A musical eredetileg Daphne Du Maurier-A Manderley ház asszonya című regényen alapul, egy Hitchcock film is készült róla(és azóta még pár feldolgozás), a bemutatója nem tetszett annyira, mint a musical vagy a regény, habár én mindig könyvpárti voltam..
De miről is szól a történet? Íme a regény leírása pár kiegészítő mondatommal:
Nesztelen léptű inasok, pattogó tűz a könyvtár kandallójában, fehér damasztabrosz és ezüstkészlet a teázóasztalon, dédanyák képei a galérián – ez Manderley. De baljósan vöröslő rododendronok és temetőket idéző, sápadtkék hortenziák a kertben, a tenger vészjósló mormolása – ez is Manderley.
Szertartásos étkezések, vizitek és vendégfogadások, séták a Boldog-völgyben, és készülődés a jelmezbálra – ennyiből áll Manderely lakóinak élete, legalábbis a cselédség meg a garden party szerencsés meghívottai szemében.
Ám a mindvégig névtelen főszereplő,(nekem ez volt az egyik olyan dolog, ami tetszett,hiszen azzal, hogy nem adott neki nevet, még jellegtelenebbé, még semmitmondóbbá tette a karaktert, noha nem, az csak lassan éledezik benne az erő)
az érzékeny idegrendszerű új úrnő híven beszámol ennek az életnek a fonákjáról is: a titkos bűntudatról, a névtelen szorongásról, a rettegésről, ami ugyanúgy elválaszthatatlan Manderleytől, mint a kényelem és a fényűzés. Mert félelem mérgezi az itt élők lelkét: a fiatalasszony a halálfej arcú Mrs. Danverstől fél, (aki abba keseredett bele, hogy elveszítette imádott úrnőjét) még inkább a halott Rebecca kísértetétől- ( Akit mindenki kedvesnek, szépnek, lenyűgözőnek ismert meg, és az új Mrs de Winter folyton öszehasonlítja magát vele, persze alulértékeli magát..ez néha idegesített.) – ám valójában attól retteg, hogy méltatlan lesz Manderleyre, és kiűzetik onnan.
Maxim de Winter a bűntett leleplezésétől és a botránytól retteg-(merthogy lelőtte Rebeccát) – de lényegében ő is Manderleyt fél elveszteni, mint ahogy Manderley kedvéért tűrte oly soká, néma cinkosként, egy démoni asszony aljasságait.-
(ő is Rebecca, aki halála pillanatáig manipulálta az embereket, köztük Maximet is, a végén kiderül, hogyan vezette orránál fogva a környezetét.)
Szóval, régen olvastam ilyen jó könyvet, izgalmas volt, és azt hiszem , még el fogom párszor olvasni, mert biztos vannak benne olyan fordulatok, melyeket csak sokadik olvasás után fogok felfedezni.
Csatolok pár kedvenc részt a musicalből is:
Jajj, de rég olvastam már... De én is nagyon szerettem! Nem is egyszer vettem kézbe! :) Szép tavaszi hétvégét kívánok Nektek! Végre süt a napocska! :)) Remélem Emma is teljesen meggyógyult már!
VálaszTörlés