A minap olyan hírt kaptam, aminek megörültem, hiszen egyik ismerős közölte velem, hogy babát vár. Rögtön végigszaladt bennem mindaz, amit akkor éreztem, mikor én tudtam meg, hogy babát várok:
Kitörő öröm, izgalom, boldogság, örömteli borzongás.Ezernyi terv.
Telve titokkal, reménnyel, várakozással.
Emmusnál kétségek gyötörtek, ahogy a legtöbb első gyermekes anyukát, Dórinál már csak a várkozás izgalma.Emma váratlan meglepi volt, Dórit minden porcikámmal vágytam.
Annyira nagyon szerettem volna újra átélni a babavárás minden örömét és nyűgét.
És ez mindig eszembe jut, ahányszor csak meghallom, hogy valaki babát vár.
Kicsit irigykedek is, de rögtön jön, hogy nem szabad, hiszen kaptam két csodát az élettől, ezért tudok szívből örülni a mások csodájának
De akkor ott jött a hideg zuhany, nem akarja megtartani a babát.
Az öröm, ami először elöntött, szomorúságba fordult át.
Olyan sokként ért, hogy még most is ezen agyalok. Megpróbáltam minden érvet bevetni a magzat mellett, és minden erőmmel azon vagyok, hogy az utolsó pillanatig kampányoljak mellette. Beszélek, győzködök, érvelek, Lassan fenyegetek is, mert a szívem szakad meg!
Talán sikerül meggyőznöm.
Drága párom azt mondja, nem biztos, hogy szabad nekem ebbe belemerülnöm, hiszen ez egy életre szóló döntés, de tudom, hogy hozzám hasonló állásponton van, mint én.
Olyan hálás vagyok a sorsnak, hogy a gyermekeim apja olyan ember,amilyen, hogy annyira imádja a gyermekeinket, és soha egy percig sem bántam meg, hogy ő lett a társam, neki szültem gyerekeket, hogy mellettem áll, támogat, és mindig ott van, ha szükségem van rá!
Bárcsak másnak is jutna ilyen, talán nem merülne fel anyákban az abortusz kérdése.
Azért én még reménykedek, győzködök és kampányolok....
Miért?Mert tudom, hogy az a nő a szíve mélyén vágyik arra kis életre, és csak az esze az, ami visszafogja.Mert a mai világban gyereket szülni nem egyszerű, pontosítok, felnevelni nem könnyű.
Valahol ezt is megértem, és csodálom benne, hogy tud ennyire racionális lenni, ettől függetlenül bennem konokul a NEMNEMNEM dolgozik.
Nem akarom, nem tudom ennyiben hagyni....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése