Ezeregy

Ezeregy napja nem jártam itt és nem írtam egy árva szót sem!na nem azért mert nem volt miről, gondolatban legalább 10 posztot írtam, csak épen ide nem jutottam, hogy leüljek, és meg is szülessenek a mementóim.
Emma újra oviba jár, és iden sem könnyebb elengednem őt, mint az előző években. Idén már nagycsoportos a kisasszony.Jövőre meg kezdődik a suli.
NAgyon nehéz elhinni, hogy az én kisbabám belép a sulis világba.Szerencsére van még egy teljes évem , hogy megszokjam a gondolatot.Addig meg maradnak az ovis nyűgök és játszmák az óvodai személyzet, a gyerek,anya, és apa között.
Mert ugye mind a legjobbat akarjuk a kis fruskának, és mindannyian mást látunk a legjobbnak.
Nekem mindig az a legjobb, ha a szemem előtt van, mindig rajta tarthatom a szemét, és dédelgethetem, kényeztethetem ahogyan kedvem tartja. Tudom, nagyon nem jó ez így, de anya vagyok vagy mifene.
Ma reggel Emma kijelentette, hogy ne menjek érte ebéd után, mert ő bizony ott akar aludni.Egy kő.
Aztán átölelte a nyakam és azt súgta a fülembe, hogy ha ő bemegy,nagyon gyorsan menjek el az oviból, mert ha lát, nagyon fogok hiányozni neki, és akkor szomorú lesz. Ahhhhhh....gyilkos döfés anyai szívemnek.
Pár nap múlva meg már maradna otthon, de nem lehet, szépen beszokik.
Járunk táncra, zeneoviba.

Dórika.....nos nem hagy békén,majd őt legközelebb.