Amióta csak visszaemlékszem, mindig káosz vett körül. Olyan fajta, amit én zseniálisan átláttam, mindig(na jó, legtöbbször) megtaláltam, amire éppen szükségem van, volt.
Persze nagyon irigyeltem például azokat a kollégista társaimat, akiknek szín,fazon, funkció, miegymás szerint voltak renszerezve a cuccai.
Ma meg azokat irigylem, akiknek makulátlan a a kertjük, a lakásuk, a lépcsőkön nem porszőnyeg ül, hanem valódi, vagy éppen úgy ragyog, mint nálam a tükör , a mosogatóban sosincs mosatlan edény, az ágy bevetve, a sarokban nincs vasalnivaló hegyekben,a mosógép nem üzemel naponta, vagy akár naponta többször, és még hosszan sorolhatnám.
Van olyan ismerősöm, akinél még a zokni is élre vasaltan,szín szerint szétválogatva, zoknirendezőben üldögél használatra várva....hahahaha
Mindig is Bree Van de Kamp szerettem volna lenni, de Susan Meyer lettem....:)
Nálunk úgy áll a dolog, hogy zoknit csak akkor párosítok össze, mikor már egy sincs a szekrényben, vasalni akkor szoktam, mikor már tényleg muszáj, és persze megy valami érdekes,és hosszó film is, amit vasalás közben nézhetek.
A csekkeket, számlákat egy dobozba gyűjtöm, és havonta egyszer, hó elején veszem elő, hogy rendszerezzem és befizessem őket. a befizetett számlákat ugyanide teszem vissza, naná, hogy nem a számlalevélhez tűzve, takaros mappába rendezve. Naná, hogy folyton keresnem kell valamit. Naná, hogy még nagyobb rumlit csinálok.Naná, hogy ilyenkor mindig megfogadom, hogy ezentúl rendben tartom a papírokat.
Naná, hogy pénz terén is szétszórt vagyok.
Átlag keresetű pár vagyunk, átlagos viszonyokkal, de sosem tudom megmondani, pontosan mennyi pénz van a pénztárcámban-Párom is és én is itt-ott letesszük a zsebünk tartalmát. Fogadni mernék, hogy ha egyszer igazán rászorulunk, egész csinos összeget kukázunk majd össze kabátzsebből, táska mélyéről, ágy, fotel mögül, mellől.
Szüleink hiába mondják, hogy ne legyünk felelőtlenek, naná, hogy nem hallgatunk rájuk
A minap azonban súlyos leckét kaptam:
Levettem a számláról kettőnk fizuját, befizettem a számlákat, hazaszambáztam, zseton a táskába maradt. Másnap felvettem a táskát, voltam itt, voltam ott, vettem ezt, vettem azt, visszajárót csak bevágtam a táskába, és mentem tovább.
Aztán tegnap eszembe jutott, hogy be kéne tenni a pénzt a kasszába, nehogy elhagyjam. Akkor jött a koppanás, mikot nem találtam a táskában. őőőőő, bizti máshova tettem. Feltúrtam az egész konyhát, rendet raktam, kipucoltam, lemostam, úgy ragyogott a konyha mint régóta nem, de a pénznek nyoma sem volt.Kezdtem pánikolni, és kénytelen voltam Apastatisztát is beavatni. Kőkemény vallomás volt. Ellenkező esetben tuti leüvöltöttem volna a haját,ő nem kiabált, beállt segíteni a keresésben, végigkérdezte mikor, merre,hol, hogyan, de minél többször kérdezte, annál inkább nem tudtam válaszolni, belezavarodtam abba is, amiben addig biztos voltam.
Elhagytam?Elraktam?Egész éjszaka emésztettem magam. Reggel, új lendületet vettem, felkaptam a köntösöm, benyúltam a zsebébe, és ott volt a pénz.
Mikor tettem oda, és miért, csak halvány sejtelmem van róla.Hülye vagyok és kész. LECKÉNEK NAGYON JÓ VOLT. Tuti megtanultam, hogy felelőségteljesebben kezeljem a dolgainkat.
Red ügyében úgy vagyok, hogy igyekszem,minden nap nekiállok. A lakás nálunk két aktív szintből áll, és a tetőtérből, ami most még lakatlan.(leszámítva pár denevért a lambéria és a tető között).
A földszinttel szoktam kezdeni, hogyha valaki betéved, nehogy kiforduljon a rumli láttán. Az emelet marad későbbre, oda úgyse mennek fel a látogatók, jó esetben. A gyerekeket mindig magam köré gyűjtöm, hogy szem előtt legyenek, így mire azt mondanám, hogy na, akkor készen vagyunk, mehetek tovább, igazából kezdhetem előről, mert rajzoltak, ragasztottak, főztek, sütöttek, közben kicsit ettek, ittak, az ennivaló leesett, kiszórdódott, szétmaszatolódott, az innivaló naná, hogy kifolyt, lecsöpögött.
Feltöröljük Anyabanya!
Na, most jutott az ablakra, szekrényre, hűtőre is 88 és 120cm közötti magasságban.Időközben megérkezik apa is, mert ugye elrohant a délelőtt(Jesszus, nem is csináltam semmit! csak mostam, főztem, takarítottam,mosogattam, bevásároltam, dajkáltam,békebíróskodtam, most jöhet az ebédeltetés), jött ebédelni.
Ebéd kioszt, anyabanya is odaülne, de tutira kell még valami:anya, ez nem az én poharam, anyaaa, én a kék tányért kérem nem a zöldet, anyaaaa ne malackás szalvétát adj, hanem tigrisest, anyaaa, nem tudom összevágni a husit, anyaaaaaa, megütütt,megcsípett, elvette, kiborult a hamim(ohóóó, van nekem egy automata takarítógépem:A BLÖKI :))..
Aztán meglepetten néznek, mikor kiakadok, hogy megint hidegen ehetek, vagyis csak szeretnék, mert gyerek2 feje a tányéron kopog, elalszik lassan, na majd legközelebb...
Ebéd után műszak 2: mosogatás, pakolás, söpör, feltakarít.
Szusszannék, de gyerek1 ilyenkor igényt tart anyabanyára, anya játszunk!
Ilyenkor elhessinteném, de nincs szívem, fene viszi a rendet, játszunk!
Gyerek 2 ébredése után uzsi, séta, miegymás,takarítást majd később.
Este aztán nekiállok, rendet rakok,elpakolok. 11 felé kész is vagyok. Mondom, KÉSZ!!!!! vagyok...
Reggel kezdődik előről. Ismerős?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése