Kórházi helyzetjelentés 7.nap

Lassan egy hete élvezem a kórház vendégszeretetét, és lassan kezdek beleszokni az itteni rutinba. Hiába, a napirend nélkülözhetetlen a gyerekek, de a felnőttek esetében is.Én egy hatágyas szobában vagyok, a szobatársak gyorsan cserélődnek.Van egy kis állandóság, de azért nem unatkozom.Pontosítok:unatkozom, de pár négyzetméterre zsugorodott kis életemet színesítik a napi történések.
vajon ki szül ma, ki mehet haza,mit mondanak a viziten, mi lesz az ebéd, ki az ügyeletes, melyik nővérnek milyen a kedve.................................

Az idő múlását az étkezésekhez tudjuk kötni, meg a vizitekhez. Az időjárást az ablakból tudom követni.

Látom, mennyit változtak a fák, a levelek gyönyörűek, és elképzelem, hogy Emmácskám milyen nagyot hancúrozna benne, és én meg gyönyörű képeket készítenék róla.

Emmáról jut eszembe(bár folyton nála járnak a gondolataim), hogy mennyit változott a leányom,mióta nem vagyok otthon. A látogatások alatt azt veszem észre, hogy mennyire levált rólam. Már nem akar folyton az ölembe mászni, már nem én vagyok neki a világ közepe. ha szólok neki, mintha nem is hallaná meg.Apa azt mondja, nem szokott emlegetni, nem szokott sírni utánam. Ebből arra jutottam, hogy ő így dolgozza fel, hogy nem vagyok vele, inkább bezárkódik elöttem.Tegnap voltak nálam látogatóban, jött a szomszéd is barátnőstől, és rendesen féltékeny voltam, amiért Emma úgy lógott rajta. Meg azon is bőgtem egy sort, hogy Emma odajött hozzám, becézgetett, mondata, hogy mennyire szeret, és hogy van még egy szerelme, az Orsi.És akkor az én hűtlen kis kölyköm átmászott az Orsihoz, és neki is elgügyögte,amit nekem szokott.Végig vele játszott, vele foglalkozot,én le voltam tojva.

Tudom, nem szabadna megsértődnöm, de dolgoznak bennem a hormonok, és nem tudom megállni, hogy ne bőgjek minden apróságon.



Tegnap már eljutottam oda, hogy én akkor ezentúl nem veszem be a gyógyszereket, és akkor talán előbb kibújik a kis Pupák, de a doki azt mondta, ha ismét elkezdenék vérezni,még mindig megpróbálnák visszatartani, és csak abban az esetben születhetne meg, ha a vérzést nem sikerülne csillapítani. Szóval oda a reményem, hogy előbb mehetek haza, és annak sincs értelme, hogy siettessem a dolgokat.Türelemmel várni, nincs jobb megoldás.

Igazából akkor szoktam mág magam alatt lenni,mikor azt látom, hogy valaki szülni indul.Mostanság már félni is szoktam attól, ami rám vár. Tudom, hogy hamarosan eljön az én, a MI napunk is, de félek az ismeretlentől. Senki nem tudja, hogyan fog alakulni a dolog, és ahogy Tibor tájékoztatott, maguknak a dokiknak sincs konkrét forgatókönyvük előre. Majd a helyzet hozza.Maradok a vegetálásnál........


Egyik kedves kis szobatársunk is megszülte a kisbabáját, perceken múlt, hogy nem a szobában, az ágyban született meg a baba. Első szülése volt, 34.hétre jött, kicsivel több, mint 2 kilós kislány.Azon a napon szépen elbandáztunk,adott helyzetünkhöz képest elég vidámak voltunk, egy kis csipegetésen kívül semmi jele nem volt annak, hogy szülni fog a csaj. Még az esti viziten is azt mondta neki a doki, hogy ezekkel a kis fájásokkal még hetekig húzhatja a dolgot. Csakhogy éjjel egyre furán érezte magát, gyors vizsgálat után kiderült, eltűnt a méhszáj, irány a szülőszoba. Két fájás után meg is lett a bébi.



Itt vannak:
Ezt nevezem én szülésnek,így kell ezt csinálni!