Október elején

Múltkor poénosra vettem a témákat, most kicsit komolyabban írok a lelkemről, mindennapjaimról, bajaimról, estébé-estébé.

Egyre nehezebb, egyre bálnásabb vagyok, kezd minden szó szerint terhes lenni.
Pupák szépen növöget, ereje is egyre nagyobb. A ficánkolásai sokszor már nem csikizősek, hanem fájdalmasak. Pörög -forog szegénykém, de nem igazán találja a helyét.
Múlt héten voltam ellenőrzésen, akkor éppen keresztben feküdt.
Emma rendelésére képet is kértem, egész jól sikerült. Igaz, kicsit E.T. kinézete van. Ó te jó ég, remélem nem raboltak el!!!!
Szombaton délután az ügyeleten is jártunk, mert beijedtem, hogy elment a nyákdugó. Szerencsére nem így történt, a méhszáj még mindig zárt, így nem kellett benn maradnom, bár egy rakás gyógyszert kell szednem. Apa meg is jegyezte, hogy olyan , mintha a jövőt látná,(idős nénike, szatyornyi bogyó.....beeee-ez egy nyelvöltés volt apának!!!!!)
elgondolkodtam azon, hogy van-e értelme ennek a sok gyógyszernek, mert a mellékhatások nem túl kellemesek, és vajon, nem ártok -e a babának. A mérleg másik serpenyőjében viszont az van, hogy mi van akkor, ha nem szedem be, és a baba előbb megszületik,vagy más baj történik. Így a mérleg a beszedés felé billent.
Igyekszem sokat pihenni, és ahogy nő a pocakom, már nem is esik olyn nehezemre fekve maradni.
A héten előkészítettem a kicsi első pakk ruháját, csupa pirinyó zsebkendő!Olyan picikék, el sem hiszem, hogy Emma annó ezeket hordta, hiszen ma már a karja sem fér bele!
Emma lelkesen segédkezik az előkészületekben, ami leginkább abból áll, hogy amit én szépen kimosok, kivasalok, azt ő lassanként elcsaklizza, hogy felöltöztesse a Flóra babáját,(meg a Bernátot, a Benőkét, Lujzást, Cicát, Copfost, Macit,nyuszit....szóval az összes szóba jöhető barátját).. Én pedig, amikor nem látja, visszacsempészem őket a dobozba.

Emma a felszínen jól viseli a változásokat, melyek az elmúlt hónapokban történtek, de a felszín alatt szegénykém fortoyg, hogy anya nem veheti fel, nem törődik vele annyit, mint korábban, pedig, nagyon-nagyon igyekszem megkönnyíteni számára a dolgokat.

Önhibámon kívül is elfogy néha a türelmem, és kiabálok vele, vagy megbüntetem,mert olyan, mintha a viselkedésével direkt kiprovokálná a büntetést.

Mostanában ő is egyre hisztisebb, undokabb, szemtelenebb és kezelhetetlenebb.
Az oviban is oda-odacsap a nagyobb gyerekeknek, dobálja a cipőjét, nem akar részt venni a csoport munkájában. Óvónénije szerint így vezeti le a feszültséget, ami benne tombol, hiszen új csoportba került, új szokásokkal, új gyerekekkel, és ehhez jön még az itthoni helyzet.

Nem tudom, hogyan kezeljem a dolgot, ráhagyni nem szeretném, mert az eddigi munkám veszne kárba, bántani sem szeretném, úgyhogy ha van valakinem jó ötletet, ossza meg velem, mert el vagyok keseredve.

Olyan rosszul esik, mikor egy-egy összecsapás után Emma azt mondja, anya rossz, anya gonosz, és látom, ahogy szinte menekül a közelemből, mintha nem is hallaná, amit mondok.
Rosszul esik, hogy velem nem kacag olyan felszabadultan, mint korábban, és nem tudok vele rohangálni, hintázni, sétálni. Marad a kirakó, a babázás, tévézés, fekvés, de ez neki kevés.
Apával hancúroznak, én pedig irigyen figyelem őket.

Szóval, ,most sóhajtok egy nagyot, és ezzel megpróbálom kifújni magamból a negatív gondolatokat, és arra koncentrálok, hogy hamarosan megszületik a kis Pupák, és helyre rázódunk minden szempontból.



Könyvajánló!

Olvasni szerető Olvasóinknak szívből ajánlom Diana Gabaldon: Outlander című 940 oldalas kis szösszenetét.
Imádtam az első oldaltól az utolsóig. A moly.hu -n a következőt írják róla:

Felülmúlhatatlan történetszövés, feledhetetlen jellemrajzok, részletes történelmi háttér – Diana Gabaldon munkájában mindez megtalálható. Ez a regénysorozata nem csak New York Times Bestseller lett, de a kritikusok javának elismerését is elnyerte amellett, hogy olvasók millióit ejtette rabul.
Az első kötetben, amelyben minden elkezdődik, két kiemelkedő karaktert ismerünk meg, Claire Randallt és Jamie Frasert ebben a szenvedélyes, történelmi háttérrel átitatott regényben, amiben a kaland a kortalan szerelemmel párosul…
1945-öt írunk. Claire Randall, a volt hadiápolónő éppen a második nászútját tölti a férjével a háború után, amikor keresztülsétál a brit szigetek rengeteg ősi kőkörének egyikén. Hirtelen „sassenach” lesz belőle, vagyis idegen a háborútól és portyázó klánoktól sújtott Skót Felföldön…Urunk 1743. évében.
Miután az általa ismeretlen erők visszasodorták az időben, Claire olyan intrikák és veszélyek közé pottyan, amelyekre az élete is rámehet…továbbá a szívét is összetörhetik. Mert találkozik Jamie Fraserrel, egy lovagias, ifjú harcossal, és innentől úgy érzi, kettészakítja a hűség és a szenvedély, amely a két teljesen különböző férfihoz köti két egymással összeegyeztethetetlen életben.

Nos, akkor mára ennyit szántam, Melinda, Gabika, ragadjatok könyvet!