Karácsonyi miegymás

November végén elkezdem utálni a naptárt, ahogy közeleg az advent, a visszaszámlálás. Utálom, ahogy már december elején elöntenek mindent a karácsonyi díszek, a karácsonyi fények. Úgy érzem  erőszakot követnek el rajtam, ahogy rámerőszakolják a karácsonyfílinget, ami sehogy sem akar rám ragadni.Pedig próbálom.
Minden évben megpóbálom megvalósítani a tökéletes karácsonyt, már csak a gyerekek miatt is. Olyat, amilyenre majd boldogan emlékeznek vissza.
Mindig olyat szeretnék, amilyet a média belénk éget. Csillogó, idilli.  A kert, a lakás fényárban, díszektől roskadozva,mézeskalács illattal, ahogy az kell. Anyuka, apuka békés, boldog mosollyal az arcukon nézik a gyerekeket, ahogy bontogatják az ajándékokat. Az asztal roskadozik a sok finomságtól, körülötte  nagy család, ahol mindenki csinos és jólfésült, mindenki szeret mindenkit, nincsenek felszín alatti szurkáslódások, csak áhitat és béke a szívekben.
A lakás öntisztuló, ahogy az edények is, és nekem semmi másra nincs gondom,csak arra, hogy szép legyek, ahogy a mesék és filmek tündéri anyukái.
Ehelyett van  a rideg valóság, az antiperkeftség.
A lakás romokban,ahol két 6 éven aluli a lakberendező, az ablakon a díszítést a maszatos kis kézlenyomatok adják.
Anya persze küzd keményen, felaggatja a díszeket, girlandot varázsol az ajtó fölé, igaz hogy három darabból áll, mert gyerek1 és gyerek2 összeveszett rajta, de ki látja ezt.  A rajt levő csillag egyik lába letörött,mert anya a pihe súlyával rálépett, de volt otthon pillanatragasztó.Igaz, hogy az ujjlenyomatomat eltüntette, de csillag lába a helyén, és a csillag is felkerült  a girlandra.
Karácsonyi matricák az ablakon, már amelyiket gyerek2 nem érte el, és nem akarta folyton a kutya hátára ragasztani.
Papír csillagokat is vágtam ki, persze gyerek1 és gyerek2 segítségével, de olyan szépek lettek, hogy inkább nem tettem ki őket.jött a jól bevált öntapadós.Szigorúan este, és szigorúan a két ablak közé, amit szorgos ujjak nem tusnak leszedni. Pipa!
Mézeskalácsot is sütöttem, sok adagot. Az első adag gyönyörű lett, csak éppen betonkemény, mert kifelejtettem a szódabikarbónát, de a Blöki örömmel rágcsálta őket!A második adag szuper puha és omlós lett, csak ronda, mert nem volt türelmem cukrot darálni.Minek a por, jó lesz a másik is nem?Cukor, cukor. Hát nem, mert nem olvadt el a cukor, és jó rücskös lett a tetejük. No,de Antiperket Anya nem ijed meg ilyenkor, jöhetett a jól bevált cukormáz, csokimáz.Igaz, hogy a lámpa is ragadt a csokitól, cukortól, de elkészültek.
Megengedtem gyerek1-nek, hogy vigyen belőle az oviba. Én dolgozni voltam, mama felügyelte a mennyiséget, amit vitt.Hagyott otthon két, azaz két egész, azaz háromnegyed darabot, mert azok töröttek voltak....öööööö.
Perket mami módra az ajándékok már novemberben becsomagolva várnák a perket karácsonyt.Idén, megpróbálva létre hozni a tökéletes karácsonyt, én is megvettem előre az ajándékokat, még a dömping előtt. Na jóóó, egy részét.
Gyerek2-vel könnyű dolgom van, mindennek örül, bármi legyen is az, gyerek1 már macerásabb, hetente változtatja a listát, ami persze egyre hosszabb lesz.
Idén pónit kért, ami beszél, és csillog-villog, és köpenye is van, és valami kimonthatatlanulmegjegyezhetetlen neve van. Anya beszambázott a boltba, célirányosan kinézte a pónis polcot, és megdöbbenve látta, hogy a vágyott játék 3 példányban is kapható.Na most akkor melyik is legyen?Lekapja a neki leginkább tetszőt, hogy húúú, ez milyen gyönyörű, milyen szép, és én mennyire örültem volna neki.
Aztán egy napon kezébe akadt egy mülleres katalógus, benne vigyorog egy póni. Gyerekem visítva hozza elém:
-Anyaaaaaaaa, ilyet akarok!!!! Naná, hogy mellé nyúltam.
Gyerek2-nek dec 9én van a szülinapja,elszaladtunk vásárolni,és a játékosztályon kószáltam vagy egy órát, mire leemeltem neki egy jó kis gyurma készletet, meg gyerek1nek egy apróbb játékot, és karácsonyra egy monsterhigh-os társast, amit feldobtam a szekrény legmagasabb polcára. Naná, hogy kiszúrta. Gyorsan kicseréltem egy másik társasra, hogy az volt ott, de nem sikerült meggyőzni.
Ennek ellenére nagyon örült neki ma reggel. A póni láttán viszont majdnem sírt, mert nem ezt akarta.
A fészkes fenébe, hogy miért kellett nekem előre megvennem! Annyira rosszul esett nekem is. Megpróbáltam győzködni, hogy ilyen volt az újságban, meg ez mennyire szép, de nem igazán sikerült.
A nap folyamán azért mindenhova vitte magával, puszilgatta, de...
A karácsonyi lelkesedés azért mára leeresztett bennem, mint egy lufi. Megvettem egy csomó kaját, elterveztem a többfogásos vacsit, összeállítottam a vendéglistát, aztán semmi nem jött össze: anyumék nem akartak eljönni, otthon maradnak, sóginőmék sem lelkesedtek a családi összeröffenésért, én sem erőltettem.
Így tegnap halat ettünk, gyorsfagyasztottat, ma rántott husi volt,meg őzgerinceben sült baconos csirke, párolt zöldség, rizs, krumplipüré, holnap maradék. Antiperfekt mai pedig kulcsra zárja az ajtót és pizsiben tévézünk, játszunk, eszünk és játszunk, tévézünk.
Ennyit a nagy idillről, az igyekezetről, de szerencsére már csak egy napot kell túlélnem! Aztán jövőre majd megpróbálok tovább fejlődni. :)