedvére tenni. Tényleg csak a nagyon klasszikus dolgokat fogadja be.
Farmer:fekete vagy bézses-barnás!
Szín?: semmi keki-kaki-libafos vagy bármilyen más árnyalat.Jöhet kék is, a klasszikus denim kék,többi buzis,tehát kizárva.
Koptatott?: Neeem, olyan ócska kinézete van.
Bármi minta?: Szó nem lehet róla,csak semmi sallang.
Szabás?: Klasszikus egyenes szárú
Póló?: Kék, fekete, szürke, fehér, többi kizárva.Semmi zöld,semmi sárga,semmi barna, hogy menő a rózsaszín vagy a lila? Ne csináljak belőle bohócot...
Zokni: csakis fekete Ebben az esetben nincs nehéz dolgom, veszek egy csomó egyformát, nem kell párt keresnem.
Reggel az öltözés így zajlik nálunk:
Kapok ruhát?
Nem,keress magadnak.
Naaa,el fogok késni!
Nem, nagyfiú vagy, öltözz egyedül.Ott a szekrény, keress magadnak.
Ne szórakozz, tudod, hogy nem találok meg semmit.
Innentől két verzió lehetséges:
A: áll a szekrény előtt, tanácstalanul vakarja a fejét, reménykedve tekinget hátra, azzal a tipikus kivertkutya nézéssel, ha nem engedek,beletúr a szekrénybe, naná, hogy minden kipotyog, naná hogy dupla munka nekem
B:Kiveszek neki én rucit. Mire, ő, ez a póló nem jó, ahhoz a nadrághoz öv kell, arról leszakadt a gomb, nem mondtam? azt a mellényt én ugyan fel nem veszem, miii, na neeee, ki nem állom azt a felsőt, ennek szúr az ujja, annak rövid az ujja......vááááááá. El tudjátok képzelni, ahogy minden mondatra dagad a fejem, és azt a robbanás előtti lilásvöröses színt ölti magára?
Amikor kiakadok, mondom, hogy akkor mostésazonnalvegyefelarucit,mert nem mérgelődök vele. Pont mint egy nagyra nőtt gyerek.
Ha elkövetem a hibát, és elindulok vele vásárolni, tuti a szívroham és gutaütés.Ezt kikerülendő, én veszek neki,amit gondolok, eléteszem, megvívjuk a kis harcot, megnyerem,és mehet a dolgára. Amikor meg bókot kap, dagad a melle
Cipő: bakancs mindenek előtt, vagy fekete bőrcipő, ami kimenős ugye, no meg van a sportos fazon.
Ma elindultam VELE!!!- problémát nehezítendő, vittük a kétéves gyermeket is-cipőt venni,mert amit korábban vettünk, másfélév után tönkre mert menni, és milyen sz.r, mert beleizzad a lába..stb...stb.
Nos, kezdtük a D....mann-ban, cipő hegyek: ezt a sz.rt, nem is egyforma a színe, nézd már, ennek most megy szét a talpa, ez nehéz, ez kemény, ez buzis, ez cigányos, ez ócska, ez nem tetszik.....
Végig jártuk a sorokat, üzleteket, nyolcat legalább felpróbált, egyik sem jött be.
Kezdtem kiakadni, és kezdett ő is begőzölni, gyerkőc persze már rég elvesztette a türelmét,egész állatkertetprodukált: tekergett, mint egy sokkos kis kukac, néha visított, mint egy kismalac, elslisszolt a sorok között, mint egy kis gyík, ha nagyon szorítottam, harapott, mint egy kiskutya, közben apa osztotta az észt, hogy miért kellett hozni, nem tudok ráfigyelni. A Nike boltban a csaj rám nézett, és láttam, együtt érez velem, tuti inála is lapul egy nagyra nőtt gyerek, minden jószándékkkal,megpróbálta apuskát rábeszélni egy fekete vászon cipőre, 17900 forinttért,amire nemet mondtam, pedig ő már megvette volna,csak ne kelljen tovább vásárolni.
Elindultam a sétálóutca vége felé, hogy egy életem, egy halálom, bemegyek a következő üzletbe, megveszem az első nekem tetsző cipőt, ami a kezembe akad,és hozzávágom a fejéhez, ha szólni merészel. Egy vadászbolt volt.Oké, mondom, ha egy gumicsizmát találok, azt is megveszem... Idősebb néni volt az eladó.Egy szuszra előadtam. 44es méret, klasszikus színekkel, légáteresztó legyen,bőrből, hajékony talppal, sok garanciával, és beépített seggberúgó készlettel, hogy kekec apát jól fenékbe billentse, ha kekeckedni merészel.
Szerintem a néni tündér volt, mert megfordult, rámutatott a polcra, és azt mondta, tessék, itt van bőven, ami szóba jöhet, rögtön hozok méretet. Addigra apa uol ért, én meg lenyomtam a székbe, és elé tettük a cipőket, rögtön hármat. Látnotok kellett volna apa arcát.Hűűűű, meg hááááá, aztán felpróbálta őket,megpróbálom leírni az arcát:
1,qrvára tele a tököm, megint egy üzlet
2, na,ez kezd érdekelni
3, nahááááát, ez jó
4, és igen, dobszóló, ta-daaaaam! Megvan! Ez az! Ezt kerestem!
5, Mehetek benne haza? Anyabanya, te egy istennő vagy, sosem gondoltam, hogy ilyen cipőm lesz valaha,mintha nem is lenne rajtam.Ez megváltás!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése