Rövidre zárva

Helló Mindenkinek, és köszi a köszöntéseket is!
Nevem napja elég kalandosra sikeredett, hiszen kedd óta kórházi tartózkodásra ítéltettem.
Eseménytelen éjszaka után reggel felébredtem,mert Emma inni kért. Gondoltam útba ejtem a mosdót is, és legnagyobb rémületemre, azt vettem észre, hogy vérzek.Először azt hittem pisilek, de az bizony vér volt.Így utólag, kicsit lehiggadva is nehéz szavakba önteni azt az érzést, ami akkor elöntött. Én még sosem láttam ennyi vért ilyen gyorsan ömleni.Apa szerint ez nem volt olyan sok, de tudom hogy ő is nagyon beijedt.
Emma ott téblábolt körülöttem, nem eshettem pánikba. Lekaptam egy törölközőt, hogy valamivel felfogjam, és semmit ne kenjek össze, riasztottam apát, hívtam a mentőket, és lefeküdtem.Emma babám okos volt, érezte, hogy valami baj van, és megfogta a fejem, hogy rá nézzek, és azt mondta, hoz nekem tapaszt, és attól egészen biztos, hogy jobban leszek.Próbáltam nem pánikba esni, és nem gondolni arra, hogy vajon milyen gyorsan vérzek, és vajon túl fogom élni, Pupáknak nem eshet baja, és nem fog megfulladni a pocakomban. Szegény babám, úgy ficánkolt a hasamban, mint egy csapdába esett kis halacska.
Apa gyorsan és higgadtan követte az utasításaimat, bepakolta a cuccaimat, és vártuk a mentőket. Gyorsan kiértek, megnéztek, és vágtattunk be Pécsre.Nem ez volt életem legjobb utazása, de ide értünk, kaptam ellátást, és most itt vagyunk.
Még időben beértünk, a lepény nem vált le teljesen,és úgy tűnik, ellátja a kis Pupákot még egy kis ideig, hogy hízhasson, gyarapodhasson.
Emma apával maradt, akinek nem könnyű a dolga, de úgy látom, remekül boldogulnak nélkülem is.
Rémes ez a tehetetlenség, rémes a várakozás, amikor leszívesebben velül lennék, de nem tehetem,mert most ugyan szerencsénk volt, mindketten megmaradtunk, nem biztos hogy legközeleb is ilyen szerencsénk lenne. Nem merek kockáztatni, inkább telesírom a párnát, mert nagyon megvisel, hogy nem lehetek a kis családommal. Naponta ezerszer gondok rájuk, hogy mit csinálnak, mit esznek, nincs semmi bajuk, és boldogulnak.
Látom, hogy apa mennyire fáradt, milyen kimerült, de nem tudok innen többet tenni.
Emma drágám kezd apához nőni, de remélem, engem sem fog elfelejteni nagyon.Úgy szeretnék minden téren megfelelni, de nem tudok ketté szakadni.Reménykedem benne, hogy Pupák lesz olyan figyelmes, hogy nem kell még hosszú hetekig itt lennem.Remélem úgy dönt, jó gyerek lesz, hamarosan világra segítik, és hamar mehetünk haza, hogy megkezdhessük a vadinyúúúú életünket immár négyesben.
Drukkoljatok nekünk, minden megerősítésre szükségünk van!